11. fejezet
Sérülések
part I.
A Klávé két nap után üzent a Néma testvéreknek, hogy Jevet engedjék szabadon és mi is kiszabadultunk a "szoba fogságból". A másik kettő Bukott, Jack és Daniel nem volt ilyen szerencsés.. ők ott maradtak a rácsok között. Magnusal vissza mentünk a lakására. Vagyis most már a lakásunk. Furcsa.. a sok felfordulás miatt még mindig nem szoktam meg, hogy én is itt lakom. Pedig egy darabig.. jó darabig biztos itt maradok. Ideje lenne hozzá szoknom. A többiek ott maradtak az Intézetben és kicsit kifújják a levegőt.. rá fér mindenkire egy kis pihenés. Alec azt mondta este fele benéz. Mesélt valamit arról, hogy nézhetnénk valami filmet, hogy kapcsolódjunk ki kicsit.. nincs semmi értelme annak ha rágörcsölünk a gondjainkra. Csak, hogy nem igen van most olyan dolog ami eltudja terelni arról a figyelmem, hogy a Klávé szemében még mindig a rossz csapatba tartozunk...
Miközben azon gondolkoztam vajon Jev mikor ér ide valami neki ütközött a lábamnak és neki dörgölődzött.
A nagy kavarodásban és az állandó rettegésben teljesen megfeledkeztem valamiről.. a fekete kis cica amit még a raktárnál találtam és elhoztam magammal most boldogan préselte a lábamhoz magát és olyan hangosan dorombolt, hogy azt egy oroszlán is megirigyelné. Mosolyogva lehajoltam érte és a karomba vettem. Teljesen kiment a fejemből szegény csöppség. Szerencsére Magnus macskája nem bántotta amíg távol voltunk és úgy néz ki Magnus annyi macska eledelt rakott ki az övének ami a kicsinek is bőven elég volt.
Miközben a cicát simogattam az agyam fokozatosan lenyugodott és végre kezdtem megnyugodni. Megnyugodni azért, hogy Jev kijöhetett a Néma Testvérek őrizetéből, hogy mi elszabadulhattunk.. és, hogy most ide tart és hamarosan hozzá bújhatok. Mint egy végszóra, ahogy ezek a gondolatok végig futottak az agyamon az ajtó zárja halk kattanással kinyílt és Jev lépett be az előszobába. Egészen addig amíg a nappaliba nem ért rám se emelte a tekintetét. Majd amikor végre rám nézett megremegtem. Az arca valahogy más volt. Mintha nem aludt volna.. napok óta. A szeme alatt sötét karikák voltak és ugyan a szája sarkában ott ült az az édes mosolya most mégse boldogsággal töltött el hanem rossz érzéssel.
- Egyenes leszek és rövid. Elmegyek. Nem jövök vissza soha többet. Nem akarom, hogy kérdezősködj, nem akarom, hogy utánam gyere és kérlek felejts el. - miközben beszélt végig a padlót nézte és úgy jöttek a szavak ki a száján mintha csak olvasta volna őket. Másodpercekig csak bámultam rá mire felfogtam mit mondott. A harag és a megbántottság tűzként égette végig az ereimet és úgy éreztem, hogy amikor elér a szívemhez felrobbanok. De nem robbantam, még mindig szótlanul meredtem Jevre.
- Mégis mit képzelsz hány éves vagyok? Három?! Ne gyere itt nekem a hős szöveggel, hogy el kell menned és satöbbi. Meg, hogy ne kérdezősködjek? Felejtselek el? Ez komoly? - a végét már ordítottam, de nem érdekelt. Nem érdekelt semmi csak magyarázatot vártam. Miközben vártam a válaszra odafordultam a pulthoz és öntöttem egy pohárba vizet. Valamivel le kell nyugtatnom magam.. Ittam pár kortyot de alig bírtam lenyelni a gombóc miatt a torkomban.
- Nem hős szöveg Tessa. Ne kérdezősködj mert nem fog tetszeni a válasz.. és igen komoly. Komolyabb már nem is lehetnék. - a hangja jeges volt. A tekintetével még mindig került és pár lépést hátrált is az ajtó felé. Nem hagyhatom, hogy így lelépjen.. nem és nem!
- Jev.. valami baj van? Nekem elmondhatod. - próbáltam nem ingerültnek hatni ahogy megszólaltam és megindultam felé. Megakartam ölelni, azt akartam, hogy csókoljon és felejtse el ezeket a hülyeségeket.
- Értsd meg. Tévedtem.. Nem kellesz. Soha nem is kellettél csak hasonlítasz valakire akit régen szerettem. Ennyi.. - mondta Jev hidegen gúnyos mosollyal a száján. Az agyam lelassult, a kezem úgy remegett, hogy képtelen voltam tovább fogni a poharat és az szilánkosra tört a padlón. Szilánkosra akárcsak a szívem. Őszinte szerelmet érzek Jev iránt és azt hittem ő is irántam. Mindig is rossz ember ismerős voltam.. Most újra bizonyítottam ezt. Jev csak kihasznált, pillanatnyi botlás voltam neki.. még mindig azt a lányt szereti aki miatt lebukott a Mennyből és én csak azért kellettem neki, hogy elfelejtse kicsit.. hogy, ő már nincs.
- Takarodj innen! Most. - bármennyire is remegtem és halkan szólaltam meg a hangon mégis tisztán csengett. Jev arca egy másodpercre megváltozott. Olyan volt mintha hatalmas fájdalmat érezne de ahogy pislogtam egyet már újra olyan sajnálkozó arccal tekintett rám. Felfordult a gyomrom tőle.. Mindig is gyűlöltem ha sajnálnak. Engem ne sajnáljon senki.. Főleg ne ő!
- Ígérem soha többé nem találkozunk. - szólt még halkan majd kisétált az ajtón és egyúttal az életemből ami most romokban állt.
Öt órája ülök a szobám padlóján az ajtónak dőlve és a fekete csöppség újra itt dorombol mellettem. Amióta bezárkóztam vele a szobámba számtalan kísérletet tett, hogy felkeltse a figyelmem de nem sikerült neki. Játszadozott a gatyámból kiálló cérna szállal, a hajammal... még az ölembe is befészkelte magát és aludt is egy kicsit de nekem erre semmi reakcióm nem volt. Csak bámultam a szemközti falat és nem gondolkoztam. Amikor Jev elment úgy látszik nem csak a szívem tette tönkre de még az agyamat is elvitte. Pompás.. Nem érdekel. Jobb is, hogy nem gondolkozok. Ha gondolkoznék csak rá tudnék gondolni és, hogy mért tette ezt. Erre pedig nem akarok gondolni.
Calsifer összerezzent mellettem amikor hangos kopogás törte meg a csendet. Bár nem akartam megmozdulni Magnus egy varázslattal kinyitotta az ajtóm és elkezdte befelé tolni. Kitámasztottam az ágyam lábánál magam így nem bírta tovább tolni.
- Tessy mit csinálsz? Engedj már be! - méltatlankodott Magnus a résen keresztül.
- Nem akarlak. - válaszoltam neki halkan. Egyszerűen nem jött hangosabb válasz.. Lehet, hogy a hangom is eltűnt? Bárcsak..
- Engedj be. - erősködött tovább és újra neki feszült az ajtónak. Mivel már nem tartottam magam, könnyedén eltolt az ajtóval együtt és belépett a szobába.
Ahogy megállt mellettem csípőre tett kézzel elég viccesen nézett ki. Főleg azért mivel csak egy fekete alapon rózsaszín szívecskés alsónadrág volt rajta a haja pedig össze vissza állt. A mosoly mégsem jött a számra. Láttam rajta, hogy mérges és mindjárt belekezd a mondandójába de ahogy végig nézett jobban rajtam és meglátta az arcom becsukta a száját és letérdelt mellém. Ennyire szörnyen festek?
- Mi történt Tessym? - kérdezte apáskodva és végig simított a hajamon. Calsifer felélénkülve ugrált most Magnus mellett és minden áron az alsónadrágját akarta megnézni. Jobban mondva beleakasztotta a karmait és lefelé húzta.
- Calsifer lefogja szedni a gatyád. - mondtam miközben megsimogattam a csöppséget.
- Calsifer? Így nevezted el? Tetszik.. - válaszolt vigyorogva és ő is megsimogatta majd felemelte és a szeme elé emelte őt. Casifer úgy bámulta Magnus szemét mintha megbabonázta volna. Nem is csodálom, Magnus szeme gyönyörű macska szem. Szegény Calsi most biztos gondolkozik, hogy milyen macska lehet ő...
- Nem láttam még ilyen kék szemű macskát. Ez valami hihetetlen. Ugyan olyan kék szeme van mint Alec-nak. - szólalt meg eltűnődve Magnus majd lerakta a cicát.
- Szóval.. elmondod végre? Nem vagyok gondolatolvasó és ha kell elviszlek a Néma Testvérekhez.. majd ők elmondják amit látnak. - mondta komoly hangon. Bár tudtam, hogy viccel de mégis összerezzentem. Észre vette és elmosolyodott.
- Jó legalább a reakció képességed még meg maradt. - motyogta miközben leült törökülésbe és odahúzott az ölébe. A karjaim a nyaka köré fontam és kitört rajtam a zokogás. Magnus türelmes vigasztalása és hátam simogatása sok sok perc után elmulasztotta a görcsös sírást és már csak a szipogás maradt.
- Elment.. Óó Magnus. Jev elment. Azt mondta nem is szeretett és, hogy ne keressem. Elment. - a hangom rekedt volt ahogy végre megtudtam szólalni. Magnus még jobban magához szorított.
- Sajnálom drágám! Annyira sajnálom! - suttogta vissza nekem majd tovább ringatott. Addig ringatott és simogatta a hátam amíg el nem aludtam. Elnyomott a sötétség és a semmi. A semmi jó. A semmiben nem érzek..
Nem tudom mennyit aludhattam de amikor megébredtem már korom sötét volt az égbolt és az utcai lámpa fénye bevilágított a szobám ablakán, kísérteties árnyakat festve a falra. Felültem az ágyban és körbe néztem a szobámba. Semmi se változott, mégis idegennek tűnt minden. A gondolat fájdalmasan tudatosult bennem, hogy Jev tényleg elment. Ténylen nem szeret.. és tényleg nincs többé.
Dulakodás és hangos kiabálás szűrődött be a résnyire nyitva hagyott ajtómon. Magnus és Alec hangját egyből megismertem de még legalább kettő különböző férfi hangját hallottam. Fülelni kezdtem de a szívem olyan hangosan dobolt a fülemben, hogy a szavakat nem bírtam kivenni. Kicsusszantam az ágyból és kiléptem az ajtómon.
- Biztos, hogy nem maradtok itt. Felejtsétek el. - Alec még mindig fújtatott a dühtől Magnus pedig hiába csitítgatta.
- Alec nyugodj meg. Leülünk mindannyian és megbeszéljük. Jev elment és nekünk kell valaki aki Bukott és a mi oldalunkon áll. Legalábbis perpillanat hajlandó nekünk segíteni. - mondta Magnus majd egy karlendítéssel beljebb invitálta a három fiút az előszobából. Jack és Daniel egyből helyet foglaltak a nappaliba lévő fotelekben de a harmadik fiú nem mozdult a küszöbről. Vagyis ha jobban megnézem nem is fiú... férfi. Fekete haja és szeme újra eszembe juttatta Jevet és a szívem fájdalmasan összerándult.
- Szóval... szabadok vagyunk de nem érünk vele semmit vágod?! Azok a ku.. - kezdte Daniel de a harmadik Bukott egy pillanat alatt ott termett mellette és fejbe vágta mire Daniel hangosan felnyögött.
- Elnézést az udvariatlanság miatt. Az én nevem Lucas Shadow. Daniel azt akarja mondani, hogy hiába vagyunk szabadok, vadásznak ránk az Árnyvadászok. Segítséget szeretnénk kérni. Természetesen a menedékért cserébe mi is segítünk nektek. - szólalt meg kimérten Lucas és lazán karba font kézzel neki dőlt Daniel mellett a falnak.
- Áll az alku. Itt maradhattok de amint biztonságos a helyzet elmentek. Ennyit tudok nyújtani. - válaszolt Magnus neki majd megfogta Alec kezét és berántotta a őt a hálószobájukba. Eszembe jutott, hogy vissza kéne surrannom a szobámba, nem jó ötlet velük egy légtérben maradnom de mire ezt kigondoltam már három szempár szegeződött rám.
- Te vagy Tessa ugye? - kérdezte Jack mosolyogva.
- Izé.. ne haragudj a múltkori miatt.. - motyogta Daniel maga elé. Nem akaródzott neki a szemembe nézni. Nem csodálom, a raktárba ha tehették volna megölnek mindannyiunkat.
- Tessy ha kérhetem és felejtsétek el. Amennyiben tényleg hajlandóak vagytok nekünk segíteni, nem érdekel mit tettetek régen. Az már elmúlt. - válaszoltam nekik majd a konyhába sétáltam és egyenként levettem a szekrényből négy poharat.
Pár másodperccel később a négy pohárral és egy üveg whiskyvel ültem le melléjük a nappaliba.
- Kértek? Én iszom egyet.. - mondtam mosolyogva mert mind úgy néztek rám mintha űrlénnyé változtam volna.
- Kérek köszönöm. - válaszolt Lucas majd oda sétált mellém és kérdőn megállt felettem. Csak miután kitöltöttem az italokat néztem fel rá.
- Ülj le és itt van. - mondtam neki vigyorogva.
Valahogy minden ellenérzésem eltűnt feléjük. Csak azt éreztem, hogy most jól esik velük itt lenni és ellazulni. Az alkohol kellemesen hozta a várt hatást, elhomályosítva a gondolataimat és csak a vidám részek maradtak élesek.
- Tessy... Jev... jó. Bármennyire fáj ezt kimondanom de tényleg így van. - mondta Daniel egy kis mosoly kíséretében miközben a pohárral játszadozott.
- Nem akarok róla hallani. Ezt az egyet kérem. Ha nem tudjátok betartani akkor bemegyek a szobámba és egyedül folytatom. - mordultam fel miközben újabb adagot töltöttem mindenkinek. A kijelentésemre mindhárman maguk elé emelték a kezüket jelezve, hogy felfogták. Remek.
Magnus úgy viharzott ki a szobájából mintha üldöznék. Először megindult a szobám felé de amikor észre vette, hogy a nappaliba világos van felénk fordult és lefagyott menet közben.
- Hát ti meg?! - kérdezte meglepetten miközben felénk lépett.
- Hát mi.. élvezzük az alkoholmámort. - válaszoltam neki kuncogva mire a három cinkostársam is felröhögött.
- Tessy beszélünk kell. Most. Azonnal. - parancsolt rám Magnus és úgy állt meg előttem mintha az apám lenne.
- Okké Apuci. Megyek már.. Lövik a pizsit? - kérdeztem tőle nevetve majd abba hagytam a vigyorgást mert úgy nézett rám, hogy attól kirázott a hideg.
- Történt valami? - most már csak cincogtam mert alig jött ki hang a számon.
- Gyere. - kaptam a következő parancsot majd lenyúlt értem a kanapéra és felrántott. Ha nem zsibbadna minden egyes porcikám ez most biztos fájna. Miután megnézte, hogy képes vagyok-e egyedül megállni és egy sóhajjal nyugtázta, hogy nem a válasz, továbbra sem engedett el és bevonszolt a szobájába.
- Theresa Gray megértem, hogy szerelmi bánatod van, de mért pont ezzel a három idiótával kell részegre innod magad? Áhh.. tök fölöslegesen strapálom magam, úgy sem érdekel. - morogta Magnus majd leültetett az ágyára. Kábultan néztem ahogy kotorászik az asztalán és egy bögrébe öntöget különféle porokat és folyadékokat amik valami iszonyatosan büdösek voltak. Ha azt akarja, hogy azt igyam meg akkor lehet, hogy amit eddig megittam viszont látom.
- Idd meg. - mordult rám újra Magnus miközben felém nyújtotta a bögrét.
- Én ugyan nem. - mondtam neki fintorogva. Közelebbről még visszataszítóbb az illata.
- Kijózanodsz tőle. Kérlek Tessy. - a sötétségben fel se tűnt, hogy Alec is itt van. Tényleg... mintha halványan rémlene, hogy délután átjött... uhh. Lehet, hogy tényleg meg kéne innom azt a löttyöt.
- Jó.. - motyogtam majd egy nagy levegővétel után egy húzásra lenyeltem az italt. Az íze legalább olyan rossz volt mint az illata, ha nem rosszabb. De amint lenyeltem az agyam kezdett tisztulni és a szoba se forgott már olyan veszélyesen. Miután a padló is abba hagyta a mozgást fáradt sóhaj csusszant ki a számon.
- Sajnálom Magnus.. és Alec. Nem tudom mi ütött belém.. én csak.. felejteni akartam. - suttogtam magam elé. Iszonyatosan szégyelltem magam.. sosem kedveltem az alkoholt. Néha egy-egy pohár bor egy vacsora mellé nekem bőven elég volt ezért is csodálkozom, hogy tudtam ennyit meginni. Főleg ilyen erős italból..
- Felejtsük el. Ha nem lenne ilyen szar helyzet még élvezném is. Soha nem láttalak még részegen.. - mondta vigyorogva Magnus majd beletúrt a hajába. - Szóval az a helyzet.. Nate újra meglátogatott. Vagyis.. láttam egy bulin. Ami ma van...
Nem bírtam megszólalni csak ezerrel pörgött az agyam. Nate harmadjára jelenik meg nekünk... Mért nem szívódik fel teljesen?!
- Tessy jól vagy? - kérdezte aggódva Alec és bátorításként megszorította a kezem. Hálásan mosolyogtam rá a kedves gesztus miatt. Alec mindig is a szívem csücske lesz.
- Uhm.. Igen, jól vagyok. Csak.. meglepődtem. - mondtam kicsit akadozva.
- Szóval.. az a buli tényleg ma van és az igazat megvallva kiráz tőle a hideg, hogy ezt kell mondanom... de nagyon... nagyon valóságos volt. - kezdett bele megint Magnus miközben egy csettintéssel zöldes-kékes tüzet varázsolt a kandallójába.
- Azt nem is mondtad.. Hol van az a buli? - kérdezte Alec miközben magához húzta Magnus-t és átölelte a derekát.
- Itt New Yorkban..
- Itt emberek is vannak?! - kérdeztem suttogva miközben körbe járattam a szemem a hatalmas termen. A ruhám zavarba ejtően a bőrömhöz tapadt és úgy éreztem, hogy egyre jobban elvörösödöm. Magnus megöllek! Oké, hogy csinos ruha kellett... de ez?! Fekete extra szűk mini ruha. A hátam teljesen szabadon hagyja.... de legalább elől nincs nagy kivágása. A maszk ami kötelező buli kellék, tökéletesen illik a ruhámhoz.. Fekete, csipke.
- Ez a ruha... wáó! - szólalt meg a hátam mögött Lucas és tetőtől talpig végig mért. Nem tetszett, hogy így néz...
- Öhm. Ja ez? Magnus szerezte nekem.. Magamtól nem választanék ilyet. - válaszoltam neki kicsit erősebben. Tudom.. vagyis inkább gondolom, hogy nem akar rosszat de most nem igazán tudom értékelni a bókokat.
- Tessy.. biztos jó ötlet volt eljönni? - kérdezte Magnus miközben belém karolt és elindultunk körbe nézni a teremben. Egy hatalmas külvárosi használaton kívüli raktárt alakítottak át. Jobban mondva felújították egy igen igényes szórakozó helynek. Most álarcos "bál" van ezért csak maszkban lehet lenni. Ami azt hiszem kedvez nekünk.. Gondolkoztam, hogy átváltozzam-e de Magnusal megvitattuk a dolgot és úgy döntöttünk jobb ha saját magam maradok. Ha Nate beszélni akar velünk így is úgy is megtalál. Miközben körbe jártunk jól megnéztem magamnak a jelenlévő vendégeket. Nem jöhetett akárki, csak meghívóval lehetett bejutni de nem lepődtem meg amikor Magnus simán felmutatott egy meghívót ami az ő nevére szólt illetve a kísérőinek.
Magnus, Lucas és én jöttünk csak el. Alec otthon maradt felügyelni a Jackra és Danielre. Az a kettő Bukott olyanok akár a rossz gyerekek. Nem csodálom, hogy Lucas felvette a fegyelmező szerepet.. rájuk fér. Szerencsére hallgatnak rá. Többnyire.
- Már kétszer végig sétáltunk mindenhol.. nincs itt. - szólaltam meg sóhajtva. Nem tudtam eldönteni, hogy megkönnyebbültem vagy csalódott vagyok. Azt hiszem mindkettő egy kicsit..
- Még csak éjfél van. Maradjunk még.. úgy sincs jobb dolgunk. Összeköthetjük a kellemest a hasznossal. De nehogy megint bemerj nekem rúgni... - suttogta Magnus a fülembe mivel épp egy tündér társaság mellett haladtunk el és nem akarta, hogy meghalljanak minket. A tündérek amilyen gyönyörűek annyira gonoszak és ravaszak. Nem ajánlatos bármit is elárulni nekik magunkról mert az első adandó alkalommal felhasználják ellenünk. Sajnos tapasztalatból mondom..
- Erre inkább nem is reagálok. - mondtam neki miközben oldalba löktem egy kicsit.
Miután még egyszer végig sétáltunk az egész területen kerestünk egy asztalt. Az egyik fal mentén kis boxok lettek kialakítva és szerencsére sok még üres volt így az egyiket elfoglaltuk.
Jev szemszög
- Nem tehetek róla, hogy itt van Betsy. - morogtam magam elé miközben továbbra is őt néztem. Olyan törékenynek tűnik abban a gyönyörű fekete ruhában és az a csipkés maszk... uhmm. Nem szabad ilyenekre gondolom. Csak magamat készítem ki!
- Biztos a bátyja miatt. A pokol kapuja nyitva van édesem. - válaszolt kuncogva Isabella miközben megsimogatta a nyakamat. Idegesen leráztam magamról a kezét és úgy néztem rá, mintha megakarnám ölni. Ami nem is áll messze a valóságtól..
- Mi? Nyitva van?! Mit műveltél te átkozott? - kérdeztem tőle hidegen. Nem akarok jelenetet rendezni és főleg nem akarom, hogy Tessa észre vegyen.
- Kivételesen én semmit és még mielőtt megkérdezed nem tudom kinyitotta ki de az biztos, hogy nyitva van és nem lesz könnyű becsukni. - Isabella úgy mondta mindezt mintha egy esti mesét mondana. Ez a nő maga a gonosz.. nem értem, hogy születhetett Angyalnak.
Két részre szedtem mivel nem bírtam befejezni... a második része hétfőn jön!
Jó olvasást és Szép álmokat! :)
Puszi
Juce
