6. fejezet
Eső és menta
Az elmúlt napok, hetek összefolytak. Az incidens után Magnus azonnal magához költöztetett New Yorkba és amikor Alecal volt vagy valami más ügyet intézett akkor szigorú felügyelet alatt álltam amit Jev jelentett. Alig mozdultam ki a lakásból mert még mindig gyenge voltam. Kiderült mi történt velem.. elmondta hogy, az a nő.. Isabella úgy mond a felügyelője volt akkor amikor még a Mennyben volt.. Miután megbukott ennek a köteléknek meg kellett volna szakadnia kettőjük között de Jev azt mondta Isabell sose tudta elfogadni hogy, nincs már köze hozzá. Itt rákérdeztem hogy, volt-e köztük valami de azt mondta semmi nem volt de Isabell rögeszmésen ragaszkodik hozzá mind a mai napig. Majd a gyilkos féloldalas mosollyal megjegyezte hogy, tetszik neki a féltékenységem. Szóval az angyaloknak vannak különféle képességeik. Van pár ami mindenkinek meg van.. például tudnak gondolatban kommunikálni de van néhány ami csak adott ranghoz köthető. Isabell a Halál Arkangyala így anélkül ölhet hogy, büntethető lenne a Mennyek által. Plusz úgy látszik van egy olyan képessége ami még Jev előtt is titok volt eddig. Elmondta hogy, azért vagyok még mindig gyenge mert az ő vére volt a tőrön mivel előtte őt támadta. Így amikor engem szúrt meg a vére még rajta volt és belekerült az én vérembe. Ami majdnem megölt engem. A sebet könnyen meggyógyította Magnus de a vérrel nem tudott mit csinálni, azt nekem kell legyőznöm. Na meg amit a fejemben csinált.. az se egyszerű eset.
Álmosan nyújtózkodtam az ágyban majd az éjjeli szekrényen álló órára pillantottam. Hajnali 4 óra.. Annyit aludtam mostanában hogy, úgy nézki már képtelen vagyok átaludni az éjszakát. Felkeltem az ágyból majd az ablakhoz sétáltam s miután elhúztam a sötétítőt bámulni kezdtem az utcát. Iszonyatos késztetés fogott el hogy, kijussak a lakásból és sétálni menjek a friss tavaszi reggelben. Csak hogy, Magnus és Jev szinte háziőrizet alatt tart.. és így lehetetlen. Hajnal van.. Jev nincs itt és ha át is jön akkor később. Magnus minden valószínűséggel alszik, Alecal együtt.
- Hát... könnyebb bocsánatot kérni mint engedélyt - mondtam csak úgy magamnak majd mosolyogva neki álltam hogy, felöltözzek. Miután felvettem egy farmert és egy felsőt, a hajam kontyba fogtam. Eszembe jutott egy ötlet.. ha átváltozok akkor esélytelen hogy, felismerjenek... Gondolkoztam majd előhúztam egy nagyon régi emléket az agyam hátsó zugából és már éreztem is az ismerős bizsergést.. A tükörbe nézve egy hatalmas kék szemű, szőke göndör fürtökkel megáldott lány nézet vissza rám. Ez jó lesz...
A szobámból a lehető leghalkabban osontam ki a nappalin keresztül az előszobába ahol felhúztam a cipőm és leakasztottam a fogasról a pulcsim. Boldogan csuktam be magam mögött az ajtót és indultam meg lefelé a lépcsőn.
Az utcára kilépve megcsapott a friss szellő.. Szerencsére Magnus lakása nem a belvárosban volt így forgalom alig volt és a levegő se volt tele autók bűzével.
