Sziasztok Drágák! Sajnálom, sajnálom... de itt van! Ismét ketté osztva, de itt van..! Jó olvasást!
12. fejezet
Sötétben is ott a fény...
Part I.
Nem emlékszem, hogy de sikerült lemásznom a tetőről és bebotorkálni a lakásba. Az agyam még mindig nem tért teljesen magához az előbbi képzelgés óta amit Lucas csinált. Nem akarom elhinni.. ez csak egy rossz vicc lehetett. A konyhába vettem az irányt, hogy bevigyek magammal egy üveg ásványvizet de amikor indultam volna a szobámba Magnus viharzott ki a sajátjából ordítva. Nem tudom miért de ösztönből elbújtam a pult takarásába és fülelni kezdtem. Mostanába úgy érzem mindenki titkolózik. Még ő is.. Várjunk. Ez hülyeség. Magnus a legjobb barátom amióta az eszemet tudom. Nem titkolózna előttem. Csak paranoiás vagyok.. Hiába parancsoltam rá magamra mégse tudtam felállni és továbbra is csendben guggoltam a konyhában miközben Magnus idegesen járkált össze vissza a nappali és az előszoba között.
Először nem tudtam kivenni semmi értelmeset csak azt hajtogatta, hogy ne merjen ide jönni mert elátkozza de aztán lefagyott a mondhat közepén. Lassan beszívta a levegőt majd felnevetett.
- Ezt te se gondolhatod komolyan. - mondta félig nevetve félig morogva. Azt hiszem így nézhetnek ki a nagymacskák mielőtt támadni készülnek. Magnus minden izma megfeszült.
- Mégis, hogy érted azt, hogy félvér?! - ordított a telefonnal miközben folytatta a fel-alá járkálást. Nem mertem megmozdulni, valamiért úgy érzem most valami olyat hallok amit nagyon nem nekem szánnak de még is rólam szól. Csak tudnám mért van ez a furcsa érzésem.
- Ez képtelenség. - nyögte és lerogyott az egyik fotelba ami épp az útjába került. - Ez egyszerűen lehetetlen. Tudom, hogy különleges.. de ez.. akkor.. Várjunk. Jól sejtem, hogy ő nem tud erről? - kérdezte miközben hátra hajtotta a fejét és masszírozni kezdte szabad kezével a halántékát.
- El kell mondanunk neki. - mondta végül és kinyomta a telefont.
Lélegzet visszafojtva vártam amíg Magnus felvette a kapátját és becsapta maga mögött a bejárati ajtót. Kellett még pár perc mire felálltam. A lábaim megmakacsolták magukat és alig akartak megmozdulni. Egy kósza pillanatra megfordult a fejemben, hogy követem de okos, valószínű most is csak azért nem buktam le előtte mert minden idegszálával a telefonbeszélgetésre koncentrált. Ha utána mennék, észre venne.. Egy sóhajjal benyitottam a szobámba és lehuppantam a meg vetetlen ágyamra. Rendszerető ember vagyok, gyűlölöm ha rendetlenség van de most még akkor se lennék képes rendet rakni ha pisztolyt tartanának a fejemhez.
Jev szemszög
Legyőzve minden ellenérzésem azzal kapcsolatban, hogy bele keverjek még több ártatlant embert az ügyeimbe felhívtam Magnust. Azzal érveltem, hogy ez nem csak rólam szól.. és tényleg. Ez Theresáról szól.. Tudnia kell, hogy mi is ő valójában és milyen különleges. Magnus veszekedett velem egy sort és szerintem még mindig nem hisz nekem teljesen de bele ment, hogy találkozzunk. Szóval... ez haladás.
A köhintésre ijedten fordultam az ajtó irányába.
- Szóval. Itt vagyok. - morogta majd szét tárta a karját Magnus.
- Félsz egyedül jönni? - kérdeztem tőle kissé gúnyosan. Ezzel próbáltam leplezni azt, hogy én nagyon is féltem.
- Alec és Jace csak kíváncsiak és annyira elszerettek volna jönni, nem volt szívem nemet mondani nekik. - válaszolt Magnus ugyanolyan gúnyosan mint én.
Egy bólintással nyugtáztam, hogy ezt a kört ő nyerte. Talán jobb is, hogy ők is itt vannak.
- Honnan veszed, hogy Tessy... - kezdte Jace de Magnus csendre intette.
- Nem hiszem el azt amit mondasz. Annyi éven keresztül, hogy titkolhatna ilyet? - folytatta Magnus. A szeme vészjóslóan megcsillant.
- Nem titkolta. Nem titkolhatta mivel nem tud róla. - mondtam nyugodtan. Csak remélem, hogy végre hinni fog nekem.. Csak remélem.
- Ez akkor is.. lehetetlen. Lehetetlen, hogy az Árnyvadászvér meg tűrje a Démonvért. Vérfarkasok és a Vámpírok azok mások.. azt megkaphatja egy Árnyvadász. Boszorkánymesternek csak születni lehet. Nem lehet valaki egyszerre Árnyvadász és Boszorkánymester. - érvelt most Alec miközben hadonászott a kezeivel. Jace és Magnus egyetértően bólogatott.
