- Értsd meg. Tévedtem.. Nem kellesz. Soha nem is kellettél csak hasonlítasz valakire akit régen szerettem. Ennyi.. - mondta Jev hidegen gúnyos mosollyal a száján. Az agyam lelassult, a kezem úgy remegett, hogy képtelen voltam tovább fogni a poharat és az szilánkosra tört a padlón. Szilánkosra akárcsak a szívem. Őszinte szerelmet érzek Jev iránt és azt hittem ő is irántam. Mindig is rossz ember ismerő voltam.. Most újra bizonyítottam ezt. Jev csak kihasznált, pillanatnyi botlás voltam neki.. még mindig azt a lányt szereti aki miatt lebukott a Mennyből és én csak azért kellettem neki, hogy elfelejtse kicsit.. hogy, ő már nincs.
- Takarodj innen! Most. - bármennyire is remegtem és halkan szólaltam meg a hangom mégis tisztán csengett. Jev arca egy másodpercre megváltozott. Olyan volt mintha hatalmas fájdalmat érezne de ahogy pislogtam egyet már újra olyan sajnálkozó arccal tekintett rám. Felfordult a gyomrom tőle.. Mindig is gyűlöltem ha sajnálnak. Engem ne sajnáljon senki.. Főleg ne ő!
- Ígérem soha többé nem találkozunk. - szólt még halkan majd kisétált az ajtón és egyúttal az életemből is ami most romokban állt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése