Halálos fenyegetés a 9. fejezetben :)

Részlet a 9. fejezetből :)

" - Jev ez csak egy apró kis cica! - mondtam neki nevetve majd leguggoltam. Féltem ha állva maradok még megijed tőlem és elszalad.
- Nem szeretem a macskákat.. és ők se szeretnek engem! - válaszolta Jev mérges arccal.
- Nem bántlak kis cica. Gyere ide! Cicc-cicc.. - mondtam mosolyogva az apróságnak és a ujjaimmal megütögettem a földet. Magamban továbbra is mulattam Jev reakcióján a cica iránt. Mintha halálos fenyegetést jelentene számára.. bármi is. Főleg egy kis cica.. "

8. fejezet - Kísért a múlt

8. fejezet

Kísért a múlt

A mai napom enyhén szólva is borzalmasra sikerült. Jace kiborulása még mindig összeszorítja a szívem és ha még ez nem lenne elég alig fél órája tudtam meg hogy, a Bukott Angyalok nagyon.. nagyon rosszak. A poén pedig az hogy, erről egy kívül álló sem tudott egészen eddig. Miután megkaptam a magyarázatot Jevtől haza hozott de nem ment el. Magnusal vitáznak épp a konyhába. Magnus se tudott semmit se erről az esküs megszállós dologról pedig ő még többet látott mint én.
A hangokból leszűrtem hogy, Alec is csatlakozott hozzánk és úgy tűnik a " most ez egy rossz vicc?" és az " ó anyám"-ban kimerül a szókincse.
Tudom hogy, ki kéne mennem a szobámból de ahogy haza értünk bemenekültem és becsaptam az ajtót.. és még nem készültem fel hogy, ki menjek a csatatérre.
Öt percet adtam még magamnak hogy, lenyugodjak és kisétáltam az ajtón. Majd a küszöbön lefagytam. Jace ült a konyhapulton és ő is abban a pillanatban emelte rám a tekintetét.
- Na végre Tessy. Te ezt tudtad?! - Magnus hangjára összerezzentem.
- Engem is csak ma világosítottak fel.. - mondtam halkan majd a tekintetemmel Jevet kerestem. Az ablaknál állt és eléggé mérgesnek tűnt.
- Ez egyszerűen.. még is hogy, maradhatott titokban ennyi éven keresztül? Oké felfogtam hogy, eskü és stb de akkor is. - Alec most már nyugodtabb hangnemben beszélt Jevvel. Vagyis most már nem ordított.
- Az eskü az eskü. - válaszolt most Jace. - Eddig is tudtad milyen az eskü. Viszont egyet nem értek.. Jev.. ugye? Mért mondod el ezt nekünk? A saját fajtád ellen mész ezzel.
- Mert belefáradtam. Békét akarok. - adta a választ Jev és tudtam hogy, ezt szívből mondja.
- Van valamilyen módja hogy, véget vessünk ennek? - kérdezte Alec miközben leült egy fotelba és az ölébe vette Magnus macskáját.
- Dolgozom rajta. Egyenlőre még nem jöttem rá hogy, tudnánk kijátszani az esküt. - mondta Jev egy fáradt sóhaj kíséretében.
- Rendben. - válaszolt neki Jace majd figyeltem ahogy leugrik a szekrényről és egyenesen elém sétál.
- Tessy. Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte halkan tőlem mire Jev, Alec és Magnus egyszerre kapták oda a fejüket. Gombóccal a torkomban lassan bólintottam.

Alig csuktam be az ajtót a szobámon Jace rá is kezdett.
- Nem így kellett volna reagálnom rád de értsd meg.. nem épp a legjobb napjaimat élem.. - a hangja halk volt miközben a szekrényemen babrált egy nyaklánccal.
- Megértelek. Tényleg.. őszintén sajnálom de nem voltam képes előbb elmondani. Iszonyú teher volt ez számomra és annál nehezebb volt tőle megszabadulnom. - válaszoltam neki miközben a falnak dőltem az ajtó mellett.
- Sajnálom hogy, kiborultam. - mondta és egy kicsi mosolyra húzta a száját. A mosolya engem is mosolyra késztetett és kezdett felengedni a fagyos belsőm.
- Nem haragszom. - mondtam neki őszintén mosolyogva. Tényleg nem haragudtam rá akkor és most se tudok. Csak önfelett boldogságot érzek még az életemnek hívott zűrzavar közepén is.
- Akkor te most tulajdonképpen mim vagy? Olyan nagynéni féleség? - kérdezte most már vigyorogva.
- Umm.. annyit tudok lekövetni hogy, a rokonom vagy. De a nagynéni tetszik. - válaszoltam neki elgondolkozva. Tényleg nem tudom pontosan minek is lehetne minket nevezni.. szerintem ennyire hosszútávra nem lehet visszakövetni hogy, mégis milyen rokoni kapcsolatról van szó.
- Megegyeztünk. Kérdezhetek egy személyeset? - kérdezte Jace most már egyenesen rám nézve.
- Persze. - válaszoltam neki de a gyomrom kissé megremegett. Valamiért úgy érzem kényes témáról van szó..
- Azt már felfogtam amiről az előbb kint vitáztunk. De áruld el... mégis hogy ismerted meg Jevet? - kérdezte őszinte kíváncsisággal.
- Megkeresett. Nem olyan rég.. egy másik üggyel kapcsolatban a segítségemet kérte. - válaszoltam neki óvatosan mert nem tudtam Jev mennyit árult el a nagyközönségnek a saját dolgáról.
- Személyes? - kérdezte vigyorogva.
- Eléggé.. - válaszoltam neki majdnem elpirulva.
- Akkor hagyjuk. - mondta majd elmosolyodott én pedig megnyugodtam. Nem akarom Jev dolgait kikotyogni.. de megfogadtam hogy, ezentúl Jacenek semmiféle képp nem fogok hazudni.

Boldog mosoly ült a számon miközben a konyhában sürögtem forogtam. A mai nap után kell egy kis jutalom így a palacsinta mellett döntöttem. A fülembe dugtam a fülhallgatóm és a kedvenc számaim hallgattam és teljesen megfeledkeztem arról hogy, alig 2 órája még a teljes lelki összeomlás szélén álltam.
Épp lezártam a tűzhelyet és fordultam meg a palacsinta sütő serpenyővel hogy, elmossam amikor beleütköztem Jevbe.
Kihúzta a fülemből a fülest és mosolyogva elvette a koszos serpenyőt.
- Segítek.. - kaptam a magyarázatot miközben már neki is állt a mosogatásnak.
- Hagyd, inkább szólj a fiúknak és üljetek le enni. - mondtam neki nevetve.
- Angyalom.. én nem szoktam enni. Legalábbis nem szükségszerű. - mondta kicsit szomorkás mosollyal.
- Uhmm.. Elfelejtettem hogy... - nyögtem és eléggé bugyutának éreztem magam.
- Nem érzek. - fejezte be helyettem a mondatod Jev majd megtörölte a kezét.
- Vacsora idő van fiúk! - kiabálta el magát Jev mire mindenki alig 10 másodperc alatt az asztalnál ült és éhes szemekkel nézték ahogy eléjük raktam a palacsintát.
Kulturáltnak nem mondanám azt ahogy Magnus, Alec és Jace egymás után falta be a palacsintákat miközben arról veszekedtek, hogy mikor szóljanak a Klávénak. A gondolataim megint Jev körül forogtak.
Hirtelen erős fejfájás tört rám. Lüktetett a halántékom és apró foltok jelentek meg a szemem előtt. Első gondolatom az volt hogy ez még mindig az Isabella által elszenvedett dolog utóhatása de azonnal el hessegettem az ötletet. Elnézést kértem tőlük majd besprinteltem a szobámba. Nagyjából észre se vették hogy eltűntem annyira elvoltak foglalva még mindig egymás meggyőzésével és a palacsintával.
Hál istennek a szobámhoz tartozik egy külön fürdő szoba amiért a mai napig áldom Magnust hogy ilyen lakást vett. A csaphoz mentem és megtámaszkodtam a peremén majd a tükörképemet kezdtem vizsgálni. A hajam tűrhető hullámokban foglalt helyet a vállaimon. A szemem alatt viszont hatalmas karikák voltak. Frusztráltam fújtattam egyet majd megmostam az arcom hátha az enyhít egy kicsit a fejfájáson.
"Aztán hirtelen elsötétült minden majd amikor újra láttam a szemeimmel rémültem forgattam a fejem mert ugyan még mindig a fürdőszobában álltam de teljesen máshogy nézett ki. Olyan volt minta a látásom megromlott volna, a színek alig látszottak és félhomály volt.
Elájultam. Biztos elájultam és most álmodom. 
A látásom kezdett hozzá szokni az álombeli körülményekhez. Egy emlék kezdett derengeni. London.. Régen.. A bátyám  Ahogy ez tudatosult összerezzentem. Ez volt életemnek az a része amit szerettem jó mélyre eltemetni magamban. Egy alak jelent meg az ajtóba. Magas, vékony testfelépítésű szőke bozontos haj. 
- Nate.. - nyögtem anélkül hogy tudatosult volna bennem hogy hangosan is megszólaltam. A hangomra Nate elmosolyodott.
- Hugom.. Rég láttalak! - mondta olyan nyájas hangnemben amitől felfordult a gyomrom. 
Csak álmodom. Nyugodj meg. Nincs itt igazából. Ébredj fel, ébredj fel! Hiába mondtam magamban imaként a szavakat nem tudtam megnyugodni. A félelem beitta magát a bőröm alá, jeges érzéssel elhatolt minden egyes porcikámba egészen addig amíg úgy éreztem hogy pillanatokon belül megfagyok.
- Csak beszélni szeretnék veled. Nem akarlak bántani és nem is tudnálak. Ez csak egy álom. - kezdte Nate védekezőhangnemben. Persze ezzel teljesen az ellenkezőjét érte el annak amit szeretett volna. 
- Takarodj ki az álmomból! Annyi éven át kitudtalak zárni az agyamból. Nem akarlak vissza engedni. Elakarlak felejteni. Ki akarom törölni még az emlékét is annak hogy te valaha léteztél. - mondtam neki összeszorított fogakkal. 
- Tessy hallgass meg kérlek. Nagyon nehéz volt eljutnom hozzád. Nem haltam meg. Azóta is a pokolban vagyok. A lelkem még él és oda vagyok láncolva örökre. - a hangja halk volt és minden egyes szava hatalmas súllyal nehezedett a vállamra. Erről én mért nem tudtam? Annyi éven át végig abban a hitben voltam hogy meghalt. Eltűnt. Nem létezik többé. Majd eszembe jutott valami ami felett elsiklottam. Álmodom. Ez csak egy rossz.. nagyon rossz álom. Semmi se igaz belőle. 
- De igaz. Minden szavam igaz. - mondta Nate a földet bámulva. 
- Mégis hogy? Ez nem lehet valóság! Te meghaltál! - kiabáltam rá ijedtemben. 
- Amikor megöltetek Magnusal nem haltam meg. A pokolra száműztetek.. Valamiért nem sikerült megölnötök teljesen. Én sem értem mért. Megváltoztam Tessy. Volt időm gondolkozni.. megbántam mindent amit veled és mindenki mással műveltem de akkor még csak egy idióta gyerek voltam. Annyira sajnálom. - a szavaitól könny szökött a szemembe. Akár mit is tett, nem bírtam gyűlölni. A bátyám, vele nőttem fel. Még ha el is árult a szívem mélyén szerettem még mindig.
- Miért kerestél meg most? Mi értelme? - kérdeztem tőle halkan. A hangom remegett akárcsak én. Még mindig fáztam. 
- Jóvá akarom tenni a bűneim. Meg akarlak védeni. Nem bízhatsz Jevben. Áruló. - a szavai úgy fájtak hogy akár pofon is vághatott volna. Talán az is kellemesebb lett volna ennél. 
- Hahh.. Ezt pont neked kéne elhinnem? - a hangom ugyan cinikus volt de legbelül szíven ütött amit mondott és az agyam egy része elhitte amit mondd. 
- Könyörgöm! Vigyázz vele! - a hangját már alig hallottam. A arca kezdett elmosódni majd teljesen eltűnt. Újra sötétségben voltam. "
Még mindig a tükör előtt álltam és úgy szorítottam a mosdókagylót hogy belefájdultak az ujjaim. A lábam remegett, a gyomrom pedig kavargott.
Próbáltam mély levegőkkel megnyugtatni magam de egyre csak remegtem. A gondolataim cikáztak, egyre csak szorító fájdalmat éreztem. Mintha a szívemet szorongatták volna. Jev nem áruló. Ebben biztos vagyok, de mégis.. Nate.. mi van ha ez nem rendes álom volt? Mi van ha ez is olyan álom mint ahogy Jevel voltam? Akkor viszont igaz, tényleg nem halt meg és a pokolban ragadt.
Észre se vettem hogy időközben leültem a padlóra. A térdeimet felhúztam és átöleltem őket így próbáltam elüldözni a belsőmben ragadt hidegséget amit még az álom hozott rám.
Halk kopogás térített vissza a gondolataim tengeréből. Meg se kellett mozdulnom, éreztem hogy Jev guggol le mellém.
- Angyalom.. mi baj? - a hangja halk volt és megnyugtatott az érintése ahogy megsimogatta a karom.
- Nem tudom.. Álmodtam vagyis.. 100%ig biztos vagyok benne hogy ébren voltam de mégis.. - motyogtam magam elé, nem tudtam mennyire érhető az amit magyaráztam.
- Hmm.. látomás. Valaki megkeresett téged. Ki volt az? - teljesen normális hangnemben kérdezte mintha ez mindennapos dolog volna. Neki talán de nekem nem... Uhh.
- Látomás?! Közel 200 éves vagyok Jev és eddig soha de soha nem történt velem ilyen. Mégis hogy? - szegeztem neki a kérdést zavarodottságomban.
- Nyugodj meg kérlek és mesélj el mindent. Ha tudok segítek. Mindenben szeretnék neked segíteni Angyalom. - próbált megnyugtatni nem sok sikerrel.
- A látásom elhomályosult. A színeket alig láttam.. és egyszer csak megjelent .. uhh.. Nate. - a neve alig volt csak egy halk suttogás.
- Nate? - érdeklődve figyelte az arcom miközben a ujjainkat összefonta.
- A bátyám volt. - adtam a választ
- Angyalom.. - nyögte Jev majd lerogyott mellém és az ölébe húzott. Az arcomhoz emelte a kezét és elmorzsolt egy könnycseppet az ujjaival. Észre se vettem hogy sírok. Nem tudom meddig ültünk ott a padlón de Jev azután se engedett miután már abba hagytam a sírást és a remegést. A belsőm már rég felolvadt Jev közelségétől. A gondolataim ugyan még kavarogtak de már jóval könnyebb volt derűsen látni a világot.
- Mit mondott hogy ennyire kiborultál? - kérdezte Jev nagyon halkan.
- Képtelenségeket beszélt. De ha azt mondott hogy nem álmodtam.. hanem látomás.. akkor még is igaz amit mondott. Azt mondta hogy a pokolban van, nem halt meg hanem ott ragadt a lelke. Pedig mi megöltük.. Jev mi megöltük! - hadartam el miközben a könnyeim újra előtörtek.
- Azt mondta hogy jóvá akarja tenni azt amit velem tett. Megakar védeni.. Tőled. Azt mondta ne bízzak benned mert áruló vagy. - az utolsó mondatot már csak suttogtam.
- Értem. Mi lesz most? - kérdezte Jev halkan. Felemeltem a tekintetem és mélyen a szemébe néztem. Azokba a gyönyörű fekete szemekbe amik úgy vonzottak.
- Nem hiszem hogy áruló vagy. Bízok benned. - válaszoltam neki miközben össze érintettem a homlokunkat mire egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki Jev száján.
- Szeretlek. - mondta Jev majd közelebb hajolt és az ajkát az enyémre nyomta. Először óvatosan, gyengéden majd amikor viszonoztam akkor elengedte magát és átengedte a testét a vágynak. Az agyam szokás szerint kikapcsolt és csak rá koncentráltam. Az ujjaim kitapogatták a felsője szélét majd elkezdtem felfelé húzni mire Jev egy pillanat alatt áthúzta a fején a pólót és a padlóra dobta. Azonnal a mellkasára tettem a kezem és felfedeztem minden egyes centiméterét. Az ő keze is bejárta a testem majd a gerincemen felfelé haladva a tarkómnál gyengéden belemarkolt a hajamba és hátra felé húzta. Amint hátra billent a fejem a nyakam kezdte el csókolgatni. Minden egyes apró csóktól egyre nagyobb forróság lett úrrá rajtam.
" - Angyalom.. meddig mehetek? - " hallottam meg Jev hangját a fejemben mire felkuncogtam.
- Ohh. Fogd be és csókolj! - mondtam neki nevetve mire felvillantott egy gyilkos mosolyt.
- A kérésed számomra parancs. - válaszolt majd felállt még mindig a karjaiban tartva és elsétált az ágyig. Gyengéden letett rá és fölém hajolt mire én beakasztottam az ujjam a nadrágja szélébe és magamra húztam. Rég nem voltam már férfivel. Sőt egyenesen abban a hitben voltam hogy soha többet nem lesz ilyen. Most még is úgy viselkedtem mint egy tini aki túl teng a hormonoktól de nem érdekelt. Csak ő érdekel és hogy mekkora boldogság járja át minden egyes porcikám.