- Adjatok egy esélyt és bebizonyítom az igazam. - mondtam halkan. Iszonyatosan hiányzik Tessa.. de Isabellával nem húzhatok ujjat. Úgy érzem könnyebb lenne ha egyszerűen elégetném a tollam és szépen eltűnnék. Eltűnnék én is és a fájdalmam is.
- Kapott valaha rúnát Tessa? - szólaltam meg megint mire Magnus felnevetett.
- Hogy kapott volna? Az Alvilágiak nem bírják a rúnákat. A kísérletezést meg nem kedveljük.. - felelte Magnus miközben a frissen lakozott körmeit vizsgálgatta.
- Rám figyelnél miközben hozzád beszélek? - fakadtam ki. Az egy dolog, hogy nem kedvel engem de ne nézzen semmibe.
- Héhé.. Nyugalom Angyalom. - mondta vigyorogva Magnus miközben tarkón suhintotta a két fiút mert a kiabálásomra elő kapták a pengéiket. Mindkettő bűnbánó tekintettel nézett Magnusra de nem tették el a fegyvereket.
- Szóval az esély.. - kezdtem bele az ötletembe.
Bár amikor Magnus magamra hagyott eszem ágában se volt takarítani, mégis kinyaltam az egész lakást. Minden porszem eltűnt és minden csillogott akárha új lenne. Most pedig újra azon agyalok mikor jön már végre haza Magnus vagy valaki aki magyarázattal tud nekem szolgálni.
Leültem a fotelba és a plafont kezdtem bámulni. Még onnan is eltüntettem minden pókhálót.
Az ajtónyitódásra ijedten ugrottam fel a fotelből.
- Ez őrültség. - szakadt ki Alec száján majd amikor meglátott elhallgatott és megtorpant Magnus mellett aki fürkésző tekintettel mért végig. Jace aki csak most lépett be az ajtón neki ütközött Alec hátának.
- Hé! Mért a küszöbön kell megállni?! - mordult fel Jace majd ő is elnémult amikor észre vett.
- Most fejezzétek be ezt a síri hangulatot és magyarázatot várok. - fakadtam ki. A gondolataim száguldoztak és összegubancolódtak.
- Hallgatóztál. - állapította meg Magnus de még mindig nem mozdult egyikőjük se.
- Persze, hogy hallgatóztam! Ha titkolóztok előttem akkor muszáj valahogy... - kezdtem kiabálva majd a végére motyogás lett belőle.
- Tessy édesem.. - nyögte Magnus majd megindult felém. Ahogy oda ért hozzám és átölelt, a lábaim felmondták a szolgálatot és összecsuklottam. Magnus megtartott és szorosan magához ölelve próbált vigasztalni. Fel se tűnt de valamikor közben potyogni kezdtek a könnyeim.
- Magnus mi történik? Félek - hüppögtem az ingébe ami már csupa könny volt.
- Leülünk és mindent elmondok. Csak nyugodj meg. Semmi baj sincs. Ígérem. - mondta Magnus megnyugtató hangon miközben lassan a kanapé felé terelt. Volna.
A kanapén ugyanis egy hatalmas fekete párduc ült és épp minket nézett.
Teljesen lemerevedtem Magnus mellett és tátott szájjal néztem a gyönyörű állatot.
- Ez... meg, hogy? - nyöszörögtem teljesen megfeledkezve a sírásról.
- Ez most tényleg egy fekete párduc vagy elromlott a látásom?! - jött a kérdés még mindig az előszoba felől Jacetől meglepően vidám hangsúllyal.
- Semmi baja a látásodnak. Ellenben a cicával annál inkább. Lenézően néz. - morogta Magnus akárha ő is macska lenne. Elképzeltem, hogy ha macska lenne most biztos felborzolt szőrrel és fújtatva állna a párduc előtt.
- Édesem.. Te komolyan azon vagy kiakadva, hogy lekicsinylően néz rád? - kérdezte suttogva Alec miközben továbbra se vette le a szemét az állatról.
- Igen. Ha már egyszer úgy döntött, hogy elfoglalja a kanapémat akkor az a minimum amit elvárok tőle, hogy hálás legyen a kedves vendéglátásért. - válaszolt halálos nyugalommal Magnus.
- Oké, igazad van. Rossz macska mert nem hálás. De mond már meg nekem, hogy a francba került ez a lakásodba? Tessy te voltál? - kérdezte Jace vigyorogva. Ez a fiú.. Van egyáltalán olyan dolog amiben nem talál valami röhejeset?
- Nem dehogy! Nem is értem.. - hüledeztem továbbra is. Egész végig a lakásban voltam és nem láttam. Nem értem, hogy kerülhetett ide..
- Calsifer... - lehelte Magnus miközben lassan oda sétált az állat elé és letérdelt előtte. Alec, Jace és én is összerezzentünk. Remélem Magnus tudja mit csinál.
Ahogy Magnus megérintette az állat fejét az azonnal úgy bújt hozzá akárcsak pici cicaként tette még reggel. A dorombolásra betöltötte az egész szobát olyan hangos volt.
Remélem aki eddig olvasott, nem tűnt el azért mert nem jött friss! Sok puszi és Szép álmokat!
Sietek a Part II-vel!!!
Üdv Juce
