Részlet a 7. fejezetből..

" - Nem tudom miről beszélnek! - kiabáltam vissza neki majd hátrálni kezdtem amikor lassan megindultak felém.

- Akkor kapsz tőlünk 3 napot, ha azután se kapunk választ azt is megbánod hogy, megszülettél. - válaszolt most a másik maszkos férfi majd amilyen gyorsan megjelentek olyan gyorsan felszívódtak. Ott maradtam egyedül a járdán és közel jártam ahhoz hogy, sírva essek össze. "

6. fejezet - Eső és menta

Sziasztok! Hát holnap van a határidő de már tegnap elkészültem vele így úgy gondoltam kirakom megint előbb. :) Remélem tetszeni fog..

6. fejezet

Eső és menta

Az elmúlt napok, hetek összefolytak. Az incidens után Magnus azonnal magához költöztetett New Yorkba és amikor Alecal volt vagy valami más ügyet intézett akkor szigorú felügyelet alatt álltam amit Jev jelentett. Alig mozdultam ki a lakásból mert még mindig gyenge voltam. Kiderült mi történt velem.. elmondta hogy, az a nő.. Isabella úgy mond a felügyelője volt akkor amikor még a Mennyben volt.. Miután megbukott ennek a köteléknek meg kellett volna szakadnia kettőjük között de Jev azt mondta Isabell sose tudta elfogadni hogy, nincs már köze hozzá. Itt rákérdeztem hogy, volt-e köztük valami de azt mondta semmi nem volt de Isabell rögeszmésen ragaszkodik hozzá mind a mai napig. Majd a gyilkos féloldalas mosollyal megjegyezte hogy, tetszik neki a féltékenységem. Szóval az angyaloknak vannak különféle képességeik. Van pár ami mindenkinek meg van.. például tudnak gondolatban kommunikálni de van néhány ami csak adott ranghoz köthető. Isabell a Halál Arkangyala így anélkül ölhet hogy, büntethető lenne a Mennyek által. Plusz úgy látszik van egy olyan képessége ami még Jev előtt is titok volt eddig. Elmondta hogy, azért vagyok még mindig gyenge mert az ő vére volt a tőrön mivel előtte őt támadta. Így amikor engem szúrt meg a vére még rajta volt és belekerült az én vérembe. Ami majdnem megölt engem. A sebet könnyen meggyógyította Magnus de a vérrel nem tudott mit csinálni, azt nekem kell legyőznöm. Na meg amit a fejemben csinált.. az se egyszerű eset.
Álmosan nyújtózkodtam az ágyban majd az éjjeli szekrényen álló órára pillantottam. Hajnali 4 óra.. Annyit aludtam mostanában hogy, úgy nézki már képtelen vagyok átaludni az éjszakát. Felkeltem az ágyból majd az ablakhoz sétáltam s miután elhúztam a sötétítőt bámulni kezdtem az utcát. Iszonyatos késztetés fogott el hogy, kijussak a lakásból és sétálni menjek a friss tavaszi reggelben. Csak hogy, Magnus és Jev szinte háziőrizet alatt tart.. és így lehetetlen. Hajnal van.. Jev nincs itt és ha át is jön akkor később. Magnus minden valószínűséggel alszik, Alecal együtt.
- Hát... könnyebb bocsánatot kérni mint engedélyt - mondtam csak úgy magamnak majd mosolyogva neki álltam hogy, felöltözzek. Miután felvettem egy farmert és egy felsőt, a hajam kontyba fogtam. Eszembe jutott egy ötlet.. ha átváltozok akkor esélytelen hogy, felismerjenek... Gondolkoztam majd előhúztam egy nagyon régi emléket az agyam hátsó zugából és már éreztem is az ismerős bizsergést.. A tükörbe nézve egy hatalmas kék szemű, szőke göndör fürtökkel megáldott lány nézet vissza rám. Ez jó lesz...
A szobámból a lehető leghalkabban osontam ki a nappalin keresztül az előszobába ahol felhúztam a cipőm és leakasztottam a fogasról a pulcsim. Boldogan csuktam be magam mögött az ajtót és indultam meg lefelé a lépcsőn.
Az utcára kilépve megcsapott a friss szellő.. Szerencsére Magnus lakása nem a belvárosban volt így forgalom alig volt és a levegő se volt tele autók bűzével.
Elgondolkozva sétálgattam egy parkban amit az utca végén találtam meg. Folyton Isabellen járt az agyam.. na meg persze Jeven. Azóta a nap óta amikor össze bújva feküdtünk az ágyon és bevallotta hogy, mennyire félt... Na azóta úgy kerül mintha legalább a pestist hordoznám. Nem értem mért.. majdnem mindennap eljött meglátogatni, rengeteg könyvet kaptam tőle és még egy vadiúj rajztáblával is meglepett. De a beszéd az más ügy volt.. Persze pár udvarias csevegést néha néha megeresztett de amikor próbáltam jobban beszédbe bonyolódni vele akkor valamilyen oknál fogva mindig el kellett mennie vagy épp eszébe jutott hogy, valamit elfelejtett Magnusal megvitatni. A legijesztőbb pedig az hogy, ettől én eléggé rosszul érzem magam. Hiányzik hogy, beszélhessek valakivel. Magnus a legjobb barátom de van amit még vele se akarok megbeszélni.. és Jev ezek közé tartozik.
Egyre jobban sütött a nap és jól esett a napsugarak simogatása. Mivel elég meleg volt így még a pulcsimtól is megszabadultam és a vállamra hajtottam. Éreztem hogy, valami nehezebb ütődött a lapockámnak.. A mobilom.
Franc! Mennyi lehet az idő? Ha lebukok hogy, leléptem akkor ezek szívrohamot kapnak.. Csak nem értem mért. Nem vagyok még 100 %-os de ahhoz hogy, elmenjek sétálni szerintem elég erős vagyok. Pluszba gyerek se vagyok már.. jó rég óta. Így hát eléggé kiborít hogy, gyerekőrizetben vagyok.
-Fél 8.. - mondtam elgondolkozva magam elé majd imádkozni kedztem hogy, Magnus ma tovább aludjon mint általában szokott.
Amikor már a lépcsőn szaladtam felfelé lelassítottam a lépteim. Az ajtó előtt hallgatózva álltam meg majd miután egy neszt se hallottam halkan kinyitottam a bejárati ajtót.
Miután levettem a cipőm lábujjhegyen indultam meg a szobám felé.
- Khmm.. Jó reggelt. - hallottam meg Alec halk hangját a konyhából. Ijedtemben halkan felsikoltottam. Basszus..