7. fejezet - Vallomás

7. fejezet

Vallomás

A tegnapi napot még mindig nem fogtam fel teljesen. Jev vallomása.. és a csók. Ami a fejemben van most az enyhén szólva is nagy nagy gubanc.
Magnus tegnap este elmondta hogy, mit akart akkor amikor ránk nyitott. Szeretné ha végre beszélnék Jacenek a kapcsolatunkról... Megegyeztünk de egy feltétellel. Egyedül akarok menni. A Jeves dologról pedig egy szót se szólt. Csak annyit szólt  hogy, bármikor meghallgat ha beszélni szeretnék róla. Imádom őt de egyenlőre én magam se tudom hogy, mi van.. így beszélni se nagyon tudok róla.
A szekrényem előtt állva nézegettem a felsőket. Már vagy 5 felső landolt az ágyamon mert nem nyerte el a tetszésem. Hirtelen kicsapódott az ajtóm és Magnus rontott be a szobámba és bár már volt időm megszokni hogy, neki általában nem jelent semmit a csukott ajtó.. most mégis megijedtem.
- Segíts Tessy.. hónapfordulónk van és fogalmam sincs mit vegyek neki.. már mindent átgondoltam de semmi se jó. - mondta Magnus majd egy sóhaj kíséretében rádőlt a ruhával teli pakolt ágyamra.
- Óóó szia Magnus! Nem, persze hogy, nem zavarsz. Nyugodtan ülj le. Ne is zavartasd magad hogy, épp öltözöm. - mondtam neki vigyorogva miközben a tükörben nézegettem magam.
- Komolyan.. Kifogytam az ötletekből! - szipogta Magnus mire ijedten megfordultam.
- Jó jó nyugi. Segítek! Mit szólnál... ömm.. ha csinálnál valami programot? Valami cuki romantikusat? - kérdeztem tőle mosolyogva. Láttam rajta hogy, már is jobb kedve lett.
- Hmm.. ez nem is rossz. Jajj Tessy tudtam hogy, te kihúzol a bajból! - mondta vigyorogva majd felugrott és kirohant a szobából. Jajj Magnus.. te bolond!

Miután sikerült végre olyan felsőt találnám amibe jól éreztem magam kimentem a konyhába. Alec türelmesen magyarázta épp hogy, merre kell menni az Intézethez amikor megcsörrent a mobilom.
- Igen? - szóltam bele mire csak káromkodást hallottam.
- Öhhm.. Szia Angyalom... Nem neked ment a káromkodás, ne haragudj. Csak gondoltam felhívlak.. Jól vagy? - kérdezte Jev és hallottam a hangján hogy, mosolyog.
- Szia.. Semmi baj. Jól vagyok.. és Te? - kérdeztem vissza miközben integetve elköszöntem Alectől és elindultam.
- Lehetnék jobban is.. Mit csinálsz ma? - hallottam hogy megint káromkodik és mintha valami összetört volna.
- Van egy kis dolgom de max 2 óra alatt megjárom. Minden rendben Jev? Összetörtél valamit? - miközben vártam a válaszra azon járt az agyam mit fog szólni Jace.
- Egyedül? Mi dolgod? Elkísérlek! - vágta rá Jev idegesen mire én megtorpantam.
- Magánügy és nem kell. Egyedül fogom elintézni. Nem vagyok gyerek és tudok magamra vigyázni. - válaszoltam neki indulatból és kinyomtam a hívást. Nem hiszem el... végre Magnus elengedett... erre most ő kezd rá.

Alig félórával később már idegesen toporogtam az Intézet kapuja előtt miközben arra vártam hogy, valaki beengedjen. A kezem izzadt és remegtem mint a nyárfalevél.
Istenem csak kérem fogadja el.. vagy legalább ne akadjon ki..
Rémültem kaptam az ajtóhoz a tekintetem amikor az csikorogva kinyílt és egy magas, hosszú fekete hajú lány állt meg a küszöbön és úgy nézett rám mint aki a tekintetével akar megölni.
- Miben segíthetek? - kérdezte kedvesnek nem mondható hangon.
- Szia. Öhm.. Tessa Gray vagyok. Jace itt van? Vele szeretnék beszélni. - fejeztem be a mondandómat. Akárki is ő, már most nem kedvel. Hurrá. Nagy ötlet volt ide jönni..
- Tessa?! Ohh.. Én Izzy vagyok. Ne haragudj csak.. ne is figyelj rám. Gyere be nyugodtan! - vágta rá döbbenten Izzy egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. Ezek szerint Magnus és Alec sokat beszélhetett rólam. Jacel egyszer már találkoztam de akkor alig váltottam vele néhány szót. Magnus azóta megszállottan győzköd arról hogy, Jace kedvel engem és örülni fog ha végre leülök vele beszélni. Mivel ismerem Magnust tudom hogy, szokása túlozni.. szokása nagyon túlozni ha a meggyőzésről van szó.
- Örülök hogy, megismerhetlek Izzy. Bejelentés nélkül jöttem.. Nem akarok zavarni úgyhogy ha valami dolgotok van vissza tudok jönni máskor is. - mondtam neki zavaromban miközben beléptem a templom kapuján. Félhomály uralkodott a teremben így szinte csak a padokat tudtam kivenni amik mellett elhaladtunk miközben a lifthez sétáltunk. Izzy szitkozódott pár sort a lift lassúságáról majd miután sikeresen feljutottunk az emeletre előre tessékelt.
- Ez a könyvtár, menj be nyugodtan. Megkeresem Jace-t aztán beküldöm hozzád.. - mondta miközben a mögöttem lévő kétszárnyú ajtóra mutatott.
- Oké. Izzy.. köszönöm. - köszöntem el tőle majd beléptem a könyvtárba. Hatalmas volt. Több ezer könyv lehet itt.. Miközben az ablakhoz sétáltam gyengéden végig húztam az ujjaim a könyvek gerincén. Mindig is imádtam a könyveket.
- Szia Tessa. - hallottam meg egy hangot valahonnan a hátam mögül. Csak lassan fordultam meg mivel felismertem a hangot.
- Szia Jace.  - köszöntem vissza neki.
- Izzy teljes sokkba van miattad. - közölte velem Jace mosolyogva majd leült az ablakpárkányra.
- Miattam? Ja.. - válaszoltam neki automatikusan miközben már azon járt az agyam hogy, hozzam fel a kínos témát.
- Hát nem vagy mindennapi eset. Amúgy jobban vagy már? Magnus mesélte hogy, volt egy baleseted. - kérdezte Jace és tényleg aggódó tekintettel fürkészte az arcom.
- Igen jobban. Még nem teljesen de ez már semmiség. - mondtam neki. Baleset? Ezek szerint Magnus és Alec nem árulta el nekik Jevet? Mért? Magnus megígérte hogy, nem titkolózik többet előttem. Jev is azt mondta ezentúl mindent elmond. Ezek szerint mégse.
- Jace.. valamit el kell mondanom. - kezdtem bele majd amikor észre vettem hogy, közbe akar szólni felemeltem a kezem.
- Ha most nem mondom el akkor még egyszer nem veszem rá magam. Kérlek.. - Jace egy bólintással jelezte hogy, rendben.
- Kerek perec kimondom... Az apád részéről.. Az igazi apád részéről a rokonod vagyok. - hadartam el neki egy szuszra majd fáradtan fújtam ki a maradék levegőmet. Nem mertem ránézni hosszú hosszú pillanatokig majd mivel egy szót se szólt így felnéztem.
- Kérlek mondj valamit. - nyögtem neki. A padlót bámulta elkerekedett szemekkel.
- Mért nem mondtad el eddig? Mért nem kerestél meg? Annyi ideig egyedül voltam.. mért most? - kérdezte megtörten. Nem bírtam megszólalni. Könny szökött a szemembe. Nem volt erőm letörölni így végig csordultak az arcomon és halkan a padlóra csöppentek.
- Sajnálom. - suttogtam magam elé.
- Nem kellett volna elmondanod. Jobb lett volna ha megtartod magadnak. Menj el.. most. - dörrent rám Jace komoly arcal.
Vissza se néztem úgy rohantam ki a könyvtárból ahol egyenesen Alecba futottam bele. Az ütközéstől elvesztettem az egyensúlyom és Alecnak utánam kellett kapni hogy, ne a padlón kössek ki.
- Szia Tessy.. - kezdte majd láttam ahogy elkomorul az arca. - Beszéltél Jacel? Mit mondott?
- Alec.. kérlek engedj, elakarok menni. - nyöszörögtem neki majd amint elengedett rohantam is a lifthez. Mielőtt becsukódott volna az ajtó még hallottam ahogy Alec Jace nevét kiáltja.

Nem érzékeltem semmit magam körül csak botladoztam egyik utca után a másikon. Egy hangos csattanás térített észhez mire megráztam a fejem és körbe néztem. Egy sikátor féleségben voltam épp aminek az egyik fele téglafalból állt a másik pedig drótkerítés volt. Kis nézelődés után megállapítottam a hang forrását.. egy kukát borított fel egy kóbor macska. Mivel amióta New Yorkban tartózkodtam alig hagytam el Magnus lakását és most voltam még csak másodszor egyedül a városban így fogalmam se volt róla hol lehetek. Nem tudtam felidézni mennyi ideig sétáltam és főleg hogy, merre. A szemem égett a sok sírástól a szívem pedig sajgott.
Mit gondoltam?! Azt vártam hogy, örömkönnyek között a nyakamba ugrik és elmondja mennyire örül? Az elejétől fogva tudtam hogy, nem jó ötlet. Magnus mégis meggyőzött.. Elhittem neki hogy, nem lesz baj, Jace tárt karokkal fogad mint új-régi családtagot. Hát nesze neked..
Miközben még mindig a gondolataimmal emésztettem magam tovább sétáltam.
- Drágaság! Ne olyan sietősen. - szólalt meg a hátam mögül egy férfi hang mire én teljesen lefagytam. Lassan megfordultam és szembe kerültem egy maszkot viselő férfival aki úgy vigyorgott mintha én lennék az év poénja.
- Van pár kérdésünk amire szeretnénk választ kapni. - jött a hang most a másik irányból majd rémülten vettem észre, hogy ott ketten állnak. Hárman vannak remek. Akár mit is akarnak.. ez túlerő.
Mivel mindkét irányból bekerítettek így a falhoz hátráltam hogy, mindhármat szem előtt tartsam. Jobban megnézve alig lehettek 20 évesek. Már amennyire megbírtam állapítani a maszk miatt.
- Milyen kérdések? - kérdeztem a jobb oldali férfit aki közelebb volt hozzám majd összerezzentem amikor közelebb lépett.
"Olyan kérdések amikre ha nem válaszolsz könnyen bajod eshet."
A hang a fejemben szólt. Csak pislogtam. Egyből Jev magyarázata ugrott be.. Az Angyalok képesek gondolatban beszélgetni.
- Ha arra pályáztok hogy, megijedjek bebuktátok. Nem félek. - válaszoltam felváltva nézve rájuk és mosolyra húzták a szájukat.
- Áhh. Szóval igaz a pletyka. Tényleg Folt kis kedvence lettél.. Mondjuk szemre való vagy azt meg kell hagyni. De nem vagy Nephilim.. egy démonvérű Boszorkánymester vagy. - úgy mondta a boszorkánymestert mintha valami káromkodás lenne.
- Nem vagyok a kedvence és igen Boszorkánymester vagyok.. egy erős Boszorkánymester. - válaszoltam neki. Egy kis hazugság belefér. Perpillanat mindennek éreztem magam csak erősnek nem. - Szóval.. a kérdések?
- Milyen türelmetlen lettél hirtelen. - mondta vihogva az egyik.
- A kérdések a következők és jól figyelj mert nem teszem fel még egyszer. Mit tervez Folt? Le akarja igázni a saját fajtáját? Hol van? Megfogjuk találni.. így vagy úgy. Tudjuk hogy, átállt a Nephilimnek oldalára úgyhogy ne nézz ilyen bambi szemekkel. - mondta a másik.
 - Nem tudom miről beszéltek! - kiabáltam vissza neki majd hátrálni kezdtem amikor lassan megindultak felém.
- Akkor kapsz tőlünk 3 napot, ha azután se kapunk választ azt is megbánod hogy, megszülettél. - válaszolt most a másik maszkos férfi majd amilyen gyorsan megjelentek olyan gyorsan felszívódtak. Ott maradtam egyedül a járdán és közel jártam ahhoz hogy, sírva essek össze.

