3. fejezet - Szívritmus zavar

3. fejezet

Szívritmus zavar

Konkrétan nem sülök el magamon. Beengedtem a lakásba egy vadidegent, aki követett és ráadásul még álmomban is kísért. Lehet hogy, elment az eszem de valamiért úgy érzem bíznom kell benne, segítenem kell neki.. csak egyenlőre még azt se tudom hogy, hívják.
- Elárulod a neved vagy legalább hogy, mit akarsz? Segítsek? Oké, de miben? Gondolat olvasó egyenlőre még nem vagyok... - mondtam neki majd letettem elé a forró teát amit az előbb készítettem neki. Megkerültem az asztalt majd leültem vele szemben és kitartóan bámulni kezdtem. Elhatároztam hogy, addig nem tágítok amíg nem mond el mindent.
- Elnézést, ha megijesztettelek de meg kellett bizonyosodnom hogy, valóban te vagy az. A nevem Jev Cipriano és az hogy, miben is kéne segítened.. hát eléggé bonyolult ügy. Tudom, hogy mi vagy Tessa.. tudok rólad mindent, a múltad, a jelened és talán még a jövőd is. - mondta majd fáradtan beletúrt a hajába.
Oké Tessa gondolkozz.. Haladás legalább a nevét már tudjuk meg hogy, tudja mi vagyok bár ez elég relatív fogalom. Rossz pont viszont hogy, azt még mindig nem árulta el, hogy miben is kéri a segítségem.. és valljuk be az utolsó mondata... uhh.. kiráz tőle a hideg és még rosszabb pont hogy, jó értelembe ráz ki a hideg tőle.
- Rendben Jev. Tök jó hogy, ilyen sok mindent tudsz de most már ne húzz, rendesen mondd el mit akarsz tőlem. Az álmomban is te hívtál igaz? Mi az az álom Jev? Kikészültem már tőle.. - mondtam neki egy sóhaj kíséretében. Sok mindent megéltem már de az hogy, még az álmomba is betör valaki.. na perpillanat ez volt az utolsó csepp a pohárba.
- Nem mondhatom el. Komolyan nem.. így nem. Nem véletlenül kerestelek meg álmodban. Ott nincsenek szabályok, de mivel boszorkánymester vagy így erősebb az elméd mint az embereké. Nem olyan könnyű belépnem az álmodba ezért se tudtam többet mutatni.. Ha volnál olyan kedves, hogy valahogy kisebbre veszed az extra védelmi rendszered a fejedben... - mondta majd felhúzta az egyik szemöldögét és úgy nézett rám.
Ezt nem gondolhatja komolyan.. álomban akar velem társalogni? Ez egy rossz, nagyon rossz vicc.
- Sok sok furcsa dolgot megéltem már... De ez.. Ahh..  Jev.. ömm. Még ha meg is tudnám csinálni azt amire kérsz mire mennék vele? Ha nem mondhatod el, akkor valami tilos dolog.. Tiltják a törvények? Biztos. Ez hülye kérdés volt.. Ha nem beszélhetünk róla akkor hogyan segítsek? Mivan ha nem értem meg mit akarsz? Tippelgessek aztán egyszer csak össze jön? Vagy mi? - mondtam neki miközben mutogattam a kezemmel. Ha izgulok akkor általában béna vagyok és most eléggé béna vagyok..
- Csak próbáljuk meg, ennyit kérek. Ha tényleg nem megy, békén hagylak és megesküszöm hogy, soha többet nem látsz engem... álmodban sem fogsz. - suttogta Jev majd lassan felállt és oda sétált mellém. Annyira meglepődtem hogy, simán hagytam neki, hogy megfogja a kezem és felsegítsen a székről. Mondjuk ez jól jött mert annyira remegett a lábam, hogy lehet egyedül nem ment volna. Kézen fogva sétáltunk el az ágyamig majd a jobb kezével átkarolta a derekam.. A világ lelassult. Csak figyeltem ahogy közelebb húz magához. Olyan volt mintha kívülről nézném az egészet. Teljesen lesokkoltam.. a térdem felmondta a szolgálatot, ha nem tartott volna meg térde esek előtte. A homlokát hozzá érintette az enyémhez, alig ért hozzám de éreztem ahogy a forróság végig kúszik az egész testemen. Csak remélni tudom hogy, nem vagyok vörös.. Istenem csak ne legyek vörös..!
- Mit akarsz? - leheltem majd megbabonázva tűrtem ahogy felemeli az állam és mélyen a szembe néz. Nem tudok gondolkozni, azt hiszem az agyam felmondta a szolgálatot... legalábbis addig amíg ő ilyen közel van hozzám.
- Semmi olyat amit te ne akarnál Angyalom.. - suttogta Jev majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Uhh.. ez a mosoly.. Ölni lehetne vele. Legalábbis a nőket.. megáll a szívünk. Tessa lélegezz, lélegezz te idióta tyúk.. nehogy már ilyen könnyen elvegye az eszed! Hiába dorgáltam magam gondolatban semmi haszna nem volt, ugyan úgy rongybabának éreztem magamat amit Jev kedve szerint rángathat. Még hogy, semmi olyat amit nem akarok.. Angyalom? Kinek képzeli magát, hogy csak így becézget? Különben is ha tényleg ismerne tudná hogy, minden vagyok csak angyal nem...
- Hahh.. Angyalom? Ugyan.. - mondtam neki egy mosoly kíséretében amit gyorsan magamra erőltettem. Figyeltem ahogy leül az ágyra majd gyengéden meghúzza a kezem, hogy én is mellé üljek.
- Nekem tetszik.. - mondta még mindig azzal az édes féloldalas mosolyával.
- Mit kell csinálnom hogy, sikerüljön az amit szeretnél? - kérdeztem tőle halkan. Nem néztem rá, inkább a kezem kezdtem el bámulni amit még mindig fogott. Így legalább bírok koncentrálni.. Ez az, nem szabad ránéznem. Így megy..
- Teljesen bíznod kell bennem, el kell lazulnod és nem szabad rágörcsölnöd. Csak így megy.. Menne ez neked? - kérdezte Jev miközben a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan tincset. Hmm.. bízzak benne.. lazuljak el.. és ne görcsöljek.. misem könnyebb. Pff..
- Nem ígérek semmit de megpróbálom.. - mondtam neki majd feljebb csusszantam az ágyon.  - Akkor most csak el kéne aludnom és ennyi? -
- Hát nagyjából igen.. de kétlem hogy, most eltudnál aludni.. - mondta majd elnevette magát. - Egyezzünk meg az estében. Amennyit vártam rád hogy, ez már semmiség. - Oké... Akkor este. Viszont.. öhmm.. nekem vacsora vendégeim lesznek. - mondtam neki kicsit zavartan. Komolyan kinevetett az előbb?!
- Semmi gond, már itt sem vagyok. Akkor este. - mondta miközben felállt az ágyról és megindult az ajtó felé.
- Várj.. Jev. Ha szeretnél, maradhatnál vacsorára.. vagy vissza jöhetnél kicsit később. Persze csak ha nincs más programod.. - mondtam neki miután én is felálltam és oda sétáltam mögé.
- Bevallom őszintén most megleptél. Azt hittem ha nem kötelező akkor látni se akarsz.. de nagyon szívesen elfogadom a meghívást. Vissza jövök később. Rendben Angyalom? - kérdezte megint azzal a féloldalas gyilkos mosolyával.
- 7re jönnek a többiek. Várlak. - mondtam neki majd én is rá mosolyogtam.
Azt hiszem megbolondultam. Nem elég hogy, egy vadidegent beengedtem a lakásomban most még megis hívtam vacsorára. Gratulálok Tessa..
Ebből még mi lesz..
- Remélem nem fogok túlságosan hiányozni! - mondta majd rám kacsintott. Leesett állal néztem ahogy kisétál az ajtón majd becsukja maga mögött.

Miután össze szedtem a lelkierőm kimentem a fürdőszobába és megálltam a tükör előtt. A hajam brutálisan szét állt, a sminkem se volt a legjobb és az ingem is összegyűrődött. Szóval úgy összességében botrányosan néztem ki. Áhh.. inkább neki állok kitalálni mit főzzek vacsorára.
A konyhában a sürgés forgás elterelte a figyelmem és közben még egy kicsit ki is takarítottam. Épp a tányérokat pakoltam ki az asztalra amikor rápillantottam az órára. Te úristen már ennyi az idő?! Ahhw..!! Röpke fél órám van arra hogy, lezuhanyozzak, kezdjek valamit a hajammal és felvegyek valami csinosat.