- Ööö Jó reggelt Alec.. izé csak.. - kezdtem volna magyarázkodni majd elhallgattam mikor észre vettem hogy,  mosolyog.
- Nem kell magyarázkodnod. Magnus még alszik.. Öhhm.. ez elképesztő. - mondta Alec csodálkozva majd a homlokomra csaptam. Még mindig nem voltam önmagam. Gyorsan átváltoztam majd leültem Alec mellé a konyhapulthoz.
- Nem mondod el neki? - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Majd töltöttem magamnak egy bögre kávét.
- Nem. Most az egyszer nem, de többet ilyet ne csinálj. Veszélyes.. - mormolta majd beleharapott a kiflijébe.
- De mért veszélyes? Nincs már semmi bajom, nem fogok elájulni ha kicsit sétálok. A friss levegő különben is jót tesz a beteg embernek, nem? - kérdeztem tőle kicsit indulatosabban mint akartam. De már kikészültem ettől a helyzettől. Egy hónap telt el azóta.. bőven vagyok már olyan állapotba hogy, nem kell félteni úgy mintha üvegből lennék és összetörhetnék egy kisebb fuvallattól.
- Isabella még mindig Jevet akarja. Rájött mi a gyengepontja... - mondta Alec miközben feltűnően kerülte a tekintetem.
- Gyengepontja? A toll. Azt tudom.. - mondtam neki majd ledöbbentem.. - Én vagyok a gyengepontja? - kérdeztem tőle remegő hangon.
- Igen. Te vagy.. épp ezért Isabella téged akar csalinak használni hogy Jevet megkaparintsa. - mondta Alec elgyötört arcal.
- De mért én? Mért akarja elkapni? Miről maradtam még le? Mit nem mondtatok el? - suttogtam majd felálltam és idegesen járkálni kezdtem fel-alá.
- Hát nem egyértelmű? Szeret.. - kaptam a választ a hálószoba ajtóban álló Magnustól. Alecal egyszerre kaptuk oda a fejünket.
- Azért nem mondtuk el mert Jev nem akarta. Mi pedig tiszteletben tartjuk.. vagyis tartottuk.. eddig. - mondta Alec miközben dorgálóan nézett a most már mellette lévő Magnusra.
Miután megreggeliztünk vissza vonultam a szobámba. Az ablaknál ülve azon gondolkoztam hogy, még mindig nem köszöntem meg Magnusnak ezt a gyönyörű szobát. Elképesztő ahogy berendezte nekem, minden négyzetcentiméterét imádom. Halk kopogást hallottam majd Jev dugta be a fejét a nyitott ajtón.
- Szia - mondtam neki majd vissza fordultam az ablak felé. Kint az utcán gyerekek játszottak. A csukott ablakon keresztül is felhallatszott a nevetésük. Milyen boldogok, gondoltam majd elmosolyodtam. Szerencsére nekem is megadatott hogy, gyermekem született de ő már nem él. Az apja Árnyvadász volt.. életem egyetlen szerelme. Már egyikük sem él.. Ezt a sebet még mindig magamban hordozom. Hülyeség az hogy, az idő minden sebet begyógyít...
- Szia - köszönt vissza majd az ágyhoz lépett és leült rá. Hallottam hogy, szöszmötöl valamivel és kíváncsian fordultam felé. Megint a rajzaimat nézte.
- Nem nagyon van új.. - mondtam neki majd én is oda ültem mellé. Valamiért imádta a rajzaim, pedig egyszerű fekete fehér vázlat rajz volt mind.
- De ez új! - mondta mosolyogva majd meglóbálta azt a rajzot amit tegnap éjjel rajzoltam. Róla.. Basszus, ezt nem akartam hogy, meglássa bárki is.
- Öhhm igen.. - mondtam neki elpirulva. - Tetszik?
- Nagyon! Megkaphatom? - kérdezte szégyenlős mosollyal.
- Hát ha szeretnéd, szívesen oda adom. - válaszoltam neki miközben zavaromba a felsőmből kilógó rojtal játszadoztam.
- Angyalom... - kezdte Jev de abbahagyta.. Kíváncsian pillantottam fel rá és Jev arcával találtam szembe magam ami nagyjából 10 centire volt az enyémtől.
- Hmm? - többre nem tellett tőlem ebben a pillanatban. Megbabonázva vesztem el a szemei feketeségében és úgy tűnt ő is elveszett az én tekintetemben. Egyikőnk se szólalt meg csak ültük egymás mellett, a vállunk össze ért és az arcom csiklandozta a meleg lehelete aminek menta illata volt. Hmm finom lehet..
- Nem akarom hogy, bajod essen. Ha ennek az az ára hogy, távol tartom magam tőled akkor megteszem. - suttogta Jev de egy centimétert se mozdult.
- Isabellára gondolsz? Figyelj ha kell átváltozom, nem ismer fel.. Alec elmondta.. - válaszoltam neki.
- Pontosan mit mondott Alec? - kérdezett vissza.
- Hát hogy, én vagyok a gyengepontod.. velem akar elkapni téged.. Magnus pedig elmondta mért én vagyok a gyengepontod. - mondtam neki lesütött szemmel. Már nem bírok a szemébe nézni, biztos megint elvörösödtem...
- Akarlak téged, minden lehetséges módon ahogy csak lehet. Attól a pillanattól biztos vagyok ebben amikor először megláttalak. Azóta nem bírlak a fejemből kiverni. Eddig is úgy gondoltam hogy, ha egyszer meghalok a pokolra jutok.. de attól a vágytól amit irántad érzek már biztos vagyok benne hogy, a pokolra jutok. - suttogta majd az állam alá nyúlt és lassan addig emelete míg újra a szemébe néztem. Nem tudom mi ütött belém de hirtelen előre hajoltam és a számat az övéhez érintettem. Alig értem hozzá de minden idegszálam csak rá koncentrált. Olyan puhának éreztem a száját hogy, csak az járt a fejemben hogy, többet akarok még többet. Jev teste megfeszült de amikor a nyaka köré fontam a karom éreztem ahogy ellazul és viszonozza a csókom.
- Tessy mikor aka... - hallottuk meg Magnus hangját az ajtóból mire villám gyorsan szétváltunk. Magnus vigyorogva kioldalazott a szobából és becsukta maga után az ajtót. Uhhh...!
- Én.. nem tudom mi ütött belém. - kezdtem bele a mondandómba de befejeztem. Nem bírtam többet kinyögni így inkább fogtam magam és kiviharzottam a szobából a hátam mögött hagyva Jevet.
- Magnus egy szót se vagy komolyan mondom megbánod. - küldtem a parancsot Magnus felé aki vigyorogva ült a konyhapultnál az értetlenkedő Aleccal az oldalán.