Elgondolkozva sétálgattam egy parkban amit az utca végén találtam meg. Folyton Isabellen járt az agyam.. na meg persze Jeven. Azóta a nap óta amikor össze bújva feküdtünk az ágyon és bevallotta hogy, mennyire félt... Na azóta úgy kerül mintha legalább a pestist hordoznám. Nem értem mért.. majdnem mindennap eljött meglátogatni, rengeteg könyvet kaptam tőle és még egy vadiúj rajztáblával is meglepett. De a beszéd az más ügy volt.. Persze pár udvarias csevegést néha néha megeresztett de amikor próbáltam jobban beszédbe bonyolódni vele akkor valamilyen oknál fogva mindig el kellett mennie vagy épp eszébe jutott hogy, valamit elfelejtett Magnusal megvitatni. A legijesztőbb pedig az hogy, ettől én eléggé rosszul érzem magam. Hiányzik hogy, beszélhessek valakivel. Magnus a legjobb barátom de van amit még vele se akarok megbeszélni.. és Jev ezek közé tartozik.
Egyre jobban sütött a nap és jól esett a napsugarak simogatása. Mivel elég meleg volt így még a pulcsimtól is megszabadultam és a vállamra hajtottam. Éreztem hogy, valami nehezebb ütődött a lapockámnak.. A mobilom.
Franc! Mennyi lehet az idő? Ha lebukok hogy, leléptem akkor ezek szívrohamot kapnak.. Csak nem értem mért. Nem vagyok még 100 %-os de ahhoz hogy, elmenjek sétálni szerintem elég erős vagyok. Pluszba gyerek se vagyok már.. jó rég óta. Így hát eléggé kiborít hogy, gyerekőrizetben vagyok.
-Fél 8.. - mondtam elgondolkozva magam elé majd imádkozni kedztem hogy, Magnus ma tovább aludjon mint általában szokott.
Amikor már a lépcsőn szaladtam felfelé lelassítottam a lépteim. Az ajtó előtt hallgatózva álltam meg majd miután egy neszt se hallottam halkan kinyitottam a bejárati ajtót.
Miután levettem a cipőm lábujjhegyen indultam meg a szobám felé.
- Khmm.. Jó reggelt. - hallottam meg Alec halk hangját a konyhából. Ijedtemben halkan felsikoltottam. Basszus..
- Ööö Jó reggelt Alec.. izé csak.. - kezdtem volna magyarázkodni majd elhallgattam mikor észre vettem hogy, mosolyog.
- Nem kell magyarázkodnod. Magnus még alszik.. Öhhm.. ez elképesztő. - mondta Alec csodálkozva majd a homlokomra csaptam. Még mindig nem voltam önmagam. Gyorsan átváltoztam majd leültem Alec mellé a konyhapulthoz.
- Nem mondod el neki? - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Majd töltöttem magamnak egy bögre kávét.
- Nem. Most az egyszer nem, de többet ilyet ne csinálj. Veszélyes.. - mormolta majd beleharapott a kiflijébe.
- De mért veszélyes? Nincs már semmi bajom, nem fogok elájulni ha kicsit sétálok. A friss levegő különben is jót tesz a beteg embernek, nem? - kérdeztem tőle kicsit indulatosabban mint akartam. De már kikészültem ettől a helyzettől. Egy hónap telt el azóta.. bőven vagyok már olyan állapotba hogy, nem kell félteni úgy mintha üvegből lennék és összetörhetnék egy kisebb fuvallattól.
- Isabella még mindig Jevet akarja. Rájött mi a gyengepontja... - mondta Alec miközben feltűnően kerülte a tekintetem.
- Gyengepontja? A toll. Azt tudom.. - mondtam neki majd ledöbbentem.. - Én vagyok a gyengepontja? - kérdeztem tőle remegő hangon.
- Igen. Te vagy.. épp ezért Isabella téged akar csalinak használni hogy Jevet megkaparintsa. - mondta Alec elgyötört arcal.
- De mért én? Mért akarja elkapni? Miről maradtam még le? Mit nem mondtatok el? - suttogtam majd felálltam és idegesen járkálni kezdtem fel-alá.
- Hát nem egyértelmű? Szeret.. - kaptam a választ a hálószoba ajtóban álló Magnustól. Alecal egyszerre kaptuk oda a fejünket.
- Azért nem mondtuk el mert Jev nem akarta. Mi pedig tiszteletben tartjuk.. vagyis tartottuk.. eddig. - mondta Alec miközben dorgálóan nézett a most már mellette lévő Magnusra.
Miután megreggeliztünk vissza vonultam a szobámba. Az ablaknál ülve azon gondolkoztam hogy, még mindig nem köszöntem meg Magnusnak ezt a gyönyörű szobát. Elképesztő ahogy berendezte nekem, minden négyzetcentiméterét imádom. Halk kopogást hallottam majd Jev dugta be a fejét a nyitott ajtón.
- Szia - mondtam neki majd vissza fordultam az ablak felé. Kint az utcán gyerekek játszottak. A csukott ablakon keresztül is felhallatszott a nevetésük. Milyen boldogok, gondoltam majd elmosolyodtam. Szerencsére nekem is megadatott hogy, gyermekem született de ő már nem él. Az apja Árnyvadász volt.. életem egyetlen szerelme. Már egyikük sem él.. Ezt a sebet még mindig magamban hordozom. Hülyeség az hogy, az idő minden sebet begyógyít...
- Szia - köszönt vissza majd az ágyhoz lépett és leült rá. Hallottam hogy, szöszmötöl valamivel és kíváncsian fordultam felé. Megint a rajzaimat nézte.
- Nem nagyon van új.. - mondtam neki majd én is oda ültem mellé. Valamiért imádta a rajzaim, pedig egyszerű fekete fehér vázlat rajz volt mind.
- De ez új! - mondta mosolyogva majd meglóbálta azt a rajzot amit tegnap éjjel rajzoltam. Róla.. Basszus, ezt nem akartam hogy, meglássa bárki is.
- Öhhm igen.. - mondtam neki elpirulva. - Tetszik?
- Nagyon! Megkaphatom? - kérdezte szégyenlős mosollyal.
- Hát ha szeretnéd, szívesen oda adom. - válaszoltam neki miközben zavaromba a felsőmből kilógó rojtal játszadoztam.
- Angyalom... - kezdte Jev de abbahagyta.. Kíváncsian pillantottam fel rá és Jev arcával találtam szembe magam ami nagyjából 10 centire volt az enyémtől.
- Hmm? - többre nem tellett tőlem ebben a pillanatban. Megbabonázva vesztem el a szemei feketeségében és úgy tűnt ő is elveszett az én tekintetemben. Egyikőnk se szólalt meg csak ültük egymás mellett, a vállunk össze ért és az arcom csiklandozta a meleg lehelete aminek menta illata volt. Hmm finom lehet..
- Nem akarom hogy, bajod essen. Ha ennek az az ára hogy, távol tartom magam tőled akkor megteszem. - suttogta Jev de egy centimétert se mozdult.
- Isabellára gondolsz? Figyelj ha kell átváltozom, nem ismer fel.. Alec elmondta.. - válaszoltam neki.
- Pontosan mit mondott Alec? - kérdezett vissza.
- Hát hogy, én vagyok a gyengepontod.. velem akar elkapni téged.. Magnus pedig elmondta mért én vagyok a gyengepontod. - mondtam neki lesütött szemmel. Már nem bírok a szemébe nézni, biztos megint elvörösödtem...