Csak fáziskéséssel tudatosult bennem hogy, a rezgés amit érzek az a mobilom a zsebemben. Még mindig az utcát bámulva belenyúltam a zsebembe és kihalásztam a mobilt. Bár nem mentettem el a számot, felismertem. Jev hívott. Az agyam még mindig az elmúlt eseményeken kattogott. Először Jace.. most meg ez.
- Hmm? - nem voltam képes többet kinyögni.
- Végre! Merre vagy? Most azonnal érted megyek. Beszélnünk kell.. - mondta Jev és mintha egy megkönnyebbült sóhajt eresztett volna el.
- Őszinte leszek. Perpillanat egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban hogy, beszélgessek. Pláne veled. Ne is foglalkozz vele.. de mintha megígértél volna nekem valamit. Nincs több hazugság. Rémlik? - csevegő hangnemben mondtam mindezt de minden egyes szó csöpögött a gúnytól.
- Pont ez az.. Ezért mondtam 10 másodperccel ezelőtt hogy, beszélnünk kell. - kaptam meg a választ ami egyáltalán nem hangzott bocsánatkérésnek ami csak tovább hergelt.
- Nem tudom merre vagyok. Eljöttem az Intézetből de nem emlékszek merre indultam. Ja és összefutottam pár barátoddal. Azt hiszem nem vagy a szívük csücske. - mondtam neki miközben végre elértem a sikátor végét és egy csendes kis mellékutcában találtam magam.
- A francba Tessy most azonnal menj oda egy házhoz és olvasd le az utca nevét! - majdnem kiabált de éreztem hogy, még így is jócskán vissza fogta magát.
Oda kocogtam a hozzám legközelebb lévő kerítéshez majd bemondtam neki a címet.
- Öt perc és ott vagyok, el ne mozdulj. - ennyit válaszolt csak és letette.

Már észhez tértem és végig tudtam rendesen gondolni mind azt amit a két férfi mondott nekem. Első gondolatom az volt hogy, a legkisebb esélyt se fogom ezentúl megadni hogy, megint sarokba szorítsanak. Alig pár másodperccel később átváltoztam egy fekete hajú magas, vékony lánnyá. Régen volt már így nem emlékszem pontosan hogy, mikori ez az emlék. Miközben leültem az út patkára a mobilomra lestem. A hívás miatt nem vettem észre hogy, egy sms-t is kaptam. Magnus volt az.
"Tessym! Alec elmondott mindent. Úgy de úgy sajnálom. Merre vagy? Jev téged keres. Dühöng. HÍVJ!!!"
Nem volt most kedvem válaszolni neki. Főleg nem mivel a gyomrom görcsbe rándult a tudattól hogy, Jev perceken belül itt lesz és nincs jó kedvében. Nagyon mellé fogott.. mert most én se vagyok mosolygós kedvemben.
Egy fekete csillogó sport kocsi parkolt le velem szemben az útszélén majd Jev szállt ki belőle lassan és a kocsinak dőlt. Végig nézett rajtam úgy hogy abba beleborzongtam. Hogy tudja ezt csinálni velem? Két percel ezelőtt még olyan mérges voltam hogy, meg akartam folytatni. Most pedig csak bambán bámulok és gondolatban csorgatom a nyálam.
- Angyalom.. - kezdte de megakadt. Akár mit is akart mondani az nagy valószínűséggel komoly dolog. Itt az ideje.
- Mondj el mindent. Hallani akarok minden apró részletet. Ne nézz hülyének.. elég rég óta élek. Láttam már egy s mást. Azt hiszem jogom van tudni mibe keveredtél. Isabella csak a jéghegy csúcsa igaz? - a dühöm kezdett vissza térni de legbelül tudtam hogy, nem akar rosszat.. csak rossz döntéseket hozott amiknek meg vannak a maguk következményei.
" - Ez.. uhmm.. bonyolult. Nem nézlek hülyének Angyalom de vannak olyan dolgok.. amikről biztos hogy, nem hallottál. Nem csak te.. sokan." - még mindig az utca túl oldalán volt és halkan beszélt de mégis hallottam mindent. Kicsit megkésve de leesett hogy, azért hallom kristálytisztán mert a fejemben szólalt meg. Soha nem csinálta még ezt. Csak azon pörgött az agyam hogy, valami olyat készül megosztani velem ami eléggé.. nyomasztó.
Egy bólintással nyugtáztam amit mondott majd felhúztam az egyik szemöldököm így jelezve neki hogy, kíváncsian várom a folytatást. Láttam rajta hogy, gyötrődik.
" - Aki lebukott az gonosz. Valamilyen okból bűnbe esett. A Pokol helyett mégis a Földre száműztek minket de.. vannak bizonyos hiányosságaink. Semmit nem érzünk a testünkkel. Így találnunk kellett egy megoldást... A Nephilim félig Angyal félig ember így elég erős ahhoz hogy, elbírjon egy igazi Angyal lelkével és tudatával. Megtaláltuk a módját hogy, hajtsuk az akaratunk alá őket... Viszont nem lehet állandóan mert bár erősek de nem eléggé így hamar meghalnának. Esküre kell kényszeríteni a Nephilmt a Bukott Angyalnak ahhoz hogy, megtudja szállni a testét. Volt amikor én is ezt tettem.." - Jev hangja elkeseredtek tűnt és láttam a szemén hogy, retteg attól mit reagálok.
- Azt hiszem.. ömm.. ez durva. - nyögtem. Ez az új információ összefügg azzal amit a két férfi közölt velem. Az agyam úgy pörgött hogy, féltem a végén még összeomlok. Magamra parancsoltam hogy, vegyek pár nyugtató mély lélegzetet és tisztítsam ki az agyam.
- Ti uralkodtok az Árnyvadászok felett. - a hangom alig volt több suttogásnál. - Erről mért nem tudtam eddig? Sőt... senkit se ismerek aki tudna ilyesmiről.
" -  Az eskü.. benne van az is hogy, tilos erről beszélni. Ha meg teszi... meghal. Hamarabb mint kéne. - "

Saját rajz :)

Részlet a 7. fejezetből..

" - Nem tudom miről beszélnek! - kiabáltam vissza neki majd hátrálni kezdtem amikor lassan megindultak felém.

- Akkor kapsz tőlünk 3 napot, ha azután se kapunk választ azt is megbánod hogy, megszülettél. - válaszolt most a másik maszkos férfi majd amilyen gyorsan megjelentek olyan gyorsan felszívódtak. Ott maradtam egyedül a járdán és közel jártam ahhoz hogy, sírva essek össze. "

6. fejezet - Eső és menta

Sziasztok! Hát holnap van a határidő de már tegnap elkészültem vele így úgy gondoltam kirakom megint előbb. :) Remélem tetszeni fog..

6. fejezet

Eső és menta

Az elmúlt napok, hetek összefolytak. Az incidens után Magnus azonnal magához költöztetett New Yorkba és amikor Alecal volt vagy valami más ügyet intézett akkor szigorú felügyelet alatt álltam amit Jev jelentett. Alig mozdultam ki a lakásból mert még mindig gyenge voltam. Kiderült mi történt velem.. elmondta hogy, az a nő.. Isabella úgy mond a felügyelője volt akkor amikor még a Mennyben volt.. Miután megbukott ennek a köteléknek meg kellett volna szakadnia kettőjük között de Jev azt mondta Isabell sose tudta elfogadni hogy, nincs már köze hozzá. Itt rákérdeztem hogy, volt-e köztük valami de azt mondta semmi nem volt de Isabell rögeszmésen ragaszkodik hozzá mind a mai napig. Majd a gyilkos féloldalas mosollyal megjegyezte hogy, tetszik neki a féltékenységem. Szóval az angyaloknak vannak különféle képességeik. Van pár ami mindenkinek meg van.. például tudnak gondolatban kommunikálni de van néhány ami csak adott ranghoz köthető. Isabell a Halál Arkangyala így anélkül ölhet hogy, büntethető lenne a Mennyek által. Plusz úgy látszik van egy olyan képessége ami még Jev előtt is titok volt eddig. Elmondta hogy, azért vagyok még mindig gyenge mert az ő vére volt a tőrön mivel előtte őt támadta. Így amikor engem szúrt meg a vére még rajta volt és belekerült az én vérembe. Ami majdnem megölt engem. A sebet könnyen meggyógyította Magnus de a vérrel nem tudott mit csinálni, azt nekem kell legyőznöm. Na meg amit a fejemben csinált.. az se egyszerű eset.
Álmosan nyújtózkodtam az ágyban majd az éjjeli szekrényen álló órára pillantottam. Hajnali 4 óra.. Annyit aludtam mostanában hogy, úgy nézki már képtelen vagyok átaludni az éjszakát. Felkeltem az ágyból majd az ablakhoz sétáltam s miután elhúztam a sötétítőt bámulni kezdtem az utcát. Iszonyatos késztetés fogott el hogy, kijussak a lakásból és sétálni menjek a friss tavaszi reggelben. Csak hogy, Magnus és Jev szinte háziőrizet alatt tart.. és így lehetetlen. Hajnal van.. Jev nincs itt és ha át is jön akkor később. Magnus minden valószínűséggel alszik, Alecal együtt.
- Hát... könnyebb bocsánatot kérni mint engedélyt - mondtam csak úgy magamnak majd mosolyogva neki álltam hogy, felöltözzek. Miután felvettem egy farmert és egy felsőt, a hajam kontyba fogtam. Eszembe jutott egy ötlet.. ha átváltozok akkor esélytelen hogy, felismerjenek... Gondolkoztam majd előhúztam egy nagyon régi emléket az agyam hátsó zugából és már éreztem is az ismerős bizsergést.. A tükörbe nézve egy hatalmas kék szemű, szőke göndör fürtökkel megáldott lány nézet vissza rám. Ez jó lesz...
A szobámból a lehető leghalkabban osontam ki a nappalin keresztül az előszobába ahol felhúztam a cipőm és leakasztottam a fogasról a pulcsim. Boldogan csuktam be magam mögött az ajtót és indultam meg lefelé a lépcsőn.
Az utcára kilépve megcsapott a friss szellő.. Szerencsére Magnus lakása nem a belvárosban volt így forgalom alig volt és a levegő se volt tele autók bűzével.
Elgondolkozva sétálgattam egy parkban amit az utca végén találtam meg. Folyton Isabellen járt az agyam.. na meg persze Jeven. Azóta a nap óta amikor össze bújva feküdtünk az ágyon és bevallotta hogy, mennyire félt... Na azóta úgy kerül mintha legalább a pestist hordoznám. Nem értem mért.. majdnem mindennap eljött meglátogatni, rengeteg könyvet kaptam tőle és még egy vadiúj rajztáblával is meglepett. De a beszéd az más ügy volt.. Persze pár udvarias csevegést néha néha megeresztett de amikor próbáltam jobban beszédbe bonyolódni vele akkor valamilyen oknál fogva mindig el kellett mennie vagy épp eszébe jutott hogy, valamit elfelejtett Magnusal megvitatni. A legijesztőbb pedig az hogy, ettől én eléggé rosszul érzem magam. Hiányzik hogy, beszélhessek valakivel. Magnus a legjobb barátom de van amit még vele se akarok megbeszélni.. és Jev ezek közé tartozik.
Egyre jobban sütött a nap és jól esett a napsugarak simogatása. Mivel elég meleg volt így még a pulcsimtól is megszabadultam és a vállamra hajtottam. Éreztem hogy, valami nehezebb ütődött a lapockámnak.. A mobilom.
Franc! Mennyi lehet az idő? Ha lebukok hogy, leléptem akkor ezek szívrohamot kapnak.. Csak nem értem mért. Nem vagyok még 100 %-os de ahhoz hogy, elmenjek sétálni szerintem elég erős vagyok. Pluszba gyerek se vagyok már.. jó rég óta. Így hát eléggé kiborít hogy, gyerekőrizetben vagyok.
-Fél 8.. - mondtam elgondolkozva magam elé majd imádkozni kedztem hogy, Magnus ma tovább aludjon mint általában szokott.
Amikor már a lépcsőn szaladtam felfelé lelassítottam a lépteim. Az ajtó előtt hallgatózva álltam meg majd miután egy neszt se hallottam halkan kinyitottam a bejárati ajtót.
Miután levettem a cipőm lábujjhegyen indultam meg a szobám felé.
- Khmm.. Jó reggelt. - hallottam meg Alec halk hangját a konyhából. Ijedtemben halkan felsikoltottam. Basszus..
- Ööö Jó reggelt Alec.. izé csak.. - kezdtem volna magyarázkodni majd elhallgattam mikor észre vettem hogy,  mosolyog.
- Nem kell magyarázkodnod. Magnus még alszik.. Öhhm.. ez elképesztő. - mondta Alec csodálkozva majd a homlokomra csaptam. Még mindig nem voltam önmagam. Gyorsan átváltoztam majd leültem Alec mellé a konyhapulthoz.
- Nem mondod el neki? - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Majd töltöttem magamnak egy bögre kávét.
- Nem. Most az egyszer nem, de többet ilyet ne csinálj. Veszélyes.. - mormolta majd beleharapott a kiflijébe.
- De mért veszélyes? Nincs már semmi bajom, nem fogok elájulni ha kicsit sétálok. A friss levegő különben is jót tesz a beteg embernek, nem? - kérdeztem tőle kicsit indulatosabban mint akartam. De már kikészültem ettől a helyzettől. Egy hónap telt el azóta.. bőven vagyok már olyan állapotba hogy, nem kell félteni úgy mintha üvegből lennék és összetörhetnék egy kisebb fuvallattól.
- Isabella még mindig Jevet akarja. Rájött mi a gyengepontja... - mondta Alec miközben feltűnően kerülte a tekintetem.
- Gyengepontja? A toll. Azt tudom.. - mondtam neki majd ledöbbentem.. - Én vagyok a gyengepontja? - kérdeztem tőle remegő hangon.
- Igen. Te vagy.. épp ezért Isabella téged akar csalinak használni hogy Jevet megkaparintsa. - mondta Alec elgyötört arcal.
- De mért én? Mért akarja elkapni? Miről maradtam még le? Mit nem mondtatok el? - suttogtam majd felálltam és idegesen járkálni kezdtem fel-alá.
- Hát nem egyértelmű? Szeret.. - kaptam a választ a hálószoba ajtóban álló Magnustól. Alecal egyszerre kaptuk oda a fejünket.
- Azért nem mondtuk el mert Jev nem akarta. Mi pedig tiszteletben tartjuk.. vagyis tartottuk.. eddig. - mondta Alec miközben dorgálóan nézett a most már mellette lévő Magnusra.
Miután megreggeliztünk vissza vonultam a szobámba. Az ablaknál ülve azon gondolkoztam hogy, még mindig nem köszöntem meg Magnusnak ezt a gyönyörű szobát. Elképesztő ahogy berendezte nekem, minden négyzetcentiméterét imádom. Halk kopogást hallottam majd Jev dugta be a fejét a nyitott ajtón.
- Szia - mondtam neki majd vissza fordultam az ablak felé. Kint az utcán gyerekek játszottak. A csukott ablakon keresztül is felhallatszott a nevetésük. Milyen boldogok, gondoltam majd elmosolyodtam. Szerencsére nekem is megadatott hogy, gyermekem született de ő már nem él. Az apja Árnyvadász volt.. életem egyetlen szerelme. Már egyikük sem él.. Ezt a sebet még mindig magamban hordozom. Hülyeség az hogy, az idő minden sebet begyógyít...
- Szia - köszönt vissza majd az ágyhoz lépett és leült rá. Hallottam hogy, szöszmötöl valamivel és kíváncsian fordultam felé. Megint a rajzaimat nézte.
- Nem nagyon van új.. - mondtam neki majd én is oda ültem mellé. Valamiért imádta a rajzaim, pedig egyszerű fekete fehér vázlat rajz volt mind.
- De ez új! - mondta mosolyogva majd meglóbálta azt a rajzot amit tegnap éjjel rajzoltam. Róla.. Basszus, ezt nem akartam hogy, meglássa bárki is.
- Öhhm igen.. - mondtam neki elpirulva. - Tetszik?
- Nagyon! Megkaphatom? - kérdezte szégyenlős mosollyal.
- Hát ha szeretnéd, szívesen oda adom. - válaszoltam neki miközben zavaromba a felsőmből kilógó rojtal játszadoztam.
- Angyalom... - kezdte Jev de abbahagyta.. Kíváncsian pillantottam fel rá és Jev arcával találtam szembe magam ami nagyjából 10 centire volt az enyémtől.
- Hmm? - többre nem tellett tőlem ebben a pillanatban. Megbabonázva vesztem el a szemei feketeségében és úgy tűnt ő is elveszett az én tekintetemben. Egyikőnk se szólalt meg csak ültük egymás mellett, a vállunk össze ért és az arcom csiklandozta a meleg lehelete aminek menta illata volt. Hmm finom lehet..
- Nem akarom hogy, bajod essen. Ha ennek az az ára hogy, távol tartom magam tőled akkor megteszem. - suttogta Jev de egy centimétert se mozdult.
- Isabellára gondolsz? Figyelj ha kell átváltozom, nem ismer fel.. Alec elmondta.. - válaszoltam neki.
- Pontosan mit mondott Alec? - kérdezett vissza.
- Hát hogy, én vagyok a gyengepontod.. velem akar elkapni téged.. Magnus pedig elmondta mért én vagyok a gyengepontod. - mondtam neki lesütött szemmel. Már nem bírok a szemébe nézni, biztos megint elvörösödtem...
- Akarlak téged, minden lehetséges módon ahogy csak lehet. Attól a pillanattól biztos vagyok ebben amikor először megláttalak. Azóta nem bírlak a fejemből kiverni. Eddig is úgy gondoltam hogy, ha egyszer meghalok a pokolra jutok.. de attól a vágytól amit irántad érzek már biztos vagyok benne hogy, a pokolra jutok. - suttogta majd az állam alá nyúlt és lassan addig emelete míg újra a szemébe néztem. Nem tudom mi ütött belém de hirtelen előre hajoltam és a számat az övéhez érintettem. Alig értem hozzá de minden idegszálam csak rá koncentrált. Olyan puhának éreztem a száját hogy, csak az járt a fejemben hogy, többet akarok még többet. Jev teste megfeszült de amikor a nyaka köré fontam a karom éreztem ahogy ellazul és viszonozza a csókom.
- Tessy mikor aka... - hallottuk meg Magnus hangját az ajtóból mire villám gyorsan szétváltunk. Magnus vigyorogva kioldalazott a szobából és becsukta maga után az ajtót. Uhhh...!
- Én.. nem tudom mi ütött belém. - kezdtem bele a mondandómba de befejeztem. Nem bírtam többet kinyögni így inkább fogtam magam és kiviharzottam a szobából a hátam mögött hagyva Jevet.
- Magnus egy szót se vagy komolyan mondom megbánod. - küldtem a parancsot Magnus felé aki vigyorogva ült a konyhapultnál az értetlenkedő Aleccal az oldalán.

Úgy rohantam le a lépcsőházba mintha legalább vasvillával üldöznének. Kiléptem az ajtón és szakadó esőben találtam magam. Friss tavaszi eső záporozott a bőrömre, eláztatta a hajam és ahogy sétáltam a lelkem is kezdett megnyugodni.
Az hogy, megcsókoltam Jevet... teljesen ellent mondd annak amit akkor fogadtam meg amikor nagyon régen elvesztettem az első szerelmem és a gyermekem apját. Eddig úgy gondoltam nem leszek többet képes arra hogy, szerelmet érezzek de most mégis csak arra vágyom hogy, a karjai között lehessek.. Megfogadtam magamnak és most megszegtem az ígéretem amit már olyan rég óta betartottam.. Jev fenekestül felforgatja a lelki világom.

Hirtelen valaki a csuklómnál fogva megállásra késztetett és maga felé fordított. Jevvel néztem farkasszemet. Már ő is csuromvizes volt akár csak én.
- Bocsáss meg nem akartalak megbántani Angyalom.. de azt hittem.. te csókoltál meg.. én azt hittem hogy, akarod.. - suttogta Jev elgyötört arcal.
- Akartam.. akarom.. épp ez az ami megrémít. Nem tudom mit érzek.. Összezavarodtam. - válaszoltam neki miközben néztem a nedves haját ahogy hozzá tapad az arcához.
- Nem akarlak összezavarni. - mondta halkan. Annyira megakartam érinte az arcát hogy, majdhogy nem fizikai fájdalmat éreztem. Érezni akartam újra a csókját és ahogy magához szorít.
- Tényleg összezavartál de egy valamit tudok.. olyat tettél velem amit már azt hittem senki se tud. Megfogadtam hogy, többet senkit se engedek magamhoz közel.. és te mégis megcsináltad.. - válaszoltam neki mire elmosolyodott. A mosolya engem is mosolyra késztetett. Ott álltunk a szakadó esőben az utcán miközben egymásra mosolyogtunk. Aki látja biztos bolondnak néz minket.
Jev lassan megfogta a derekam és magához húzott én pedig a nyaka köré fontam a kezeim és a hajába túrtam.
Becsuktam a szemem és élveztem a pillanatot. Élveztem hogy, az eső záporoz rám, élveztem ahogy Jev a karjaiba tart és élveztem ahogy megcsókolt. Lassan óvatosan érintette a száját az ajkamhoz. A a kezével simogatta a hátam én pedig a nyakát cirógattam. Ugyan néha elzúgott mellettünk egy-két autó és mintha emberek is kerülgettek volna minket de mindez úgy elhalványult hogy, alig érzékeltem. Megszűnt minden.. csak Jevet érzékeltem ahogy csókol. Eső és menta illata volt..
Mostantól ez a kedvenc kombinációm.

Tessa & Jev <3 

Megláttam ezt a képet és egyből ők jutottak róla eszembe :) 

5. fejezet - Álom vagy valóság?

Megint nem bírtam kivárni a határidőt.. és már készül a 6. fejezet is :) Jó olvasást! 

5. fejezet

Álom vagy valóság? 

Három nap telt el az óta hogy, éjszaka Jevvel repültem a város felett.. Azóta nem hallottam róla se álmomban se a való életben. Bár mostanában eléggé összekuszálódott ez a kettő nálam. Magnus meglátogatott ma és azt mondta nem akar itt hagyni, a Klávé meg menjen a pokolba. Miután elmondtam neki vagy ezredszer hogy, semmi gond és ne legyen már ilyen apáskodó.. eddig is meg voltam egyedül, ez a pár nap már semmiség. A lelkemre kötötte, hogy tényleg amint lehet menjek utána.
Miután Magnus és Alec elment és Jev se adott hírt magáról elég szarul érzem magam.
Egész nap csak azon járt az agyam hogy, mi lehet Jevvel.. Történhetett vele valami? Vagy megtalálta azt amit keres...és így már nincs rám szüksége? Ohh..
Az egyik dobozomból amit még nem vitettem el New Yorkba, előkutattam egy könyvet majd letelepedtem a szobámba egy fotelba és elkezdtem olvasni.

"Zuhanást éreztem majd amikor kinyitottam a szemem az ágyamban találtam magam. Várjunk csak.. ez nem is az én ágyam.. Hol vagyok? Körbe néztem de egyáltalán nem volt ismerős a hely. Lekászálódtam az ágyról majd megindultam az ajtó felé. Közben szemügyre vettem a szobát is.. Hatalmas mennyezete van és valamikor régen fehér falai lehettek de most már erősen megszürkültek.. Az ablak a szobához képest nagyon kicsi és még egy vaskos sötétítő függöny is meggátolja hogy, a napfény utat törjön magának. Tudom hogy, álmodom de mégis reszketek.. Valami nem stimmel. Jev azt mondta ha az én álmom akkor tudom változtatni a körülményeket.. Itt semmi se változik. Akkor valaki más álmába csöppentem bele.. Talán Jev?! 
- Ahh - nyögtem egyet miközben kifeszítettem az ajtót mert olyan nehéz volt hogy, alig bírtam vele. Magamban közben egyre csak imádkoztam hogy, miatt álmodom most ezt.
- Jev..? - kérdeztem halkan amikor kiléptem a folyosóra. Mivel mindkét irányba ugyan olyan látvány fogadott így az ösztönömre hagyatkozva elindultam jobbra. Egyre csak füleltem de semmit sem hallottam. Egy ideje már sétáltam a folyosón közben sorban próbáltam kinyitogatni az ajtókat amik mellett elhaladtam de mindegyik zárva volt. 
Tudom hogy, nem eshet bajom de egyszerűen nem tudok megszabadulni a rossz érzéstől.. Valami akkor se stimmel. 
- Tessa? - hallottam Jev döbbent hangját majd őt is észre vettem ahogy a folyosó padlóján ül a falnak dőlve. 
- Jev! Mi.. - kezdtem de nem fejeztem be. Közben közelebb értem hozzá így már nem burkolózott annyira árnyékba. Csupa vér volt a ruhája, mellette volt egy penge és egy toll. 
- Angyalom.. ugye álmodom? Vagy meghaltam? - kérdezte majd elmosolyodott. Nem bírtam megszólalni csak lassan oda sétáltam hozzá és letérdeltem mellette. 
- Álmodunk, mindketten.. Jev mitörtént? Ez a te álmod.. - válaszoltam neki halkan majd jobban szemügyre vettem. Nem láttam rajta sebet. A felsője ugyan elvolt szakadva, de úgy látom nem az ő vére. 
- Igen az enyém.. bár ha úgy vesszük ez nem is annyira álom.. eléggé.. öhhm.. szétcsúsztam, de kifejezetten emlékszek hogy, a valóság se sokkal jobb. - mondta még mindig mosolyogva majd a kezem után tapogatózott. A mozdulata esetlen volt, mintha nem lenne ura teljesen magának. 
- Mi az hogy, a valóság se sokkal jobb? Jev mi folyik itt? Mondd el most azonnal hol vagy és oda megyek hozzád! Hallod Jev! Hol vagy?! - kérdeztem tőle miközben a kezét szorongattam. Láttam hogy, hatalmas erőfeszítésbe kerül neki rám koncentrálnia de sikerült neki.
- Öhhm.. A régi intézetben vagyok.. Ahol te is éltél Angyalom.. Emlékszel még rá? - kérdezte. Éreztem hogy, egyre gyengül a szorítása."

Az ismerős zuhanás után a saját szobámban voltam. A takaró az ágy mellett landolt a földön, a lepedő szét volt gyűrve. Ilyen álom után nincs is min csodálkozni..
Villám gyorsasággal öltöztem fel és már rohantam is az ajtóhoz.
Gondolatban végig mentem London térképén majd örömmel állapítottam meg hogy, a régi intézet épülete alig pár saroknyira van tőlem. Futás közben küldtem egy üzenetet Magnusnak hogy, baj van és valószínű én is belekeveredek. A régi intézetbe tartok épp és hogy, ha tud azonnal jöjjön ide. Portált ugyan csak a Klávé engedélyével lehet nyitni vagy az aktuális város intézet vezetőivel de mivel ez vészhelyzet kétlem hogy, Magnus törődni fog a formaságokkal.. Ő is azt az elvet követi amit én, könnyebb bocsánatot kérni mint engedélyt.
Döbbentem torpantam az ismerős térre érve ahol a régi Intézet állt. Tudtam hogy, évekkel ezelőtt bezárták és máshol van a mostani Intézet de a látvány ami fogadott szíven ütött. A régen gyönyörű templom most enyhén szólva is omlásveszélyesnek tűnik és a hozzá tartozó macskaköves tér felett már a növény lett az úr.
A kapun könnyen átjutottam már rég nem védték Árnyvadászok. Megacéloztam magam majd felszaladtam a lépcsőn és neki vetettem magam a hatalmas fa ajtónak ami nehezen de megadta magát a nyomásnak és kitárult előttem. Mivel fogalmam se volt a sok közül melyik folyosón találom Jevet így a lépcsőt választottam és elindultam felfelé utána pedig jobbra. Az álmomban is szerencsét hozott a megérzésem..
A folyosó falain ugyan ott voltak még a boszorkányfények a tartóikban de már rég nem égtek. A földön találtam egy fáklyát majd kis ügyeskedés után a felsőmből letépett anyagcsíkkal és varázslattal sikerült világosságot csinálnom. Különleges vagyok de mi haszna ha semmi értelmesre nem tudom használni...?! Miközben átkozódtam magamban, hogy mennyire nem érek semmit a képességemmel, kiabálást hallottam.
- Mit képzeltél, hogy csak úgy hagyom hogy, kicsússz az irányításom alól? Ugyan Folt ennél okosabbnak gondoltalak.. - kiabálta egy női hang majd elnevette magát. Nem tudom ki ez de kiráz tőle a hideg.
Kioltottam a fáklyám hogy, feltűnés nélkül közelebb jussak a sötétségben. A falhoz lapulva közlekedtem, amennyire tudtam gyorsan mentem de mivel nem akartam zajt csapni így nagyon kellett koncentrálnom.
Ekkor megint megszólalt az előbbi nő de most valami olyan nyelven amit nem értettem. Összerezzentem mert bár nem értettem mit mondott, megpillantottam ahogy Jev előtt guggol a folyosón és a felsőjénél fogva tartja őt. Megálltam és erősen gondolkozni kezdtem hogy, mit csináljak..
Francba! Az álmomban csak Jev volt.. és megint úgy cselekedtem hogy, nem készültem fel.. Tessa te idióta! Ez a nő támadta meg Jevet.. egy angyalt.. az angyal erős nem?! Akkor meg hogy..? Démon lenne? Vagy ő is angyal?
Figyeltem ahogy a nő lassan feláll és besétál a folyosó másik felén lévő szobába és hangosan bevágja maga mögött az ajtót. Villám gyorsasággal Jev mellett voltam és megérintettem az arcát mire kinyílt a szeme és mikor rátalált az arcomra olyan rémület ült ki az arcára mint egy kis gyereknek.
- Tessa mit keresel itt? Most azonnal tűnj el innen! - suttogta Jev majd próbált felállni de nem jött össze neki és egy nyöszörgés kíséretében vissza csúszott a földre.
- Még hogy, mit keresek itt? Az álmodban voltam és megijesztettél.. Mi történt Jev? Hol sérültél meg? - kérdeztem tőle ijedten majd megfogtam a karját és átraktam a nyakamon hogy, így feltudjam segíteni. Mivel alig állt a lábán így majdnem az egész testsúlyát nekem kellett megtartanom és rogyadoztak a lábaim de magabiztosan megindultam vele a kijárat felé.
- Hova hova drágáim? - kérdezte a női hang a hátunk mögül majd hatalmas ütést éreztem hátulról és megszédülve térde rogytam Jevvel együtt a padlón. Kellett pár másodperc hogy, összeszedjem magam és a hang irányába tudjak fordulni. Amit láttam elállt a lélegzetem. Gyönyörű nő állt előttem és fenyegetően egy tőrt forgatott a kezében.
- Ki maga? - kérdeztem tőle magabiztosan miközben meglepődtem magamon hogy, nem remeg a hangom. A fejem iszonyatosan zúgott, a vérem a fülemben lüktetett a szívem pedig úgy dübörgött hogy, félő volt ki akar jönni a mellkasomból. Jevre pillantottam aki most fordult meg, így egymás mellett térdeltünk. Nem nézett fel csak a kezem fogta meg és megszorította.
- Nem értem mért kéne elárulnom hogy, ki vagyok de lásd milyen kegyes vagyok.. Isabella a nevem. Szóval most hogy, bemutatkoztam elárulnád nekem hogy, mégis hova tartasz az én Foltommal? - kérdezte mézes mázos hangon majd a falnak dőlve vizslatni kezdett.
- Nem.. Vagyok.. a te Foltod. Amúgy is.. rég nem használom ezt a nevet! - nyögte Jev minden szó után szünetet hagyva. Látszott az arcán hogy, hatalmas fájdalmai lehetnek. Jézusom.. mit művelhetett vele ez a szörnyeteg?
- Engem hidegen hagy kinek a Jeve de nem hagyom hogy, megölje és most elmegyek vele. - mondtam neki már majdnem üvöltve majd felálltam. Jev keze a bokámra csúszott és azt szorongatta majd amikor elé léptem hogy, eltakarjam Isabella elől a keze halk puffanással lecsúszott a földre.
- Ohh, dehogy akarom én megölni. Csak megtanítom arra hogy, tisztelje azt aki nagyobb nála. - mondta Izabella majd mosolyra húzta a száját. Ez a dög biztos hogy, rajtam mulat..
- Nem érdekel a nézet eltérésük. Akkor sem bánthatja. - válaszoltam neki miközben kihúztam magam.
- Én nem akarlak bántani de úgy látszik könyörögsz érte... - mondta majd kinyújtotta a szabad kezét felém és ökölbe szorította. Ahogy ökölbe szorult Izabella keze a fejembe iszonyatos fájdalom nyílalt a szívem pedig úgy érezte magát mintha összenyomnák. Nem tudom mit csinál ez a nő de ezt nem bírom sokáig. Fájdalmamban térde estem majd elterültem a földön. Nem tudom mennyi ideig vergődhettem ott a földön de egyszer csak megszűnt az iszonyatos fájdalom. Kábán pillantottam fel.. Isabella közvetlen mellettem állt és mosolyogva nézett le rám.
- Kicsike boszorkánymester.. kevés vagy te hozzám édes. - mondta még mindig mosolyogva majd markolatig a mellkasomba szúrta a tőrjét. Nem fogtam fel mit csinált csak hideget éreztem.. minden kis porcikám fázott és melegségért könyörgött. Az agyam lelassult és ugyan hallottam hogy, Isabella beszél és mintha Jev kiáltását is hallottam volna de nem bírtam reagálni rá. A szemem elnehezült és a világ megszűnt körülöttem.

Forróságot éreztem. Végre nem fázok.. aztán rájöttem hogy, ez túl forró.. Próbáltam kinyitni a szemem de nem ment. Halványan érzékeltem hogy, puha dolgon fekszek. Egy ágy.. Várjunk hogy, kerültem ágyba? Hol vagyok egyáltalán? Éreztem ahogy valami hideg ér a homlokomhoz. Valaki borogatást rakott a homlokomra. Uhh de jó érzés..
Akárhogy próbálkoztam nem bírtam kinyitni a szemem. Semmim nem mozog. Megbénultam? Meghaltam? Ohh.. Jev.. mibe keveredtél? Mibe kevertél engem?
Kezdett megszűnni a takaró érzése a bőrömön és a hideg borogatást se éreztem már.. megint elájultam.

A gondolataim újra megtaláltak, a külvilág megint érzékelhetővé vált számomra.. és megint érzem a forróságot. Ahogy előbb most se bírtam mozgásra bírni egyik testrészemet se. De halk motoszkálást hallottam. Halványan tudatosult bennem hogy, egy ajtó nyílt ki és csukódott be halkan.
- Semmi változás? - hallottam meg Jev elkeseredett hangját.
- Semmi.. - válaszolt neki Magnus olyan megtörten ahogy már rég nem hallottam.
- Azért nem gyógyul mert angyalvér jutott a vérébe.. - mondta Jev halkan majd éreztem ahogy benyomódik a bal oldalamon a matrac és a kezébe veszi a kezem.
- Igen az a fő probléma. De amit az a nő csinált a fejével az is közre játszik... Nem tudok ellene tenni semmit, azt csak Tessy tudja legyőzni belülről.. - válaszolt Magnus morogva.
Próbáltam koncentrálni de a világ megint halványulni kezdett körülöttem és újra elnyelt a zsibbasztó sötétség.

Hirtelen iszonyatos fájdalom nyílalt a mellkasomba majd levegőért kapkodva akartam felülni de egy kéz szinte azonnal vissza nyomott a párnák közé. A szemem ugyan nyitva volt de annyira zsibbadt még az agyam hogy, egyszerűen képtelen voltam felfogni hol vagyok és mi van körülöttem és főleg hogy, ki az aki megakadályozott abban hogy, felüljek.
- Angyalom, nyugodj meg! - mormolta halkan Jev majd oda hajolt hozzám és gyengéden megölelt. Olyan boldogság öntött el hogy, végre eljutott az agyamig hogy, Jev van itt és főleg hogy, nincs semmi baja.
- Uhh.. nagyon fáj a fejem.. és a mellkasom. -  nyögtem neki majd mikor észre vettem hogy, próbál elhúzódni rémültem kaptam a keze után.
- Ne félj nem megyek el, csak leülök ide. - mondta majd maga mögé mutatott egy fotelra. Megráztam a fejem és meghúztam a kezét.
- Nem tudom hogy, jó ötlet-e ... nagyon gyenge vagy még.. - kezdte de addig húztam amíg végre leült az ágyra.
- Nem érdekel de nem engedem hogy, elmenj a közelemből... - suttogtam neki. Úgy éreztem ezek után belehalnék ha a szükségesnél távolabb lenne tőlem.. és úgy érzem a szükséges most az hogy, amennyire csak lehet közel legyen.
- Kérlek.. hozzád akarok bújni.. - suttogtam neki még mindig lesütött szemmel majd boldogan mosolyogtam rá amikor ledőlt mellém és gyengéden magához húzott.
- Annyira féltem... Angyalom.. annyira féltem hogy, meghalsz. Miattam.. - mormolta bele a hajamba majd a száját a homlokomhoz nyomta és egy puszit adott rá. Az egész testem bizsergett.
 Megint álmodom vagy ez a valóság? Annyira kába vagyok hogy, nem tudom eldönteni.. Akár melyik is... nem akarom hogy, véget érjen.

Rajz :)

Saját :)

Részlet az 5. fejezetből.. 

" Megint álmodom vagy ez a valóság? Annyira kába vagyok hogy, nem tudom eldönteni.. Akár melyik is... nem akarom hogy, véget érjen. "

4. fejezet - Vacsora és meglepi

Nem bírtam tovább... :$

4. fejezet  

Vacsora és meglepi

Jobban ment mint gondoltam. Magnus nem kérdezősködött hogy, ki Jev és főleg hogy, mit keres itt.. Mért nem szóltam róla stb... Alec meg igazán édes. Jajj annyira örülök neki meg Magnusnak. Teljesen össze illenek és úgy civakodnak mintha már legalább 80 éves házaspár lennének.
- Elnézést mit is mondtál, honnan ismeritek egymást? - kérdezte Magnus két falat fagylalt között majd Jevre pillantott. Ó baszki, elszóltam magam..
- Tessa segít nekem megtalálni valakit. - válaszolta Jev teljes nyugalommal miközben én leizzadtam. Az az igazság hogy, egyenlőre nem akarok Magnusnak elárulni semmit. Főleg mivel azt se tudom szabad-e.. Lehet hogy, az is tilos. Tessa, Tessa mibe keveredtél?
- Óóó ez igazán kedves. Nem is értem mért nem említette ezt nekem a drága Tessym! - válaszolta kedvesen Magnus de ismertem már annyira, hogy tudjam ez csak látszat és belül dühöng amiért titkolózok előtte. Szerencsémre többnyire úriember és majd csak akkor fog kiakadni ha Jev és Alec nem lesz szem és fültanúja..
- Igen igen, én ilyen kedves lány vagyok. - mondtam Magnusnak türelmetlenül majd megböktem a könyökömmel. Magnus vágott egy grimaszt de bólintott egy icipicit, ebből tudtam hogy, vissza fogja magát a vacsora további részén.
- Tessa köszönöm ezt a finom vacsorát és a jó társaságot. Tényleg örülök, hogy végre megismerhettelek téged és remélem minél hamarabb viszont látlak New Yorkban. - mondta Alec egy kicsit szégyenlős mosollyal.
- Én köszönöm, hogy feldobtátok az estém és én is nagyon örülök hogy, megismerhettelek. Remélhetőleg hamar végzek itt aztán már sietek is hozzátok! - mondtam neki egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Tessym akkor mi elköszönünk - mondta Magnus majd felállt és nyújtózkodni kezdett. Alec követte a példáját majd oda sétált az előszobába a kabátjukért. Miközben Magnus felsegítette a kabátot Alecra, Jevet néztem. Teljes nyugalommal támaszkodott a konyhapulton és nézte ahogy kikísérem őket.
- Jajj de udvariatlan vagyok! - csapott Magnus a homlokára. - Jev örülök hogy, megismertelek! Szerintem fogunk mi még találkozni. - mondta Magnus egy féloldalas mosoly kíséretében majd egy kacsintást küldött felém. Amire én cékla vörös lettem. Ezt tuti azért kaptam mert nem árultam el neki semmit Jevről.. Francba.
- Sziasztok! - köszönt egyszerre Magnus és Alec mire mi is kórusban köszöntünk el tőlük Jevvel.

Kisebb harci sérülésekkel de túléltem a vacsorát. Most pedig itt ülök a konyhába Jevvel és nézem ahogy a rajzaimat lapozgatja.
- Nagyon jól rajzolsz Angyalom. - mondta Jev miközben még mindig a rajzaimat tanulmányozta. Olyan gyönyörű fekete szemei vannak.. néha úgy érzem ha hosszabb ideig nézem, elveszek benne.
- Köszönöm. - válaszoltam neki elbambulva. - Öhm Jev.. kérdezhetek  valamit? Délután amikor itt voltál... mért kísértél be az ágyhoz? Azért hittem hogy... - kérdeztem tőle lesütött szemmel. Tiszta hülyének érzem magam...
- Kiíváncsi voltam bízol-e bennem.. és az hogy, simán megcsináltad volna akkor is bár kétségtelenül nem ment volna az alvás amennyire remegtél.. de megpróbáltad volna.. a kedvemért. Kíváncsi voltam.. csak ennyi. - mondta Jev miközben próbált a szemembe nézni de én feltűnően kerültem a szemkontaktust.
- Itt maradsz addig amíg.. - miközben átkoztam magam azért amiért megremegett a hangom észre vettem hogy, Jev mosolyog. - Most mért nevetsz ki? - kérdeztem tőle sértődötten.
- Nem nevetlek ki csak olyan édes amikor zavarban vagy. Rajtad múlik, ha szeretnéd itt maradok de el is mehetek. Te döntesz Angyalom. - mondta majd felállt és a mosogatóhoz sétált. Megengedte a vizet majd neki állt elmosogatni a koszos tányérokat.
- Jev mit csinálsz? Vendég vagy te is, nem kell mosogatnod. - mondtam neki nevetve. Oda sétáltam hozzá és felültem a konyhapultra.
- Ne tiltakozz - mondta már ő is nevetve majd lefröcskölt a vízzel. - Elmosogatok és nem tiltakozhatsz ellene. Megéretted? - kérdezte Jev miközben próbált szigorú arcot vágni. Én meg majdnem megfulladtam a nevetéstől.
- Értettem Uram! - válaszoltam neki fulladozva.

Jevvel megegyeztünk hogy, haza megy.. ha nincs a közelben nyugodtabb vagyok és talán eltudok annyira lazulni, hogy sikerüljön az álmomban megtalálnia. Megbabonázva néztem az ajtófélfának dőlve ahogy felveszi a kabátját és beletúr a hajába. Uhh.. én is beletúrnék a hajába...
- Szép álmokat Angyalom.. - suttogta Jev majd megszorította a kezem. Bátorításnak szánta szerintem de én még jobban elgyengültem tőle.
- Reméljük meg lesz.. - suttogtam én is mivel alig jött ki hang a számon. Ezzel Jev becsukta maga mögött az ajtót.
Miután elment még elpakoltam a konyhában a maradékot a fürdőbe mentem hogy, lezuhanyozzak. Jól esett a forró víz a bőrömnek és a lelkemnek is. A szobába menet még át fésültem a hajam majd a törölközőt lecseréltem a pizsamámra ami egy boxer alsóból és egy hatalmas pólóból áll.
Miután kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban lekapcsoltam a kis villanyt. Nem gondoltam volna hogy, eltudok aludni de kb úgy aludtam el mintha fejbe vágtak volna.

"Megint az erdőben vagyok... de most valami más.. nem futok. Ez az! Nem futok, nem kerget senki. Várjunk.. meg kell találnom Jevet. Van értelme ha most elkezdek kiabálni? Hát, próba szerencse..
- Jev! Jev merre vagy?! - kiabáltam körbe nézve de nem láttam senkit se. Na oké, most még a hangját se hallom! Ez nem jó jel.. 
Úgy látom nincs más választásom, megindulok aztán csak megtalálom.. ez csak egy buta álom!
- Tessa! Itt vagyok! - kiabált Jev egy kicsit messzebbről, beleolvadt az erdő sötétségébe. Elindultunk egymás felé majd ijedten kaptam a fejem a bal oldalamra mert valami mozgást láttam. Jev észre vette, hogy megijedtem és magához ölelt ahogy oda ért hozzám.
- Ne félj Angyalom. Nem bánthat senki sem! - suttogta a fülembe majd gyengéden megsimogatta a hátam. - Annyira boldog vagyok.. végre sikerült. - mondta mosolyogva.
- Hát nem volt nehéz, tényleg csak el kellett lazulnom. - mondtam neki szégyenlősen. Meglepetten néztem körbe, már egyáltalán nem volt sötét. Gyönyörű naplemente volt az erdő túl oldalán és a fák között átsütöttek a nap utolsó sugarai. 
- Ez gyönyörű..! - mondtam izgatottan inkább csak úgy hangosan gondolkozva. 
- Úgy változik a hely, a környezet ahogy Te érzed magad, ahogy te szeretnéd. Ez a te álmod. Ha az én álmomban lennél benne akkor én tudnám változtatni kedvem szerint.. Szerintem tök muris. - magyarázta Jev lelkesen. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha álmomban fogok valakivel társalogni. Igazából.. 
- Muris? - kérdeztem nevetve. Hát szerintem inkább ijesztő.. Bármi megtörténhet.. Ez jó is meg rossz is egyben...
- Igen az! Angyalom... akkor szerintem el mondom, hogy mért is kerestelek meg. Amit Magnusnak mondtam abban nem hazudtam. Tényleg keresek valakit, vagyis inkább valamit.. - mondta Jev olyan komoly arccal amit még csak egyetlen egyszer láttam rajta, amikor hívatlanul megjelent a küszöbömön. 
- Mit keresel? Mért pont én segítsek benne? Szerintem.. khm.. kevés olyan dolog van amit te nem tudsz megcsinálni. - mondtam neki majd egy kis követ kezdtem el lökdösni a lábammal. 
- Akkor úgy látszik ez pont bele tartózik abba a kevés dologba.. - mondta Jev egy szégyenlős mosoly kíséretében. Ő szégyenlős? Ugyan.. csak rosszul látom.. - Sejted, hogy mi vagyok Tessa? 
- Fogalmam sincs de sejtem hogy, nem vagy egyszerű eset.. Boszorkánymester nem vagy se Árnyvadász. Ember meg főleg... Vérfarkasnak és Vámpírnak se gondollak. Az ilyet általában megérzem.. - mondtam neki gondolkozva. - Mi vagy? - kérdeztem tőle, őszintén kicsit félve a választól.
- Bukott... - válaszolta lesütött szemmel. Bukott? Bukott mi?! 
- Nem értem.. - mondtam neki de ekkor beugrott egy kép.. Egy angyal zuhan le az égből, fekete szárnyaival.. és közben ki hullanak a tollai. Hosszú, csillogó gyönyörű tollak vannak minden felé..  Ez a kép meg honnan jött? Jev volt az? Jev az angyal? - Angyal vagy.. - mondtam ki azt ami most már egyértelmű volt.
- Igen.. Bukott angyal. Sok száz éve élek már a földön.. de olyan késztetést hogy, téged megtaláljalak még nem éreztem. Egyszerűen megőrülök a gondolattól ha nem lehetek a közeledben és még rosszabb, hogy nem tudom mért van ez.. Valamiért úgy vonzol magadhoz mint molylepkét a lámpafény. - mondta Jev még mindig lesütött szemmel. 
- Azt hiszem sokkot kaptam. - mondtam kicsit hisztérikusan kuncogva. Ezt nem hiszem el.. Nekem soha nem lesz normális életem? Vagy legalább normálisnak mondható..? - Oké, angyal vagy.. vagy legalábbis félig meddig. Én mint boszorkánymester ugyan miben tudnék egy angyalnak segíteni? - kérdeztem tőle őszinte kíváncsisággal. Nem értem mért pont én.. Jó tudom különleges képességem van, még az én fajtámban is különleges de akkor is.. 
- Láttad a képet a fejedben? - kérdezte Jev halkan.
- Igen.. Te voltál? - kérdeztem majd megfogtam a kezét és megszorítottam, hogy végre nézzen már rám. 
- Igen.. én. Amikor lezuhantam onnan fentről kitépték a szárnyaim. Általában csupaszon esünk le a földre, de van akinek marad 1-2 toll. Halhatatlanok vagyunk de azzal a tollal meghalhatunk..  Ha elégetik. - mondta Jev most már a szemembe nézve. Az gondolataim fénysebességgel cikáztak a fejemben... Jev bukott angyal, szárnya volt.. most már nincs.. halhatatlan mint én de a tollal meg lehet ölni.. Ugye nem a tollat keresi?! 
- Jev.. te a tollat keresed igaz? - kérdeztem tőle megtörten. Nem értem mért de egyszerűen rám tört a szomorúság.
Válasz helyett csak bólintott majd hirtelen magához szorított. 
- Uhh.. Jev. Mért..? Megakarsz.... halni? - csak suttogni bírtam.
- Nem tudom.. nem hiszem. Vagyis nem. Csak... kell nekem a lehetőség, hogy szabadon rendelkezhessek az életem felett. - mondta ő is halkan miközben a hajammal babrált. 
- Én is halhatatlan vagyok. Ugyan meghalhatok, megsebesülhetek.. de alapjáraton véve akár örökké is élhetek. Nyomorult életem volt.. sőt most is az! De sose fordult meg a fejemben, hogy saját magam vessek véget neki. - mondtam neki kicsit indulatosan. Mindig is gyávának tartottam azt aki öngyilkosságot követ el.. Mindig van másik esély, mindig van remény... a halál nem megoldás.
- Csak ígérd meg hogy, segítesz.. - mormolta a fülembe Jev majd adott egy puszit a halántékomra. Kirázott tőle a hideg.. Megremegett a lábam.. Anyám, ezt biztos észre vette.
- Ígérd meg.. még a gondolatát is kivered a fejedből hogy, megölöd magad és akkor esküszöm hogy, segítek megkeresni. - mondtam neki majd a nyakához bújtam. Nem tudom mi ütött belém, de olyan közel akarok lenni hozzá amennyire csak lehetséges. 
- Esküszöm, hogy elfelejtem. Ha mellettem vagy eszembe se jut ilyen.. - mondta Jev halkan majd egy halk morgás hagyta el a száját ahogy ő is jobban hozzám bújt.
- Jól sejtem, hogy te teljesen felfogod forgatni az életem? - kérdeztem tőle mosollyal a számon. Nem fogok magamnak hazudni, egyáltalán nem bánnám..
- Nagy esély van rá Angyalom.. - mormolta a hajamba."

Hirtelen zuhanást éreztem, majd amikor kinyitottam a szemem már az ágyamban voltam. Hát ez nem volt semmi.. A fejem zúgott a sok új infótól és csak kérdések voltak.. válaszok nem. Legalább már tudom mi Jev.. mit akar tőlem.. vagyis hogy, miben kell neki segítenem. Már csak arra kéne rájönnöm mi történt velem. Minden gátlás nélkül úgy bújtam hozzá mintha az életem múlna rajta.. A józan eszem azt hiszem ismételten cserben hagyott.
Zsibbadtan ültem fel az ágyba majd elkezdtem kotorászni az éjjeliszekrényen a mobilom után. Éjjel fél 2... Az hogy, most vissza aludjak esélytelen...
Kibotorkáltam a konyhába, nem kapcsoltam villanyt. Kitapogattam egy poharat majd megengedtem a csapot.. Miközben folyattam a vizet hogy, eléggé hideg legyen még mindig az álmon járt az agyam. Épp indultam már vissza  a szobába amikor hallottam ahogy a bejárati ajtó halkan kinyitódik. Ijedtemben majdnem elejtettem a poharat is.
- Angyalom.. ne ijedj meg. - mondta Jev kuncogva. Hát ez meg mit képzel magáról? Oké hogy, iszonyat helyes.. és remeg mindenem ha hozzám ér de ez már sok....!!!
- Jev!! Ezt nem gondolod komolyan? Betörsz? - kiabáltam rá még mindig ijedtemben. Ezt nem hiszem el...
- Nem törtem be... Este kölcsön vettem a pótkulcsodat.. - mondta még mindig kuncogva de mentségére legyen mondva próbálta vissza fogni magát és boci szemekkel nézett.
- Ahh.. Felejtsd el. Minek jöttél? - kérdeztem tőle miközben a villanykapcsolót kerestem amit megis találtam miután majdnem levertem egy alacsonyan lógó képet a falról.
- Meglepetés.. - mondta egy szégyenlős mosoly kíséretében. Meglepetés???
- Az hogy, éjjel fél 2kor meglátogatsz? Igen tényleg az.. - motyogtam miközben leültem a konyha asztalhoz.
- Akár.. de jobbat találtam ki! - mondta majd olyan mosoly ült ki az arcára mint a gyerekeknek szokott amikor valami olyat akarnak csinálni amit a szülő megtiltott azért mert veszélyes.
- Ilyenkor? Mondjad... - adtam meg magam egy sóhajjal.
- Öltözz fel addig itt megvárlak. - mondta lelkesen.
Morcosan sétáltam be a szobámba és magamat átkoztam közben azért, hogy nem tudok nemet mondani...
Nem is lepődtem meg azon hogy, nem árult el semmit. Csak azt hogy, ha nem leszek csöndbe akkor baj lesz. Hurrá.. Mért van az hogy, amihez neki köze van az tilos? Veszélyes?

Miután bekanyarodtunk az elhagyatott gyárépületek között az egyik szűk sikátorba durcásan álltam meg az egyik falnak neki dőlve. Nem hiszem el, hogy képes volt hajnali 2-kor kirángatni az ágyból valami hülye meglepetés miatt. Melegen ajánlom neki, hogy nagyon jó meglepetés legyen vagy nem fogja megköszönni azt amit tőlem kap...
- Mindjárt... öhm.. maradj itt kérlek.. megnézek valamit és már itt is vagyok. - mondta Jev halkan. Csak bólintottam egyet. Egyenlőre még nem vagyok jó kedvemben.. Lábujjhegyre kellett állnom, hogy lássam merre ment. A sikátor tele volt nagy konténerekkel amik majdnem egy fejjel magasabbak voltak nálam. Nagyjából 2 perc múlva láttam ahogy vissza felé kocog és integet, hogy induljak meg felé.
- Angyalom.. a meglepi készen áll. - mondta egy kacsintással.
- Hát erre kíváncsi vagyok.. - mondtam neki most már kicsit jobb kedvel.
Kisebb akrobatikai mutatványok után egy elhagyatott gyárban kötöttünk ki. Mindenhol por meg kosz és büdös dohos szag volt.
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő - mondtam neki nevetve majd a számhoz kaptam a kezem.
- Már nem kell csendben lenni - mondta most már ő is nevetve. Megfogta a kezem majd elindultunk a gyár másik felébe ami olyan sötét volt hogy, nem lehetett oda látni.
Először csak az tűnt fel hogy, valami csillog.. Majd amikor közelebb értünk leesett állal fogtam fel hogy, 3 hatalmas motorral szemezek..
- Te aztán tudod mire vágyik egy nő! - sikítottam majd oda rohantam az egyik motorhoz és lerántottam róla a takarót ami rá volt terítve.
- Ekkora lelkesedésre ugyan nem számítottam de tetszik, hogy ennyire.. öhhm.. beindultál! - mondta nevetve Jev majd oda sétált mellém.
- Ez olyan motor amire gondolok? - kérdeztem tőle boci szemekkel majd ugrottam örömömben egyet amikor Jev bólintott.
- Repülünk egyet Angyalom? - kérdezte Jev majd felpattant arra a motorra amiről az előbb lerántottam a pokrócot.
- Veled? Bármikor.. - mondtam neki majd felültem mögé...

Kreatív :)

Az unalom csodákra képes :) Egy üres üveg, fekete alkoholos filc és kész is :)

Részlet :)

Kis részlet a 4. fejezetből.. 

 "Miután bekanyarodtunk az elhagyatott gyárépületek között az egyik szűk sikátorba durcásan álltam meg az egyik falnak neki dőlve. Nem hiszem el, hogy képes volt hajnali 2-kor kirángatni az ágyból valami hülye meglepetés miatt. Melegen ajánlom neki, hogy nagyon jó meglepetés legyen vagy nem fogja megköszönni azt amit tőlem kap... "

/Mindkettő kép a netről van./

3. fejezet - Szívritmus zavar

3. fejezet

Szívritmus zavar

Konkrétan nem sülök el magamon. Beengedtem a lakásba egy vadidegent, aki követett és ráadásul még álmomban is kísért. Lehet hogy, elment az eszem de valamiért úgy érzem bíznom kell benne, segítenem kell neki.. csak egyenlőre még azt se tudom hogy, hívják.
- Elárulod a neved vagy legalább hogy, mit akarsz? Segítsek? Oké, de miben? Gondolat olvasó egyenlőre még nem vagyok... - mondtam neki majd letettem elé a forró teát amit az előbb készítettem neki. Megkerültem az asztalt majd leültem vele szemben és kitartóan bámulni kezdtem. Elhatároztam hogy, addig nem tágítok amíg nem mond el mindent.
- Elnézést, ha megijesztettelek de meg kellett bizonyosodnom hogy, valóban te vagy az. A nevem Jev Cipriano és az hogy, miben is kéne segítened.. hát eléggé bonyolult ügy. Tudom, hogy mi vagy Tessa.. tudok rólad mindent, a múltad, a jelened és talán még a jövőd is. - mondta majd fáradtan beletúrt a hajába.
Oké Tessa gondolkozz.. Haladás legalább a nevét már tudjuk meg hogy, tudja mi vagyok bár ez elég relatív fogalom. Rossz pont viszont hogy, azt még mindig nem árulta el, hogy miben is kéri a segítségem.. és valljuk be az utolsó mondata... uhh.. kiráz tőle a hideg és még rosszabb pont hogy, jó értelembe ráz ki a hideg tőle.
- Rendben Jev. Tök jó hogy, ilyen sok mindent tudsz de most már ne húzz, rendesen mondd el mit akarsz tőlem. Az álmomban is te hívtál igaz? Mi az az álom Jev? Kikészültem már tőle.. - mondtam neki egy sóhaj kíséretében. Sok mindent megéltem már de az hogy, még az álmomba is betör valaki.. na perpillanat ez volt az utolsó csepp a pohárba.
- Nem mondhatom el. Komolyan nem.. így nem. Nem véletlenül kerestelek meg álmodban. Ott nincsenek szabályok, de mivel boszorkánymester vagy így erősebb az elméd mint az embereké. Nem olyan könnyű belépnem az álmodba ezért se tudtam többet mutatni.. Ha volnál olyan kedves, hogy valahogy kisebbre veszed az extra védelmi rendszered a fejedben... - mondta majd felhúzta az egyik szemöldögét és úgy nézett rám.
Ezt nem gondolhatja komolyan.. álomban akar velem társalogni? Ez egy rossz, nagyon rossz vicc.
- Sok sok furcsa dolgot megéltem már... De ez.. Ahh..  Jev.. ömm. Még ha meg is tudnám csinálni azt amire kérsz mire mennék vele? Ha nem mondhatod el, akkor valami tilos dolog.. Tiltják a törvények? Biztos. Ez hülye kérdés volt.. Ha nem beszélhetünk róla akkor hogyan segítsek? Mivan ha nem értem meg mit akarsz? Tippelgessek aztán egyszer csak össze jön? Vagy mi? - mondtam neki miközben mutogattam a kezemmel. Ha izgulok akkor általában béna vagyok és most eléggé béna vagyok..
- Csak próbáljuk meg, ennyit kérek. Ha tényleg nem megy, békén hagylak és megesküszöm hogy, soha többet nem látsz engem... álmodban sem fogsz. - suttogta Jev majd lassan felállt és oda sétált mellém. Annyira meglepődtem hogy, simán hagytam neki, hogy megfogja a kezem és felsegítsen a székről. Mondjuk ez jól jött mert annyira remegett a lábam, hogy lehet egyedül nem ment volna. Kézen fogva sétáltunk el az ágyamig majd a jobb kezével átkarolta a derekam.. A világ lelassult. Csak figyeltem ahogy közelebb húz magához. Olyan volt mintha kívülről nézném az egészet. Teljesen lesokkoltam.. a térdem felmondta a szolgálatot, ha nem tartott volna meg térde esek előtte. A homlokát hozzá érintette az enyémhez, alig ért hozzám de éreztem ahogy a forróság végig kúszik az egész testemen. Csak remélni tudom hogy, nem vagyok vörös.. Istenem csak ne legyek vörös..!
- Mit akarsz? - leheltem majd megbabonázva tűrtem ahogy felemeli az állam és mélyen a szembe néz. Nem tudok gondolkozni, azt hiszem az agyam felmondta a szolgálatot... legalábbis addig amíg ő ilyen közel van hozzám.
- Semmi olyat amit te ne akarnál Angyalom.. - suttogta Jev majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Uhh.. ez a mosoly.. Ölni lehetne vele. Legalábbis a nőket.. megáll a szívünk. Tessa lélegezz, lélegezz te idióta tyúk.. nehogy már ilyen könnyen elvegye az eszed! Hiába dorgáltam magam gondolatban semmi haszna nem volt, ugyan úgy rongybabának éreztem magamat amit Jev kedve szerint rángathat. Még hogy, semmi olyat amit nem akarok.. Angyalom? Kinek képzeli magát, hogy csak így becézget? Különben is ha tényleg ismerne tudná hogy, minden vagyok csak angyal nem...
- Hahh.. Angyalom? Ugyan.. - mondtam neki egy mosoly kíséretében amit gyorsan magamra erőltettem. Figyeltem ahogy leül az ágyra majd gyengéden meghúzza a kezem, hogy én is mellé üljek.
- Nekem tetszik.. - mondta még mindig azzal az édes féloldalas mosolyával.
- Mit kell csinálnom hogy, sikerüljön az amit szeretnél? - kérdeztem tőle halkan. Nem néztem rá, inkább a kezem kezdtem el bámulni amit még mindig fogott. Így legalább bírok koncentrálni.. Ez az, nem szabad ránéznem. Így megy..
- Teljesen bíznod kell bennem, el kell lazulnod és nem szabad rágörcsölnöd. Csak így megy.. Menne ez neked? - kérdezte Jev miközben a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan tincset. Hmm.. bízzak benne.. lazuljak el.. és ne görcsöljek.. misem könnyebb. Pff..
- Nem ígérek semmit de megpróbálom.. - mondtam neki majd feljebb csusszantam az ágyon.  - Akkor most csak el kéne aludnom és ennyi? -
- Hát nagyjából igen.. de kétlem hogy, most eltudnál aludni.. - mondta majd elnevette magát. - Egyezzünk meg az estében. Amennyit vártam rád hogy, ez már semmiség. - Oké... Akkor este. Viszont.. öhmm.. nekem vacsora vendégeim lesznek. - mondtam neki kicsit zavartan. Komolyan kinevetett az előbb?!
- Semmi gond, már itt sem vagyok. Akkor este. - mondta miközben felállt az ágyról és megindult az ajtó felé.
- Várj.. Jev. Ha szeretnél, maradhatnál vacsorára.. vagy vissza jöhetnél kicsit később. Persze csak ha nincs más programod.. - mondtam neki miután én is felálltam és oda sétáltam mögé.
- Bevallom őszintén most megleptél. Azt hittem ha nem kötelező akkor látni se akarsz.. de nagyon szívesen elfogadom a meghívást. Vissza jövök később. Rendben Angyalom? - kérdezte megint azzal a féloldalas gyilkos mosolyával.
- 7re jönnek a többiek. Várlak. - mondtam neki majd én is rá mosolyogtam.
Azt hiszem megbolondultam. Nem elég hogy, egy vadidegent beengedtem a lakásomban most még megis hívtam vacsorára. Gratulálok Tessa..
Ebből még mi lesz..
- Remélem nem fogok túlságosan hiányozni! - mondta majd rám kacsintott. Leesett állal néztem ahogy kisétál az ajtón majd becsukja maga mögött.

Miután össze szedtem a lelkierőm kimentem a fürdőszobába és megálltam a tükör előtt. A hajam brutálisan szét állt, a sminkem se volt a legjobb és az ingem is összegyűrődött. Szóval úgy összességében botrányosan néztem ki. Áhh.. inkább neki állok kitalálni mit főzzek vacsorára.
A konyhában a sürgés forgás elterelte a figyelmem és közben még egy kicsit ki is takarítottam. Épp a tányérokat pakoltam ki az asztalra amikor rápillantottam az órára. Te úristen már ennyi az idő?! Ahhw..!! Röpke fél órám van arra hogy, lezuhanyozzak, kezdjek valamit a hajammal és felvegyek valami csinosat.

Rajzaim

A fekete fehér rajz Tessa & Will párost akarja illusztrálni.. :D A színes pedig Magnus & Alec párost.. :) A rossz képminőségért elnézést..:(  /Mindkettő saját rajz/

Véleményért könyörgök ... :) + 3. fejezet ízelítő.. :)

Sziasztok! Mindig kicsit megdobban a szívem ha látom 1-2 emberrel többen nyitották meg az oldalam. Bár ez nem jelenti azt, hogy az illető el is olvasta... de azért reménykedek! :D Akit viszont érdekel és olvasta vagy olvasni fogja azt nagyon nagyon szépen megkérem véleményezzen a fejezetek alá illetve hamarosan chat is lesz az oldalon. Sokat számítana nekem ha kapnék véleményt Tőletek!
Amúgy készül a 3. fejezet.. :) Egy kis részlet belőle..

"- Mit akarsz? - leheltem majd megbabonázva tűrtem ahogy felemeli az állam és mélyen a szembe néz. Nem tudok gondolkozni, azt hiszem az agyam felmondta a szolgálatot... legalábbis addig amíg ő ilyen közel van hozzám.
- Semmi olyat amit te ne akarnál Angyalom.. - suttogta Jev majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Uhh.. ez a mosoly.. Ölni lehetne vele. Legalábbis a nőket.. megáll a szívünk. Tessa lélegezz, lélegezz te idióta tyúk.. nehogy már ilyen könnyen elvegye az eszed! Hiába dorgáltam magam gondolatban semmi haszna nem volt, ugyan úgy rongybabának éreztem magamat amit Jev kedve szerint rángathat."

Puszi
Juce

1. fejezet (befejezése) 2. fejezet - Váratlan látogató

1. fejezet (folytatás)

- Nem értem mért hiszed, hogy ha tudná te a rokona vagy akkor meggyűlölne. Ismer téged, kedvel és szerintem bárki örülne neki ha ilyen nagynénije vagy bármilyen más rokona lenne mint te. Ideje lenne ha abba hagynád azt, hogy gonosznak hiszed magad csak azért mert boszorkánymester vagy! Némelyik Árnyvadász megirigyelhetné azt a sok jóságot ami benned van Tessa... és ezt komolyan mondom, ne vágj pofákat! - Magnus felállt majd az ablakhoz sétált és az eget kezdte bámulni. Ugyan felhők takarták a holdat de a fénye még így is megvilágította az alvó várost.
- Nem tudok erre mit mondani.. Sajnálom. Elfogom neki mondani, ígérem de adj még egy kis időt. Átkell gondolnom, mit mondjak. Rendben? - kérdeztem majd oda sétáltam Magnushoz és a vállára hajtottam a fejem. - Tudom mire gondolsz... Amit most elmondtál rólam, az ugyanúgy rád is vonatkozik. Csodálatos ember vagy és csak köszönni tudom azt a sok jót amit az életembe hoztál amióta ismerlek.. Hány száz éve is?! - vigyorogva kérdeztem majd boldogan vettem észre hogy, Magnus is újra mosolyog. Amióta tudom mi vagyok, ő mindig is mellettem állt és segített. Olyan mintha a testvérem lenne. Volt régen egy testvérem.. sajnos nem volt a legjobb testvér, de azt már rég elfeledtem. Jobb nem bolygatni a múltat...

2. fejezet - Váratlan látogató

Örömmel léptem be a lakásba amit tegnap béreltem ki, hogy amíg itt tartózkodok az ügyeim miatt legyen hol laknom. Nagyjából úgy saccoltam, hogy 1 hónap alatt elintézek mindent amiért jöttem és mehetek New Yorkba. Az utóbbi 50 évet Írországban töltöttem egy elég eldugott kúriában így nem keltett nagy feltűnést, hogy nem öregszem egy cseppet sem. Szeretettem ott lakni, de ott sem bírtam az időjárást, mint ahogy itt sem. Az eső az egyetlen amit soha de soha nem bírtam megszokni. Az hogy, New Yorkba költözök nem teljesen az én ötletem volt.. Magnus ajánlotta fel nekem az ottani lakását. Ugyan ő is ott lakik de azt mondta elég nagy az a lakás kettőjüknek. Meg egy macskának..
Gyorsan lefürdöttem majd pizsamába bújtam és ahogy lefeküdtem szinte egyből el is aludtam.
Sikoltozásra ébredtem és beletelt pár pillanatba mire rájöttem, hogy a saját hangom hallottam. Megint az a rémálom.. Hónapok óta ugyan azt álmodom. Egy erdőben futok valami elöl, már érzem, hogy majdnem elkap és általában ilyenkor szoktam felébredni a saját sikoltozásomra. Az álom alatt folyamatosan a saját nevem suttogja egy férfi és azt kéri, hogy segítsek neki. " Tessa, kérlek... segíts! " Már kezd elegem lenni belőle.. Nem tudom megfejteni az álmot, nem tudok értelmet adni neki. Pedig valami értelmének kell lenni, ha hónapok óta minden éjszaka ugyan azt álmodom.. Valami fontos.. Valaki fontos..
Rá néztem az órára és reggel 7 órát mutatott. Egész jó.. Bár rám férne, hogy többet aludjak, úgy döntöttem felkelek. Kibotorkáltam a konyhába és elkezdtem keresgélni a konyhaszekrényen a kávét. Emlékszem, hogy tegnap vettem.. valahol itt kell lennie.. Ááá meg is van. Miután sikeresen megcsináltam egy jó forró fekete kávét, leültem az asztalhoz. Mivel se újság se a laptopom nem volt a közelben így csak az ablak bámulása jutott nekem.
Annyira elbambultam, hogy jó pár csöngés után vettem észre, hogy csörög a telefonom. Oda siettem az előszobába a kabátomhoz majd előkutattam a zsebeiből a mobilom.
- Hello? - kérdeztem, mivel ismeretlen volt a szám.
- Szia Tessy! - szólt vidáman Magnus.
- Szia! Mit szeretnél? - miközben vártam a válaszra, csak annyi jutott eszembe, hogy honnan tudja a számom? Nem rémlik, hogy megadtam volna neki az új számom.. Mondjuk tőle bármi kitellik..
- Hamarabb megyek New Yorkba mint eredetileg terveztem. Holnap utánra már ott kell lennem. A Klávé akar valamit és erősen ajánlották, hogy jelen legyek a gyűlésen. Szóval azt akarom kérdezni, hogy feltétlenül maradni szeretnél még 1 hónapot vagy, eltudod intézni addig amit szeretnél? - hallottam hogy, valamit susmorog a háttérben valakivel, de azt nem tudtam megállapítani, hogy kivel beszélhet.
- Hát igazság szerint eltudnám intézni addigra.. Csak gondoltam kipihenem magam egy kicsit mielőtt oda költözöm hozzád. De tudod mit? Megyek veled...! - mondtam mosolyogva majd a homlokomra csaptam. - Magnus mégse mehetek rögtön! Van egy dolog amit leghamarabb is csak 1 hét múlva tudok elintézni. De amint lehet, megyek utánad.. Rendben? De azért köszi, hogy megkérdezted! - elkeseredtem, mivel belegondoltam, hogy teljesen egyedül leszek itt Londonban.. Nem mintha Írországban nem lettem volna, egyedül de az szándékos magány volt.. most nem akartam egyedül lenni.. szükségem lenne a társaságra, vagy az álmaim miatt úgy érzem becsavarodok.
- Rendben drágám. Ja Alec üdvözöl és azt mondja alig várja, hogy megismerjen! - hallottam Magnus hangján az izgatottságot. - Ha gondolod átjöhetnél ma vacsorára!
- Ez jó ötlet, de inkább gyertek ti, főzök valami finomat! - javasoltam nagy lelkesedéssel, ezzel legalább letudom magam kötni és nem jár folyton az agyam az álmon.
- Jobban tetszik, hogy nem nekem kell... - hallottam a hangján hogy, mosolyog. - Hányra vagyunk hivatalosak?
- Hétre szerintem jöhettek. Hozz bort vagy valami más finomat! - mondtam én is mosolyogva.
- Ez csak természetes! Akkor este, addig is szép napot! - majd letette.
Leraktam a telefonom a konyhai asztalra, majd a besasszéztam a fürdőbe hogy, tűrhető külsőt öltsek magamra. A hajam szokás szerint szénabogja de mondhatni volt időm megszokni. Miután a hajam megcsináltam, felraktam egy kis sminket és végeztem a fogmosással, átmentem a hálószobámba. Kis válogatás után egy fekete farmernál és egy kék ingnél döntöttem. Az előszobábam felkaptam a csizmám, a bőrdzsekim, a vállamra csaptam a táskám és kiléptem az utcára.
A vásárlást hamar letudtam, a közelben találtam egy kis piacot, ott majdnem mindent beszereztem az esti vacsorához, amit meg mégsem sikerült azt a ház melletti közértben megtaláltam.
Elgondolkodva sétálgattam a járdán, már csak pár háznyira voltam a lakástól amikor észre vettem, hogy valaki követ. Ugyan az utca túl oldalán ment, de egyértelműen utánam jött. Magamra parancsoltam, hogy meg ne álljak, és még csak véletlenül se nézzek oda. A szívverésem enyhén felgyorsult, és mintha a lábam is megremegett volna de magamban nyugtáztam, hogy két lépés és bent vagyok a lakásban. Mivel nem néztem hátra, nem tudtam hogy hol lehet az alak. Gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót majd becsusszantam a résen és bevágtam a hátam mögött az ajtót majd neki dőltem.
Kellett pár másodperc mire lenyugodott annyira a szívverésem, hogy nem hallottam a fülemben dobolni. A konyhai ablakhoz sétáltam és kinéztem az ablakon. Megnyugodva nyugtáztam, hogy egy szerelmes páron kivül senki sincs az utcán. Ezt nem hiszem el.. tényleg kezdek becsavarodni.. Lehet szólnom kéne Magnusnak..
Hamar elvetettem ezt az ötletet, nem akarom még ezzel is terhelni őt. Ezt magamnak kell megoldanom és punktum!
Előhaláztam az ágy alól a laptopom majd miután beüzemeltem gyors megnéztem az e-mail-jeim és elindítottam a zenelejátszót. Zene hallgatás mellett a legjobb főzni. Mosolyogva álltam neki a reggelim elkészítésének. Egy kis pirítós tökéletes lesz most egy bögre tea mellé. Nyammi! Már teljesen meg is feledkeztem az alakról aki követett, úgy gondoltam tényleg csak rossz passzban vagyok, és az az ember nem is engem követett csak pont erre jött ő is. Ennyi.. Nem kell mindent túl komplikálni Tessa..
Pont a mosogatást fejezetem be amikor halk kopogást hallottam. Megtöröltem a kezem és oda kocogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Az az alak állt a küszöbömön.. Ugyan az az alak aki nagyjából egy órája hazáig "kísért". Hátra léptem egyet. Nem láttam az arcát, a kapucnia mélyen az arcába lógott és az árnyék se segített abban hogy, jobban lássak. Mivel nem szólalt meg, köhintettem egyet majd erőt véve magamon megszólaltam.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem mivel más nem jutott az eszembe és valamiért azt éreztem ezt kell kérdeznem.
- Csak te tudsz segíteni. Bemehetek? - kérdezte az ismeretlen.. Azt meg kell hagyni nagyon kellemes hangja van. Hmm...
- Semmiképp! Ki maga? - kérdeztem felháborodva, majd átnéztem a válla fölött az utcára, hogy lássam egyedül vagyok-e vele vagy lesz szemtanú ha esetleg ...
- Tudod, hogy ki vagyok. Érezned kell. - felelte majd lehúzta a fejéről a kapucnit. Konkrétan hallani lehetett ahogy elakadt a lélegzetem. Úristen de ciki.. Olyan arca volt, hogy emlékeznék ha valaha láttam volna, de mégis ismerős volt. A hangja pedig.. tökéletesen megegyezik az álmomban hallott férfiéval. Ez meg hogy?
- Én nem tudom maga kicsoda és főleg nem hogy miről dumál itt nekem, de nem vagyok kíváncsi a holtkóros szövegére. Ha nem tud értelmesen kommunikálni, húzzon el innen! - akaratom ellenére ellenséges voltam vele, de mégis mit képzel, hogy itt szórakozik velem? Még, hogy éreznem kell.. pfff!!!
- Tessa.. segíts! - nyögte a férfi megtörten miután így lehordtam. Elég elgyötört arcot vágott, mintha szenvedne azért, hogy segítséget kell kérnie.
- Mégis hogy.. Mi.. Ezt nem hiszem el.. ugye ez csak egy vicc? - kérdeztem de már egyáltalán nem voltam a toppon, ugyan olyan elkeseredetten kérdeztem vissza mint ahogy előbb a férfi válaszolt. - Maga van az álmomban? Hónapok óta.. - nyögtem még majd mivel más lehetőséget nem láttam, kinyitottam az ajtót így beengedve a férfit.

1. fejezet - Kezdet..

1. fejezet
Kezdet..

Zuhogott az eső, villámlott és iszonyatosan fújt a hideg szél amikor a lány végig futott az elhagyatott parkon. Behúzta a nyakát amennyire csak tudta, de így is fázott a vékony kabátjában. Későre járt már és szeretett volna minél hamarabb vissza érni otthonában, de még várt rá egy találkozó. A parkból egy térre ért ahonnan rengeteg kis utca nyílt és kanyargott befele a városban. Az első utcán indult tovább és keresni kezdte a 87-es házszámot.
Amikor oda ért még nem volt ott senki így hát beállt a kapualjba, hogy legalább védve legyen valamelyest az esőtől. Az órájára pillantott.. 23:35. - Még késtem is.. gondolta.. - és még sincs itt! Hol a francba lehet?! Mindig ezt csinálja.. -
Mint egy végszóra az utca túl oldalán megállt egy kocsi, leállt a motor és egy magas, hosszú fekete kabátot viselő férfi szállt ki belőle majd indult meg lány felé.
Már messziről látszott, hogy a férfi mosolyog. Ahogy oda ért elé, meghajolt és nyúlt a lány keze után, hogy csókot adhasson rá.
- Jajj Magnus.. Ne hülyéskedj már! - torkolta le a lány a férfit.
- Drága Tessym, tudod a régi szokásokat nem lehet elnyomni. Remélem nem vártál sokat! - Magnus ha lehet még szélesebben vigyorgott mint eddig és még egy kacsintást is küldött felém.
- Most értem ide. Csak ez az eső készit ki. Elszoktam Londontól.. Már azt sem tudom, őszintén szólva mikor voltam utoljára itt.. 40-50 évvel ezelőtt talán. Lehangoló.. - mondtam, közben fintorogtam egyet ahogy egy esőcsepp pont az orromra esett az ereszről.
- Megszokod hidd el.. és talán megint megszereted. Viszont szerintem térjünk a tárgyra. Kétlem, hogy sokáig szeretnél az esőben ázni! - ezzel Magnus megindult az ajtó felé, elővett egy hatalmas kulcscsomót, kinyitotta az ajtót majd betessékelt a lakásba. A lakás kisebb volt mint amire számítottam de kétségtelenül Magnus stílusát éreztette. Bordó, fekete, ezüst, sötétkék volt mindenhol. Lerogytam a hozzám legközelebb lévő hatalmas arany csipkével díszített, kényelmesnek tűnő fotelba. Magnus a szemben lévő konyhában csörömpölt épp valamivel majd oda sétált hozzám és a kezembe nyomott egy poharat ami valami arany színű folyadékkal volt tele.
- Akarom tudni mi ez? - kérdeztem majd óvatosan belekortyoltam az italba. Kellemes édes-kesernyés íze volt. Elmosolyodtam majd sóhajtva leraktam a poharat az előttem álló kis asztalra.
- Egyszerű bor drágám, csak egyszerű bor bár ha engem kérdezel szerintem a mondénok túl sokra tartják. Finomnak finom de maradok a saját italaimnál azt hiszem. - Magnus is kortyolt egyet a saját italából majd az enyémhez tette az asztalra. - Szóval ha jól sejtem te is hallottál az eseményekről amik az elmúlt pár hónapban történtek. Gondolom azt is tudod, hogy Jace elkezdte kutatni kik a felmenői. Ugyan Tessy még mindig titkolni akarod szegény előtt? - Magnus elgyötörtnek látszott.
- Igen tudok róla, de egyszerűen nem tudom mit csináljak. Ha megtudná, hogy az én véremből való... - Fájt már a fejem, annyit gondolkodtam ezen.

Szóval fanfic..
Kis ismertető, hogy mért is ez az amiről írok..
Tavaly karácsonyra kaptam egy könyvet, amit nagyjából egy éjszaka alatt olvastam ki. Beleszerettem.. Na igen nálam ez így megy, bele szeretek a könyveimbe.. :) Ez a könyv az Angyal volt /Cassandra Clare-től/. Aki olvasta ezt vagy a másik kedvencemet a Végzet ereklyéi sorozatot az tudja, hogy Árnyvadászokról, angyalokról és démonokról.. valamint más egyéb lényekről szól.
Az Angyal az 1800-as években játszódik és főszereplője a különleges Tessa..  a történetemben őt viszem át a Végzet ereklyéi sorozatba, valamint kicsit alakítok a képességein. Fontos szereplő még nekem Magnus a boszorkánymester, valamit Jev. Na itt jön a nehézség. Jev megint másik könyvben szerepel, egy teljesen más könyvben. /Becca Fitcpatrick - Csitt csitt/ és ő egy bukott angyal.. valamiért ez nagyon megfogta a fantáziám, hogy mi lenne ha ezeket a szereplőket összeraknám.. Na nagyjából ennyi..

Puszi
Juce