Úgy rohantam le a lépcsőházba mintha legalább vasvillával üldöznének. Kiléptem az ajtón és szakadó esőben találtam magam. Friss tavaszi eső záporozott a bőrömre, eláztatta a hajam és ahogy sétáltam a lelkem is kezdett megnyugodni.
Az hogy, megcsókoltam Jevet... teljesen ellent mondd annak amit akkor fogadtam meg amikor nagyon régen elvesztettem az első szerelmem és a gyermekem apját. Eddig úgy gondoltam nem leszek többet képes arra hogy, szerelmet érezzek de most mégis csak arra vágyom hogy, a karjai között lehessek.. Megfogadtam magamnak és most megszegtem az ígéretem amit már olyan rég óta betartottam.. Jev fenekestül felforgatja a lelki világom.

Hirtelen valaki a csuklómnál fogva megállásra késztetett és maga felé fordított. Jevvel néztem farkasszemet. Már ő is csuromvizes volt akár csak én.
- Bocsáss meg nem akartalak megbántani Angyalom.. de azt hittem.. te csókoltál meg.. én azt hittem hogy, akarod.. - suttogta Jev elgyötört arcal.
- Akartam.. akarom.. épp ez az ami megrémít. Nem tudom mit érzek.. Összezavarodtam. - válaszoltam neki miközben néztem a nedves haját ahogy hozzá tapad az arcához.
- Nem akarlak összezavarni. - mondta halkan. Annyira megakartam érinte az arcát hogy, majdhogy nem fizikai fájdalmat éreztem. Érezni akartam újra a csókját és ahogy magához szorít.
- Tényleg összezavartál de egy valamit tudok.. olyat tettél velem amit már azt hittem senki se tud. Megfogadtam hogy, többet senkit se engedek magamhoz közel.. és te mégis megcsináltad.. - válaszoltam neki mire elmosolyodott. A mosolya engem is mosolyra késztetett. Ott álltunk a szakadó esőben az utcán miközben egymásra mosolyogtunk. Aki látja biztos bolondnak néz minket.
Jev lassan megfogta a derekam és magához húzott én pedig a nyaka köré fontam a kezeim és a hajába túrtam.
Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. Élveztem hogy, az eső záporoz rám, élveztem ahogy Jev a karjaiba tart és élveztem ahogy megcsókolt. Lassan óvatosan érintette a száját az ajkamhoz. A a kezével simogatta a hátam én pedig a nyakát cirógattam. Ugyan néha elzúgott mellettünk egy-két autó és mintha emberek is kerülgettek volna minket de mindez úgy elhalványult hogy, alig érzékeltem. Megszűnt minden.. csak Jevet érzékeltem ahogy csókol. Eső és menta illata volt..
Mostantól ez a kedvenc kombinációm.

Tessa & Jev <3 

Megláttam ezt a képet és egyből ők jutottak róla eszembe :) 

5. fejezet - Álom vagy valóság?

Megint nem bírtam kivárni a határidőt.. és már készül a 6. fejezet is :) Jó olvasást! 

5. fejezet

Álom vagy valóság? 

Három nap telt el az óta hogy, éjszaka Jevvel repültem a város felett.. Azóta nem hallottam róla se álmomban se a való életben. Bár mostanában eléggé összekuszálódott ez a kettő nálam. Magnus meglátogatott ma és azt mondta nem akar itt hagyni, a Klávé meg menjen a pokolba. Miután elmondtam neki vagy ezredszer hogy, semmi gond és ne legyen már ilyen apáskodó.. eddig is meg voltam egyedül, ez a pár nap már semmiség. A lelkemre kötötte, hogy tényleg amint lehet menjek utána.
Miután Magnus és Alec elment és Jev se adott hírt magáról elég szarul érzem magam.
Egész nap csak azon járt az agyam hogy, mi lehet Jevvel.. Történhetett vele valami? Vagy megtalálta azt amit keres...és így már nincs rám szüksége? Ohh..
Az egyik dobozomból amit még nem vitettem el New Yorkba, előkutattam egy könyvet majd letelepedtem a szobámba egy fotelba és elkezdtem olvasni.

"Zuhanást éreztem majd amikor kinyitottam a szemem az ágyamban találtam magam. Várjunk csak.. ez nem is az én ágyam.. Hol vagyok? Körbe néztem de egyáltalán nem volt ismerős a hely. Lekászálódtam az ágyról majd megindultam az ajtó felé. Közben szemügyre vettem a szobát is.. Hatalmas mennyezete van és valamikor régen fehér falai lehettek de most már erősen megszürkültek.. Az ablak a szobához képest nagyon kicsi és még egy vaskos sötétítő függöny is meggátolja hogy, a napfény utat törjön magának. Tudom hogy, álmodom de mégis reszketek.. Valami nem stimmel. Jev azt mondta ha az én álmom akkor tudom változtatni a körülményeket.. Itt semmi se változik. Akkor valaki más álmába csöppentem bele.. Talán Jev?! 
- Ahh - nyögtem egyet miközben kifeszítettem az ajtót mert olyan nehéz volt hogy, alig bírtam vele. Magamban közben egyre csak imádkoztam hogy, miatt álmodom most ezt.
- Jev..? - kérdeztem halkan amikor kiléptem a folyosóra. Mivel mindkét irányba ugyan olyan látvány fogadott így az ösztönömre hagyatkozva elindultam jobbra. Egyre csak füleltem de semmit sem hallottam. Egy ideje már sétáltam a folyosón közben sorban próbáltam kinyitogatni az ajtókat amik mellett elhaladtam de mindegyik zárva volt. 
Tudom hogy, nem eshet bajom de egyszerűen nem tudok megszabadulni a rossz érzéstől.. Valami akkor se stimmel. 
- Tessa? - hallottam Jev döbbent hangját majd őt is észre vettem ahogy a folyosó padlóján ül a falnak dőlve. 
- Jev! Mi.. - kezdtem de nem fejeztem be. Közben közelebb értem hozzá így már nem burkolózott annyira árnyékba. Csupa vér volt a ruhája, mellette volt egy penge és egy toll. 
- Angyalom.. ugye álmodom? Vagy meghaltam? - kérdezte majd elmosolyodott. Nem bírtam megszólalni csak lassan oda sétáltam hozzá és letérdeltem mellette. 
- Álmodunk, mindketten.. Jev mitörtént? Ez a te álmod.. - válaszoltam neki halkan majd jobban szemügyre vettem. Nem láttam rajta sebet. A felsője ugyan elvolt szakadva, de úgy látom nem az ő vére. 
- Igen az enyém.. bár ha úgy vesszük ez nem is annyira álom.. eléggé.. öhhm.. szétcsúsztam, de kifejezetten emlékszek hogy, a valóság se sokkal jobb. - mondta még mindig mosolyogva majd a kezem után tapogatózott. A mozdulata esetlen volt, mintha nem lenne ura teljesen magának. 
- Mi az hogy, a valóság se sokkal jobb? Jev mi folyik itt? Mondd el most azonnal hol vagy és oda megyek hozzád! Hallod Jev! Hol vagy?! - kérdeztem tőle miközben a kezét szorongattam. Láttam hogy, hatalmas erőfeszítésbe kerül neki rám koncentrálnia de sikerült neki.
- Öhhm.. A régi intézetben vagyok.. Ahol te is éltél Angyalom.. Emlékszel még rá? - kérdezte. Éreztem hogy, egyre gyengül a szorítása."

Az ismerős zuhanás után a saját szobámban voltam. A takaró az ágy mellett landolt a földön, a lepedő szét volt gyűrve. Ilyen álom után nincs is min csodálkozni..
Villám gyorsasággal öltöztem fel és már rohantam is az ajtóhoz.
Gondolatban végig mentem London térképén majd örömmel állapítottam meg hogy, a régi intézet épülete alig pár saroknyira van tőlem. Futás közben küldtem egy üzenetet Magnusnak hogy, baj van és valószínű én is belekeveredek. A régi intézetbe tartok épp és hogy, ha tud azonnal jöjjön ide. Portált ugyan csak a Klávé engedélyével lehet nyitni vagy az aktuális város intézet vezetőivel de mivel ez vészhelyzet kétlem hogy, Magnus törődni fog a formaságokkal.. Ő is azt az elvet követi amit én, könnyebb bocsánatot kérni mint engedélyt.
Döbbentem torpantam az ismerős térre érve ahol a régi Intézet állt. Tudtam hogy, évekkel ezelőtt bezárták és máshol van a mostani Intézet de a látvány ami fogadott szíven ütött. A régen gyönyörű templom most enyhén szólva is omlásveszélyesnek tűnik és a hozzá tartozó macskaköves tér felett már a növény lett az úr.
A kapun könnyen átjutottam már rég nem védték Árnyvadászok. Megacéloztam magam majd felszaladtam a lépcsőn és neki vetettem magam a hatalmas fa ajtónak ami nehezen de megadta magát a nyomásnak és kitárult előttem. Mivel fogalmam se volt a sok közül melyik folyosón találom Jevet így a lépcsőt választottam és elindultam felfelé utána pedig jobbra. Az álmomban is szerencsét hozott a megérzésem..
A folyosó falain ugyan ott voltak még a boszorkányfények a tartóikban de már rég nem égtek. A földön találtam egy fáklyát majd kis ügyeskedés után a felsőmből letépett anyagcsíkkal és varázslattal sikerült világosságot csinálnom. Különleges vagyok de mi haszna ha semmi értelmesre nem tudom használni...?! Miközben átkozódtam magamban, hogy mennyire nem érek semmit a képességemmel, kiabálást hallottam.
- Mit képzeltél, hogy csak úgy hagyom hogy, kicsússz az irányításom alól? Ugyan Folt ennél okosabbnak gondoltalak.. - kiabálta egy női hang majd elnevette magát. Nem tudom ki ez de kiráz tőle a hideg.
Kioltottam a fáklyám hogy, feltűnés nélkül közelebb jussak a sötétségben. A falhoz lapulva közlekedtem, amennyire tudtam gyorsan mentem de mivel nem akartam zajt csapni így nagyon kellett koncentrálnom.
Ekkor megint megszólalt az előbbi nő de most valami olyan nyelven amit nem értettem. Összerezzentem mert bár nem értettem mit mondott, megpillantottam ahogy Jev előtt guggol a folyosón és a felsőjénél fogva tartja őt. Megálltam és erősen gondolkozni kezdtem hogy, mit csináljak..
Francba! Az álmomban csak Jev volt.. és megint úgy cselekedtem hogy, nem készültem fel.. Tessa te idióta! Ez a nő támadta meg Jevet.. egy angyalt.. az angyal erős nem?! Akkor meg hogy..? Démon lenne? Vagy ő is angyal?
Figyeltem ahogy a nő lassan feláll és besétál a folyosó másik felén lévő szobába és hangosan bevágja maga mögött az ajtót. Villám gyorsasággal Jev mellett voltam és megérintettem az arcát mire kinyílt a szeme és mikor rátalált az arcomra olyan rémület ült ki az arcára mint egy kis gyereknek.
- Tessa mit keresel itt? Most azonnal tűnj el innen! - suttogta Jev majd próbált felállni de nem jött össze neki és egy nyöszörgés kíséretében vissza csúszott a földre.
- Még hogy, mit keresek itt? Az álmodban voltam és megijesztettél.. Mi történt Jev? Hol sérültél meg? - kérdeztem tőle ijedten majd megfogtam a karját és átraktam a nyakamon hogy, így feltudjam segíteni. Mivel alig állt a lábán így majdnem az egész testsúlyát nekem kellett megtartanom és rogyadoztak a lábaim de magabiztosan megindultam vele a kijárat felé.
- Hova hova drágáim? - kérdezte a női hang a hátunk mögül majd hatalmas ütést éreztem hátulról és megszédülve térde rogytam Jevvel együtt a padlón. Kellett pár másodperc hogy, összeszedjem magam és a hang irányába tudjak fordulni. Amit láttam elállt a lélegzetem. Gyönyörű nő állt előttem és fenyegetően egy tőrt forgatott a kezében.
- Ki maga? - kérdeztem tőle magabiztosan miközben meglepődtem magamon hogy, nem remeg a hangom. A fejem iszonyatosan zúgott, a vérem a fülemben lüktetett a szívem pedig úgy dübörgött hogy, félő volt ki akar jönni a mellkasomból. Jevre pillantottam aki most fordult meg, így egymás mellett térdeltünk. Nem nézett fel csak a kezem fogta meg és megszorította.
- Nem értem mért kéne elárulnom hogy, ki vagyok de lásd milyen kegyes vagyok.. Isabella a nevem. Szóval most hogy, bemutatkoztam elárulnád nekem hogy, mégis hova tartasz az én Foltommal? - kérdezte mézes mázos hangon majd a falnak dőlve vizslatni kezdett.
- Nem.. Vagyok.. a te Foltod. Amúgy is.. rég nem használom ezt a nevet! - nyögte Jev minden szó után szünetet hagyva. Látszott az arcán hogy, hatalmas fájdalmai lehetnek. Jézusom.. mit művelhetett vele ez a szörnyeteg?
- Engem hidegen hagy kinek a Jeve de nem hagyom hogy, megölje és most elmegyek vele. - mondtam neki már majdnem üvöltve majd felálltam. Jev keze a bokámra csúszott és azt szorongatta majd amikor elé léptem hogy, eltakarjam Isabella elől a keze halk puffanással lecsúszott a földre.
- Ohh, dehogy akarom én megölni. Csak megtanítom arra hogy, tisztelje azt aki nagyobb nála. - mondta Izabella majd mosolyra húzta a száját. Ez a dög biztos hogy, rajtam mulat..
- Nem érdekel a nézet eltérésük. Akkor sem bánthatja. - válaszoltam neki miközben kihúztam magam.
- Én nem akarlak bántani de úgy látszik könyörögsz érte... - mondta majd kinyújtotta a szabad kezét felém és ökölbe szorította. Ahogy ökölbe szorult Izabella keze a fejembe iszonyatos fájdalom nyílalt a szívem pedig úgy érezte magát mintha összenyomnák. Nem tudom mit csinál ez a nő de ezt nem bírom sokáig. Fájdalmamban térde estem majd elterültem a földön. Nem tudom mennyi ideig vergődhettem ott a földön de egyszer csak megszűnt az iszonyatos fájdalom. Kábán pillantottam fel.. Isabella közvetlen mellettem állt és mosolyogva nézett le rám.
- Kicsike boszorkánymester.. kevés vagy te hozzám édes. - mondta még mindig mosolyogva majd markolatig a mellkasomba szúrta a tőrjét. Nem fogtam fel mit csinált csak hideget éreztem.. minden kis porcikám fázott és melegségért könyörgött. Az agyam lelassult és ugyan hallottam hogy, Isabella beszél és mintha Jev kiáltását is hallottam volna de nem bírtam reagálni rá. A szemem elnehezült és a világ megszűnt körülöttem.

Forróságot éreztem. Végre nem fázok.. aztán rájöttem hogy, ez túl forró.. Próbáltam kinyitni a szemem de nem ment. Halványan érzékeltem hogy, puha dolgon fekszek. Egy ágy.. Várjunk hogy, kerültem ágyba? Hol vagyok egyáltalán? Éreztem ahogy valami hideg ér a homlokomhoz. Valaki borogatást rakott a homlokomra. Uhh de jó érzés..
Akárhogy próbálkoztam nem bírtam kinyitni a szemem. Semmim nem mozog. Megbénultam? Meghaltam? Ohh.. Jev.. mibe keveredtél? Mibe kevertél engem?
Kezdett megszűnni a takaró érzése a bőrömön és a hideg borogatást se éreztem már.. megint elájultam.

A gondolataim újra megtaláltak, a külvilág megint érzékelhetővé vált számomra.. és megint érzem a forróságot. Ahogy előbb most se bírtam mozgásra bírni egyik testrészemet se. De halk motoszkálást hallottam. Halványan tudatosult bennem hogy, egy ajtó nyílt ki és csukódott be halkan.
- Semmi változás? - hallottam meg Jev elkeseredett hangját.
- Semmi.. - válaszolt neki Magnus olyan megtörten ahogy már rég nem hallottam.
- Azért nem gyógyul mert angyalvér jutott a vérébe.. - mondta Jev halkan majd éreztem ahogy benyomódik a bal oldalamon a matrac és a kezébe veszi a kezem.
- Igen az a fő probléma. De amit az a nő csinált a fejével az is közre játszik... Nem tudok ellene tenni semmit, azt csak Tessy tudja legyőzni belülről.. - válaszolt Magnus morogva.
Próbáltam koncentrálni de a világ megint halványulni kezdett körülöttem és újra elnyelt a zsibbasztó sötétség.

Hirtelen iszonyatos fájdalom nyílalt a mellkasomba majd levegőért kapkodva akartam felülni de egy kéz szinte azonnal vissza nyomott a párnák közé. A szemem ugyan nyitva volt de annyira zsibbadt még az agyam hogy, egyszerűen képtelen voltam felfogni hol vagyok és mi van körülöttem és főleg hogy, ki az aki megakadályozott abban hogy, felüljek.
- Angyalom, nyugodj meg! - mormolta halkan Jev majd oda hajolt hozzám és gyengéden megölelt. Olyan boldogság öntött el hogy, végre eljutott az agyamig hogy, Jev van itt és főleg hogy, nincs semmi baja.
- Uhh.. nagyon fáj a fejem.. és a mellkasom. -  nyögtem neki majd mikor észre vettem hogy, próbál elhúzódni rémültem kaptam a keze után.
- Ne félj nem megyek el, csak leülök ide. - mondta majd maga mögé mutatott egy fotelra. Megráztam a fejem és meghúztam a kezét.
- Nem tudom hogy, jó ötlet-e ... nagyon gyenge vagy még.. - kezdte de addig húztam amíg végre leült az ágyra.
- Nem érdekel de nem engedem hogy, elmenj a közelemből... - suttogtam neki. Úgy éreztem ezek után belehalnék ha a szükségesnél távolabb lenne tőlem.. és úgy érzem a szükséges most az hogy, amennyire csak lehet közel legyen.
- Kérlek.. hozzád akarok bújni.. - suttogtam neki még mindig lesütött szemmel majd boldogan mosolyogtam rá amikor ledőlt mellém és gyengéden magához húzott.
- Annyira féltem... Angyalom.. annyira féltem hogy, meghalsz. Miattam.. - mormolta bele a hajamba majd a száját a homlokomhoz nyomta és egy puszit adott rá. Az egész testem bizsergett.
 Megint álmodom vagy ez a valóság? Annyira kába vagyok hogy, nem tudom eldönteni.. Akár melyik is... nem akarom hogy, véget érjen.

Rajz :)

Saját :)

Részlet az 5. fejezetből.. 

" Megint álmodom vagy ez a valóság? Annyira kába vagyok hogy, nem tudom eldönteni.. Akár melyik is... nem akarom hogy, véget érjen. "

4. fejezet - Vacsora és meglepi

Nem bírtam tovább... :$

4. fejezet  

Vacsora és meglepi

Jobban ment mint gondoltam. Magnus nem kérdezősködött hogy, ki Jev és főleg hogy, mit keres itt.. Mért nem szóltam róla stb... Alec meg igazán édes. Jajj annyira örülök neki meg Magnusnak. Teljesen össze illenek és úgy civakodnak mintha már legalább 80 éves házaspár lennének.
- Elnézést mit is mondtál, honnan ismeritek egymást? - kérdezte Magnus két falat fagylalt között majd Jevre pillantott. Ó baszki, elszóltam magam..
- Tessa segít nekem megtalálni valakit. - válaszolta Jev teljes nyugalommal miközben én leizzadtam. Az az igazság hogy, egyenlőre nem akarok Magnusnak elárulni semmit. Főleg mivel azt se tudom szabad-e.. Lehet hogy, az is tilos. Tessa, Tessa mibe keveredtél?
- Óóó ez igazán kedves. Nem is értem mért nem említette ezt nekem a drága Tessym! - válaszolta kedvesen Magnus de ismertem már annyira, hogy tudjam ez csak látszat és belül dühöng amiért titkolózok előtte. Szerencsémre többnyire úriember és majd csak akkor fog kiakadni ha Jev és Alec nem lesz szem és fültanúja..
- Igen igen, én ilyen kedves lány vagyok. - mondtam Magnusnak türelmetlenül majd megböktem a könyökömmel. Magnus vágott egy grimaszt de bólintott egy icipicit, ebből tudtam hogy, vissza fogja magát a vacsora további részén.
- Tessa köszönöm ezt a finom vacsorát és a jó társaságot. Tényleg örülök, hogy végre megismerhettelek téged és remélem minél hamarabb viszont látlak New Yorkban. - mondta Alec egy kicsit szégyenlős mosollyal.
- Én köszönöm, hogy feldobtátok az estém és én is nagyon örülök hogy, megismerhettelek. Remélhetőleg hamar végzek itt aztán már sietek is hozzátok! - mondtam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Tessym akkor mi elköszönünk - mondta Magnus majd felállt és nyújtózkodni kezdett. Alec követte a példáját majd oda sétált az előszobába a kabátjukért. Miközben Magnus felsegítette a kabátot Alecra, Jevet néztem. Teljes nyugalommal támaszkodott a konyhapulton és nézte ahogy kikísérem őket.
- Jajj de udvariatlan vagyok! - csapott Magnus a homlokára. - Jev örülök hogy, megismertelek! Szerintem fogunk mi még találkozni. - mondta Magnus egy féloldalas mosoly kíséretében majd egy kacsintást küldött felém. Amire én cékla vörös lettem. Ezt tuti azért kaptam mert nem árultam el neki semmit Jevről.. Francba.
- Sziasztok! - köszönt egyszerre Magnus és Alec mire mi is kórusban köszöntünk el tőlük Jevvel.

Kisebb harci sérülésekkel de túléltem a vacsorát. Most pedig itt ülök a konyhába Jevvel és nézem ahogy a rajzaimat lapozgatja.
- Nagyon jól rajzolsz Angyalom. - mondta Jev miközben még mindig a rajzaimat tanulmányozta. Olyan gyönyörű fekete szemei vannak.. néha úgy érzem ha hosszabb ideig nézem, elveszek benne.
- Köszönöm. - válaszoltam neki elbambulva. - Öhm Jev.. kérdezhetek  valamit? Délután amikor itt voltál... mért kísértél be az ágyhoz? Azért hittem hogy... - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Tiszta hülyének érzem magam...
- Kiíváncsi voltam bízol-e bennem.. és az hogy, simán megcsináltad volna akkor is bár kétségtelenül nem ment volna az alvás amennyire remegtél.. de megpróbáltad volna.. a kedvemért. Kíváncsi voltam.. csak ennyi. - mondta Jev miközben próbált a szemembe nézni de én feltűnően kerültem a szemkontaktust.
- Itt maradsz addig amíg.. - miközben átkoztam magam azért amiért megremegett a hangom észre vettem hogy, Jev mosolyog. - Most mért nevetsz ki? - kérdeztem tőle sértődötten.
- Nem nevetlek ki csak olyan édes amikor zavarban vagy. Rajtad múlik, ha szeretnéd itt maradok de el is mehetek. Te döntesz Angyalom. - mondta majd felállt és a mosogatóhoz sétált. Megengedte a vizet majd neki állt elmosogatni a koszos tányérokat.
- Jev mit csinálsz? Vendég vagy te is, nem kell mosogatnod. - mondtam neki nevetve. Oda sétáltam hozzá és felültem a konyhapultra.
- Ne tiltakozz - mondta már ő is nevetve majd lefröcskölt a vízzel. - Elmosogatok és nem tiltakozhatsz ellene. Megéretted? - kérdezte Jev miközben próbált szigorú arcot vágni. Én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Értettem Uram! - válaszoltam neki fulladozva.

Jevvel megegyeztünk hogy, haza megy.. ha nincs a közelben nyugodtabb vagyok és talán eltudok annyira lazulni, hogy sikerüljön az álmomban megtalálnia. Megbabonázva néztem az ajtófélfának dőlve ahogy felveszi a kabátját és beletúr a hajába. Uhh.. én is beletúrnék a hajába...
- Szép álmokat Angyalom.. - suttogta Jev majd megszorította a kezem. Bátorításnak szánta szerintem de én még jobban elgyengültem tőle.
- Reméljük meg lesz.. - suttogtam én is mivel alig jött ki hang a számon. Ezzel Jev becsukta maga mögött az ajtót.
Miután elment még elpakoltam a konyhában a maradékot a fürdőbe mentem hogy, lezuhanyozzak. Jól esett a forró víz a bőrömnek és a lelkemnek is. A szobába menet még át fésültem a hajam majd a törölközőt lecseréltem a pizsamámra ami egy boxer alsóból és egy hatalmas pólóból áll.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban lekapcsoltam a kis villanyt. Nem gondoltam volna hogy, eltudok aludni de kb úgy aludtam el mintha fejbe vágtak volna.

"Megint az erdőben vagyok... de most valami más.. nem futok. Ez az! Nem futok, nem kerget senki. Várjunk.. meg kell találnom Jevet. Van értelme ha most elkezdek kiabálni? Hát, próba szerencse..
- Jev! Jev merre vagy?! - kiabáltam körbe nézve de nem láttam senkit se. Na oké, most még a hangját se hallom! Ez nem jó jel.. 
Úgy látom nincs más választásom, megindulok aztán csak megtalálom.. ez csak egy buta álom!
- Tessa! Itt vagyok! - kiabált Jev egy kicsit messzebbről, beleolvadt az erdő sötétségébe. Elindultunk egymás felé majd ijedten kaptam a fejem a bal oldalamra mert valami mozgást láttam. Jev észre vette, hogy megijedtem és magához ölelt ahogy oda ért hozzám.
- Ne félj Angyalom. Nem bánthat senki sem! - suttogta a fülembe majd gyengéden megsimogatta a hátam. - Annyira boldog vagyok.. végre sikerült. - mondta mosolyogva.
- Hát nem volt nehéz, tényleg csak el kellett lazulnom. - mondtam neki szégyenlősen. Meglepetten néztem körbe, már egyáltalán nem volt sötét. Gyönyörű naplemente volt az erdő túl oldalán és a fák között átsütöttek a nap utolsó sugarai. 
- Ez gyönyörű..! - mondtam izgatottan inkább csak úgy hangosan gondolkozva. 
- Úgy változik a hely, a környezet ahogy Te érzed magad, ahogy te szeretnéd. Ez a te álmod. Ha az én álmomban lennél benne akkor én tudnám változtatni kedvem szerint.. Szerintem tök muris. - magyarázta Jev lelkesen. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha álmomban fogok valakivel társalogni. Igazából.. 
- Muris? - kérdeztem nevetve. Hát szerintem inkább ijesztő.. Bármi megtörténhet.. Ez jó is meg rossz is egyben...
- Igen az! Angyalom... akkor szerintem el mondom, hogy mért is kerestelek meg. Amit Magnusnak mondtam abban nem hazudtam. Tényleg keresek valakit, vagyis inkább valamit.. - mondta Jev olyan komoly arccal amit még csak egyetlen egyszer láttam rajta, amikor hívatlanul megjelent a küszöbömön. 
- Mit keresel? Mért pont én segítsek benne? Szerintem.. khm.. kevés olyan dolog van amit te nem tudsz megcsinálni. - mondtam neki majd egy kis követ kezdtem el lökdösni a lábammal. 
- Akkor úgy látszik ez pont bele tartózik abba a kevés dologba.. - mondta Jev egy szégyenlős mosoly kíséretében. Ő szégyenlős? Ugyan.. csak rosszul látom.. - Sejted, hogy mi vagyok Tessa? 
- Fogalmam sincs de sejtem hogy, nem vagy egyszerű eset.. Boszorkánymester nem vagy se Árnyvadász. Ember meg főleg... Vérfarkasnak és Vámpírnak se gondollak. Az ilyet általában megérzem.. - mondtam neki gondolkozva. - Mi vagy? - kérdeztem tőle, őszintén kicsit félve a választól.
- Bukott... - válaszolta lesütött szemmel. Bukott? Bukott mi?! 
- Nem értem.. - mondtam neki de ekkor beugrott egy kép.. Egy angyal zuhan le az égből, fekete szárnyaival.. és közben ki hullanak a tollai. Hosszú, csillogó gyönyörű tollak vannak minden felé..  Ez a kép meg honnan jött? Jev volt az? Jev az angyal? - Angyal vagy.. - mondtam ki azt ami most már egyértelmű volt.
- Igen.. Bukott angyal. Sok száz éve élek már a földön.. de olyan késztetést hogy, téged megtaláljalak még nem éreztem. Egyszerűen megőrülök a gondolattól ha nem lehetek a közeledben és még rosszabb, hogy nem tudom mért van ez.. Valamiért úgy vonzol magadhoz mint molylepkét a lámpafény. - mondta Jev még mindig lesütött szemmel. 
- Azt hiszem sokkot kaptam. - mondtam kicsit hisztérikusan kuncogva. Ezt nem hiszem el.. Nekem soha nem lesz normális életem? Vagy legalább normálisnak mondható..? - Oké, angyal vagy.. vagy legalábbis félig meddig. Én mint boszorkánymester ugyan miben tudnék egy angyalnak segíteni? - kérdeztem tőle őszinte kíváncsisággal. Nem értem mért pont én.. Jó tudom különleges képességem van, még az én fajtámban is különleges de akkor is.. 
- Láttad a képet a fejedben? - kérdezte Jev halkan.
- Igen.. Te voltál? - kérdeztem majd megfogtam a kezét és megszorítottam, hogy végre nézzen már rám. 
- Igen.. én. Amikor lezuhantam onnan fentről kitépték a szárnyaim. Általában csupaszon esünk le a földre, de van akinek marad 1-2 toll. Halhatatlanok vagyunk de azzal a tollal meghalhatunk..  Ha elégetik. - mondta Jev most már a szemembe nézve. Az gondolataim fénysebességgel cikáztak a fejemben... Jev bukott angyal, szárnya volt.. most már nincs.. halhatatlan mint én de a tollal meg lehet ölni.. Ugye nem a tollat keresi?! 
- Jev.. te a tollat keresed igaz? - kérdeztem tőle megtörten. Nem értem mért de egyszerűen rám tört a szomorúság.
Válasz helyett csak bólintott majd hirtelen magához szorított. 
- Uhh.. Jev. Mért..? Megakarsz.... halni? - csak suttogni bírtam.
- Nem tudom.. nem hiszem. Vagyis nem. Csak... kell nekem a lehetőség, hogy szabadon rendelkezhessek az életem felett. - mondta ő is halkan miközben a hajammal babrált. 
- Én is halhatatlan vagyok. Ugyan meghalhatok, megsebesülhetek.. de alapjáraton véve akár örökké is élhetek. Nyomorult életem volt.. sőt most is az! De sose fordult meg a fejemben, hogy saját magam vessek véget neki. - mondtam neki kicsit indulatosan. Mindig is gyávának tartottam azt aki öngyilkosságot követ el.. Mindig van másik esély, mindig van remény... a halál nem megoldás.
- Csak ígérd meg hogy, segítesz.. - mormolta a fülembe Jev majd adott egy puszit a halántékomra. Kirázott tőle a hideg.. Megremegett a lábam.. Anyám, ezt biztos észre vette.
- Ígérd meg.. még a gondolatát is kivered a fejedből hogy, megölöd magad és akkor esküszöm hogy, segítek megkeresni. - mondtam neki majd a nyakához bújtam. Nem tudom mi ütött belém, de olyan közel akarok lenni hozzá amennyire csak lehetséges. 
- Esküszöm, hogy elfelejtem. Ha mellettem vagy eszembe se jut ilyen.. - mondta Jev halkan majd egy halk morgás hagyta el a száját ahogy ő is jobban hozzám bújt.
- Jól sejtem, hogy te teljesen felfogod forgatni az életem? - kérdeztem tőle mosollyal a számon. Nem fogok magamnak hazudni, egyáltalán nem bánnám..
- Nagy esély van rá Angyalom.. - mormolta a hajamba."

Hirtelen zuhanást éreztem, majd amikor kinyitottam a szemem már az ágyamban voltam. Hát ez nem volt semmi.. A fejem zúgott a sok új infótól és csak kérdések voltak.. válaszok nem. Legalább már tudom mi Jev.. mit akar tőlem.. vagyis hogy, miben kell neki segítenem. Már csak arra kéne rájönnöm mi történt velem. Minden gátlás nélkül úgy bújtam hozzá mintha az életem múlna rajta.. A józan eszem azt hiszem ismételten cserben hagyott.
Zsibbadtan ültem fel az ágyba majd elkezdtem kotorászni az éjjeliszekrényen a mobilom után. Éjjel fél 2... Az hogy, most vissza aludjak esélytelen...
Kibotorkáltam a konyhába, nem kapcsoltam villanyt. Kitapogattam egy poharat majd megengedtem a csapot.. Miközben folyattam a vizet hogy, eléggé hideg legyen még mindig az álmon járt az agyam. Épp indultam már vissza  a szobába amikor hallottam ahogy a bejárati ajtó halkan kinyitódik. Ijedtemben majdnem elejtettem a poharat is.
- Angyalom.. ne ijedj meg. - mondta Jev kuncogva. Hát ez meg mit képzel magáról? Oké hogy, iszonyat helyes.. és remeg mindenem ha hozzám ér de ez már sok....!!!
- Jev!! Ezt nem gondolod komolyan? Betörsz? - kiabáltam rá még mindig ijedtemben. Ezt nem hiszem el...
- Nem törtem be... Este kölcsön vettem a pótkulcsodat.. - mondta még mindig kuncogva de mentségére legyen mondva próbálta vissza fogni magát és boci szemekkel nézett.
- Ahh.. Felejtsd el. Minek jöttél? - kérdeztem tőle miközben a villanykapcsolót kerestem amit megis találtam miután majdnem levertem egy alacsonyan lógó képet a falról.
- Meglepetés.. - mondta egy szégyenlős mosoly kíséretében. Meglepetés???
- Az hogy, éjjel fél 2kor meglátogatsz? Igen tényleg az.. - motyogtam miközben leültem a konyha asztalhoz.
- Akár.. de jobbat találtam ki! - mondta majd olyan mosoly ült ki az arcára mint a gyerekeknek szokott amikor valami olyat akarnak csinálni amit a szülő megtiltott azért mert veszélyes.
- Ilyenkor? Mondjad... - adtam meg magam egy sóhajjal.
- Öltözz fel addig itt megvárlak. - mondta lelkesen.
Morcosan sétáltam be a szobámba és magamat átkoztam közben azért, hogy nem tudok nemet mondani...
Nem is lepődtem meg azon hogy, nem árult el semmit. Csak azt hogy, ha nem leszek csöndbe akkor baj lesz. Hurrá.. Mért van az hogy, amihez neki köze van az tilos? Veszélyes?

Miután bekanyarodtunk az elhagyatott gyárépületek között az egyik szűk sikátorba durcásan álltam meg az egyik falnak neki dőlve. Nem hiszem el, hogy képes volt hajnali 2-kor kirángatni az ágyból valami hülye meglepetés miatt. Melegen ajánlom neki, hogy nagyon jó meglepetés legyen vagy nem fogja megköszönni azt amit tőlem kap...
- Mindjárt... öhm.. maradj itt kérlek.. megnézek valamit és már itt is vagyok. - mondta Jev halkan. Csak bólintottam egyet. Egyenlőre még nem vagyok jó kedvemben.. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy lássam merre ment. A sikátor tele volt nagy konténerekkel amik majdnem egy fejjel magasabbak voltak nálam. Nagyjából 2 perc múlva láttam ahogy vissza felé kocog és integet, hogy induljak meg felé.
- Angyalom.. a meglepi készen áll. - mondta egy kacsintással.
- Hát erre kíváncsi vagyok.. - mondtam neki most már kicsit jobb kedvel.
Kisebb akrobatikai mutatványok után egy elhagyatott gyárban kötöttünk ki. Mindenhol por meg kosz és büdös dohos szag volt.
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő - mondtam neki nevetve majd a számhoz kaptam a kezem.
- Már nem kell csendben lenni - mondta most már ő is nevetve. Megfogta a kezem majd elindultunk a gyár másik felébe ami olyan sötét volt hogy, nem lehetett oda látni.
Először csak az tűnt fel hogy, valami csillog.. Majd amikor közelebb értünk leesett állal fogtam fel hogy, 3 hatalmas motorral szemezek..
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő! - sikítottam majd oda rohantam az egyik motorhoz és lerántottam róla a takarót ami rá volt terítve.
- Ekkora lelkesedésre ugyan nem számítottam de tetszik, hogy ennyire.. öhhm.. beindultál! - mondta nevetve Jev majd oda sétált mellém.
- Ez olyan motor amire gondolok? - kérdeztem tőle boci szemekkel majd ugrottam örömömben egyet amikor Jev bólintott.
- Repülünk egyet Angyalom? - kérdezte Jev majd felpattant arra a motorra amiről az előbb lerántottam a pokrócot.
- Veled? Bármikor.. - mondtam neki majd felültem mögé...