- Akarlak téged, minden lehetséges módon ahogy csak lehet. Attól a pillanattól biztos vagyok ebben amikor először megláttalak. Azóta nem bírlak a fejemből kiverni. Eddig is úgy gondoltam hogy, ha egyszer meghalok a pokolra jutok.. de attól a vágytól amit irántad érzek már biztos vagyok benne hogy, a pokolra jutok. - suttogta majd az állam alá nyúlt és lassan addig emelete míg újra a szemébe néztem. Nem tudom mi ütött belém de hirtelen előre hajoltam és a számat az övéhez érintettem. Alig értem hozzá de minden idegszálam csak rá koncentrált. Olyan puhának éreztem a száját hogy, csak az járt a fejemben hogy, többet akarok még többet. Jev teste megfeszült de amikor a nyaka köré fontam a karom éreztem ahogy ellazul és viszonozza a csókom.
- Tessy mikor aka... - hallottuk meg Magnus hangját az ajtóból mire villám gyorsan szétváltunk. Magnus vigyorogva kioldalazott a szobából és becsukta maga után az ajtót. Uhhh...!
- Én.. nem tudom mi ütött belém. - kezdtem bele a mondandómba de befejeztem. Nem bírtam többet kinyögni így inkább fogtam magam és kiviharzottam a szobából a hátam mögött hagyva Jevet.
- Magnus egy szót se vagy komolyan mondom megbánod. - küldtem a parancsot Magnus felé aki vigyorogva ült a konyhapultnál az értetlenkedő Aleccal az oldalán.
Úgy rohantam le a lépcsőházba mintha legalább vasvillával üldöznének. Kiléptem az ajtón és szakadó esőben találtam magam. Friss tavaszi eső záporozott a bőrömre, eláztatta a hajam és ahogy sétáltam a lelkem is kezdett megnyugodni.
Az hogy, megcsókoltam Jevet... teljesen ellent mondd annak amit akkor fogadtam meg amikor nagyon régen elvesztettem az első szerelmem és a gyermekem apját. Eddig úgy gondoltam nem leszek többet képes arra hogy, szerelmet érezzek de most mégis csak arra vágyom hogy, a karjai között lehessek.. Megfogadtam magamnak és most megszegtem az ígéretem amit már olyan rég óta betartottam.. Jev fenekestül felforgatja a lelki világom.
Hirtelen valaki a csuklómnál fogva megállásra késztetett és maga felé fordított. Jevvel néztem farkasszemet. Már ő is csuromvizes volt akár csak én.
- Bocsáss meg nem akartalak megbántani Angyalom.. de azt hittem.. te csókoltál meg.. én azt hittem hogy, akarod.. - suttogta Jev elgyötört arcal.
- Akartam.. akarom.. épp ez az ami megrémít. Nem tudom mit érzek.. Összezavarodtam. - válaszoltam neki miközben néztem a nedves haját ahogy hozzá tapad az arcához.
- Nem akarlak összezavarni. - mondta halkan. Annyira megakartam érinte az arcát hogy, majdhogy nem fizikai fájdalmat éreztem. Érezni akartam újra a csókját és ahogy magához szorít.
- Tényleg összezavartál de egy valamit tudok.. olyat tettél velem amit már azt hittem senki se tud. Megfogadtam hogy, többet senkit se engedek magamhoz közel.. és te mégis megcsináltad.. - válaszoltam neki mire elmosolyodott. A mosolya engem is mosolyra késztetett. Ott álltunk a szakadó esőben az utcán miközben egymásra mosolyogtunk. Aki látja biztos bolondnak néz minket.
Jev lassan megfogta a derekam és magához húzott én pedig a nyaka köré fontam a kezeim és a hajába túrtam.
Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. Élveztem hogy, az eső záporoz rám, élveztem ahogy Jev a karjaiba tart és élveztem ahogy megcsókolt. Lassan óvatosan érintette a száját az ajkamhoz. A a kezével simogatta a hátam én pedig a nyakát cirógattam. Ugyan néha elzúgott mellettünk egy-két autó és mintha emberek is kerülgettek volna minket de mindez úgy elhalványult hogy, alig érzékeltem. Megszűnt minden.. csak Jevet érzékeltem ahogy csókol. Eső és menta illata volt..
Mostantól ez a kedvenc kombinációm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése