9. fejezet

Sziasztok! Itt az új fejezet! Remélem kárpótol titeket a késésért. :) A cím nem az ami tervbe volt ( Csodás Calsifer) Sőt egyáltalán nincs cím.. Nem tudtam eldönteni mi legyen, így nem lett! :D  Jó olvasást! :)

9. fejezet 

Nagyon hosszú idő óta nem aludtam ilyen nyugodtan. Nem akartam még megkezdeni a napot.. élvezni akartam, hogy ilyen csodálatos éjszaka után még a reggelem is mámorban úszik. Bár nem feküdtünk le de tett róla, hogy elfeledjem a tegnapi szörnyűségeket... Azt gondoltam ha Jev nem eszik.. akkor aludnia se kell. Most még is azt nézem boldogan ahogy hason fekszik és halkan szuszog. A tegnapi látomásom száműztem az agyam sötét zugaiba és lakatot raktam rá. Semmiképp nem tudnám elhinni, hogy Jev rosszat akarna nekem. Főleg akkor nem ha ezt a saját áruló bátyámtól hallom aki halott. Mert annak kell lennie.
Nagyon nehezen de meggyőztem magam, hogy kiszálljak az ágyból és rendbe rakjam a kinézetem.
A zuhany alatt állva épp a hajam mostam amikor meghallottam hogy kinyitódik a fürdő ajtó.
- Jó reggelt Angyalom. - köszönt Jev. A párás üveg és a szemembe csurgó víz miatt csak annyit bírtam kivenni hogy a mosdókagylónak támaszkodik és úgy néz engem. Bár éjszaka együtt voltunk most mégis belepirultam abba, ahogy engem nézett. Egyszerre eszembe jutott az egész éjszaka, ahogy becézett és cirógatta a bőröm minden centiméterét.. és ahogy csókolt. Uhhm..
- Jó reggelt Édes! - köszöntem vissza neki. Nem is gondolkoztam csak kicsúszott a számon. Édes? Komolyan azt mondtam neki, hogy édes?! Uhhm..
- Édes? Hmm.. Tetszik. - felelte nevetve Jev majd kiment a fürdőből.
Miután befejeztem a hajmosást is törölközőbe csavartam magam. A szekrényemből kihalásztam egy farmert és egy fehér csipkés felsőt és magamra rángattam őket majd bosszankodva próbáltam a még kicsit nedves hajam rendbe rakni.
Megálltam az egész alakos tükröm előtt és szemügyre vettem a kinézetem. A sötét karika nyom nélkül eltűnt a szemem alól, a szemem szinte ragyogott és a számon bugyuta mosoly ült. Remek.

A konyhában Magnus ült egy régi szakadt könyv fölött görnyedve. Nagyjából úgy nézett ki mint aki alig vagy egyáltalán nem aludt. Alec és Jev nem volt a láthatáron.
- Jó reggelt Magnus! - köszöntem neki miközben letelepedtem vele szemben a székre.
- Jobbat.. Egész éjszaka ezt a könyvet bújtam, próbálok rájönni mégis, hogy történhetett ez. - szólalt meg rekedt hangon és fáradtan megdörzsölte a szemeit minek következtében elkente a fekete szemceruzát a szeme alatt.
- Egész éjszaka? Uhh.. menj, feküdj le. Ettél legalább? - kérdeztem tőle aggódva. Eléggé ismerem ahoz, hogy tudjam ha valamibe bele fog hajlamos megfeledkezni az alapvető dolgokon.. Mint például az evés, ivás és alvás.
- Ja.. valamit 'asszem' bekaptam hajnaltájt... - felelte egy ásítás kíséretében. Tudtam.. Ajj! Engem is felkavart ez az egész.. sőt a lelkem egy része amit éjszaka lakat alá raktam Nate látogatásával együtt még mindig reszketett, hogy mi jön most.. de nem akarom, hogy Magnus vagy bárki más ez miatt szenvedjen. Hát még ha tudná Nate meglátogatott.. na akkor biztos kiakadna. Uhm.. jut eszembe, meg kell kérnem Jevet ne mondjon senkinek semmit a tegnapi dologról.. Elég most a Bukott Angyalok miatt agyalnunk. Ezt meg oldom én.
- Most fogod magad és elmész megfürödni. Utána pedig ágyba. Addig csinálok neked valami laktatót.. és nem! Egy szót se akarok hallani! Menj! - adtam ki a méltatlankodó Magnusnak a parancsom egy vigyorral a számon.
- Igenis Úrnőm! Amit őn kíván az számomra szent írás. - morogta miközben elcsoszogott a szobájáig és hangosan becsapta az ajtót.
Hiába idősebb nálam.. néha képes gyerekként viselkedni. Főleg ha dirigálnak neki. Pechére én imádok neki dirigálni.
Tíz perccel később egy tálcával és egy bögre tejjel a kezembe nyitottam be Magnus szobájába majd mosolyogva álltam meg az ágy lábánál. Törölközővel a derekán keresztbe elterült az ágyon és úgy aludt mint a akit leütöttek. Amennyire tudtam olyan halkan kiosontam a szobából és becsuktam az ajtót majd az asztalhoz ülve neki láttam én a szendvicseknek. Miközben csigalassúsággal majszoltam a szendvicset az agyam hiper gyorsasággal pörgött.
Hová rohanhatott Jev? Amióta elbeszélgettek velem a "barátai" azóta nem rajongtam a gondolatért, hogy egyedül menjen bárhova is. A legrosszabbat feltételezve pedig most is épp velük beszélget.. Vagy Isabellával. Egyik se tölt el örömmel. Akkora lendülettel szálltam le a székről, hogy az hátra billent. A telefonom kezdtem kutatni és pá perc múlva megtaláltam az előszoba szekrényen a táskámba. Azonnal tárcsáztam Jev számát. Végtelennek tűnő másodpercekig, percekig csak a búgást hallottam. Mért nem veszi fel? Újra hívtam.. Semmi. Ohh a francba!
Miközben fel-alá járkáltam az előszoba és a konyha között bepötyögtem egy sms-t neki, hogy erősen ajánlom neki, hogy azonnal jelentkezzen amint tud. Majd mivel nem bírtam megülni nyugodtan a seggemen, más lehetőséget nem látva koncentráltam és pár másodperccel később a tükörben néztem ahogy átváltozik az arcom. Utána cipőt húztam és kilódultam az ajtón.
Negyvenöt perccel később kifulladva fékeztem le az Intézet kapuja előtt. Egész idáig rohantam mivel nem akartam a metróra várni és most, hogy figyeltem merre megyek így nem féltem, hogy elvétem az utcát.
Kopogtam és még javában levegő után kapkodtam amikor Jace kitárta az ajtót majd vigyorogva nézte ahogy alig kapok levegőt.
- Látom nem vagy formába. Otthonról futottál? - kérdezte még mindig vigyorogva.
- Pimasz kölyök! Kicsúfolod az öreget? - kérdeztem tőle a fulladás és nevetés ijesztő keverékével.
- Dehogy. Hova gondolsz... Kérsz egy séta botot? Vagy szerezzek oxigén maszkot? - most már tényleg úgy mosolygott mint egy rossz kis fiú.
- Hahha. Ezt máskor. Jev miatt jöttem. Reggel elviharzott otthonról.. és valamiért rossz érzésem van. Telefonon nem tudom elérni. Nem.. öhm.. nem láttad? - kérdeztem tőle most már komoly arccal.
- Nem láttam. Viszont a Klávé kiszagolta ezt az egészet.. Mármint nem tudják még nyugi csak feltűnt nekik, hogy valami nincs rendben és gyűlést hívtak össze.
 Az arcom egy tizedmásodperc alatt elkomorult. Jev elérhetetlen, ami nem vall rá. Plusz a Klávé itt fog szaglászni.
- Lehet ideje lenne beszámolni nekik. Nem hiszem, hogy javítana a helyzeten ha visszatartanánk ezt az információt.. - mondtam neki most már normális hangnemben miután sikerült teljesen pótolnom az oxigén hiányom.
- Van egy olyan érzésem, hogy így is hatalmas botrány lesz. - válaszolta Jace elgondolkozó arccal.
- Van egy olyan érzésem, hogy te ezt még élvezed is. - szólalt meg Alec aki most jelent meg Jace mellett az ajtóba.
- Oké tudom furcsa elképzeléseim vannak afelől mi élvezetes.. de azért ez már nekem is sok. - mondta Jace komoly arccal de azért egy halvány alig látható mosoly ült a szája szélén. Furcsa, hogy mekkora bajban vagyunk és még is úgy néz mintha csak azt kéne eldönteni, hogy mit vegyen fel reggel.. vagy csak azt kéne megmondania melyik a kedvenc színe. Jace, Jace...
- Szóval.. Mióta nem láttad az Angyalodat? - kérdezte Jace vigyorogva miközben az ajtófélfát piszkálgatta egy pengével.
- Ne hülyéskedj már! Nem az én.. Angyalom. Reggel óta. Két órája nagyjából. Telefonon nem érem el.. írtam neki sms-t. - mondtam neki egy kicsit elszontyolodva. Valamiért iszonyú rossz előérzetem van és kezd elegem lenni, hogy mostanában szinte állandóan ezt érzem. Hervasztó egy állapot..
- Tessy ne bomolj! Ellenőrizd a mobilod.. addig mi összeszedjük magunkat utána meg.. körülnézünk a városban. Jó? - kérdezte Alec és bátorítóan megszorította a vállam. Hálásan bólintottam neki válaszként majd figyeltem ahogy eltűnnek az ajtó félhomályában.
A nap sugarai felmelegítették a levegőt én mégis fáztam. Újra visszatért a bőröm alá a jeges érzés amit tegnap óta elnyomtam. A mobilomon semmi hír.
Mivel a hirtelen visszatérő jeges érzéstől megremegett a lábam így magamat átölelve ültem le az Intézet előtti lépcső sorra.
Oké vegyünk sorra azt amit tudunk. Tegnap megjelent Nate.. még mindig nem tudom mit gondoljak de azt az egyet tudom, hogy Jev nem áruló. Engem nem árulna el. Valamiért ebben az egyben őszintén hiszek. A Bukott Angyalok tudják, hogy Jev átállt a mi oldalunkra... és ez nagyon nem tetszik nekik. Isabelláról pedig hetek óta nem hallottam. Mondjuk nem is kérdeztem Jevet.. Lehet, hogy azóta ők találkoztak már? Ki tudja.. Óóó én hülye. Mért nem kérdeztem róla? Csak magammal és Jace-el voltam elfoglalva.
- Na hajrá. - állt meg egyszerre Jace és Alec mellettem majd egy alacsony, vörös hajkoronával rendelkező lány is lefékezett mellettük. Clary. Tényleg nagyon szép! Megfájdult a szívem attól ahogy egymásra néztek Jace-el. Most, hogy nem tudtam hol van Jev.. így fájt ezt látni. Még mindig remegve álltam fel és próbáltam egy mosolyt erőltetni magamra.
- Szia Clary.. szerintem mi még nem találkoztunk. Tessy vagyok! - könnyebben ment a normális hang mint gondoltam és még egy hihető mosolyt is sikerült kicsikarnom.
- Szia Tessy! Örülök, hogy végre látlak! - mondta őszinte örömmel az arcán és ahogy mosolygott még szebbnek láttam. Jace és ő tökéletesen összeillenek. Ebben biztos vagyok már most. Ahogy erre gondoltam egy kis boldogság suhant át a szívemen. Jó látni, hogy Jace boldog!
- Jelentkezett? - szólalt meg Alec amivel félbe szakította a gondolatmenetemet.
- Nem. Ötletem sincs, hogy merre lehet srácok.. - szakadt ki belőlem egy reszketeg sóhaj.
- Nyugalom.. Nekem van egy ötletem, de előre szólok. Erősen esélyes... hogy veszélyes. Jé ez még rímelt is. Lehet verset kéne írnom.. - mondta vigyorogva Jace.
- Pfff. - Alec hozzászólása ennyiben ki is merült, viszont utána olyan hangosan kezdette el nevetni, hogy a mellettünk lévő fáról egy madár ijedten repült fel az égbe.
- Elég legyen! - szakadt ki Claryből, próbált komoly arcot vágni de látszott rajta, hogy nehezen megy neki.
- Na szóval. Alec hagyd abba vagy elverlek. Az ötletre visszatérve.. Kicsit kutattam éjszaka és hát 'asszem' megtaláltam az Angyalok búvóhelyét. - szólalt meg Jace majd megindult a kapu felé. Mindhárman döbbent arccal kocogtunk utána mivel fogalmunk se volt, hogy csinálta. Ez az egész csak tegnap derült ki. Jace pedig máris belekezdett az ügybe.. ráadásul egyedül.
- Hééhé. Álljunk csak meg egy perce. Mikor kutattál? Egyedül? Jace elment az eszed?! - fakadt ki Alec de úgy tűnt leginkább azért akadt ki mert kihagyták a buliból. Clary csak a fejét csóválta majd némán eltátogta felém, hogy "Fiúk.." mire én elmosolyodtam.
- Unatkoztam. Plusz eléggé érdekel ez a téma.. - vonta meg a vállát Jace. - Na most mi lesz? Indulunk vagy itt fogunk veszekedni azon, hogy mit tettem? - mordult fel továbbra is a kapunak támaszkodva. Miután mind közelebb léptünk ezt beleegyezésnek vette és kitárta a kaput majd miután mind kiléptünk mellette, becsukta azt.

- Tudni akarom még is mi vett rá, hogy erre fele kutass? - nyöszörögte Clary előttem egy valamilyen bűzös fekete pocsolyát kikerülve.
- Nem. Szerintem nem. - adta a választ Jace majd magához szorította őt és adott egy puszit a feje tetejére.
- Ne csöpögjetek. - szólalt meg Alec mellettem majd előreugrott és játékosan vállon bokszolta Jace-t mire felkuncogtam. Nem tudom, hogy csinálják de még most is amikor remegek az idegességtől feltudnak vidítani.
- Itt vagyunk. - torpant meg Jace hirtelen aminek következtében majdnem beleütköztem a hátába.
- Itt van vagy tíz raktár. - mondta lassan Clary miközben körbe forgott, hogy végig nézzen az összes épületen amik körbe vettek minket.
- Tizenegy, hogy pontosak legyünk. - válaszolt Jace majd előre mutatott, a legmesszebb lévő rozoga, rozsdás és málladozó fallal rendelkező raktárépületre. - Ott kell lenniük. Mi is a terv? - kérdezte hátra fordulva tőlünk.
- Mivel senkinek nem szólunk, hogy ide jövünk.. javaslom hívjuk fel Magnust legalább. - szólaltam meg kissé remegő hangon.
- Nem rossz, nem rossz. - motyogta Alec miközben félrevonult és a füléhez emelte a telefonját.
- Előnyünkre van, hogy beborult. Mozoghatunk árnyékban.. tegnap megnéztem csak két ajtó van. Egy elől és egy hátul. Ablakok csak a 3. szinttől vannak. Vagyis ha bemegyünk, teljes sötétség. - adta elő az információkat Jace miközben a kezembe nyomott egy kis tőrt. Csak most tűnt fel, hogy egyedül én jöttem fegyvertelenül.
- Ezzel nem igazán tudsz semmit megölni, de időt nyerhetsz vele ha szükséges. - kaptam a magyarázatot a tőrhöz.
- Rendben. Szóltam Magnusnak.. nem rajong az ötletért. Nagyon nem.. Elindult az Intézetbe. Ha beköp, minket kinyírnak. - mondta mosolyogva Alec amikor visszaérkezett mellém.
- Remek. - mondta Jace majd elindult a raktár felé.

Vak sötét van. Az összes fényforrás kimerül a pengék kékes fényében amit Clary, Jace és Alec tart maga előtt. Az enyém nem világit de mégis biztonsággal tölt el, hogy nem vagyok annyira védtelen. Majd hirtelen eszembe jutott, hogy teljesen önmagam vagyok. A nagy izgalomban illetve teljen ledöbbenésben elfelejtettem megint átváltozni pedig megfogadtam magamnak, hogy amíg mindenfelé Bukott Angyalok mászkálnak addig jobb a biztonság. Át kéne változnom. Koncentrálni kezdtem majd megtaláltam azt az emléket amit kerestem. Nem sokszor változtam Árnyvadásszá eddigi életem során, összesen talán 10-szer de azokat mind jól az emlékeimbe véstem. Pár pillanatig éreztem az ismerős bizsergető, émelyítő érzést majd érzékeltem ahogy a csipkés felsőm jobban megfeszül a mellrészemnél, illetve kilátszik a hasam. A hajam vékonyabb szálú lett, így kicsusszant a hajgumi szorításából és ráomlott a vállamra.
- Kiráz ettől a helytől a hideg. Mintha elszívná az összes energiám. - mondtam majd megbotlottam valamiben és orra buktam. Felszisszentem mert éreztem, hogy amiben elestem éles és felszakította a gatyám is.
- Tessy jól vagy? - kérdezte Clary odatipegve hozzám és lenyújtotta a kezét, hogy felsegítsen.
- Khmm. Igen csak bénázom. - próbáltam elviccelni a dolgot mert éreztem, hogy felsebesítettem a lábam de nem akartam lelassítani a többiket. Főleg nem mert egyre jobban úgy éreztem Jev itt van és minél előbb látni akartam, hogy nem esett-e baja.
- Pssz! - Jace lepisszegett minket és lemeredtem felállás közben. Clary még mindig szorította a kezem amikor meghallottam azt amit Jace is pár másodperccel ezelőtt.
Két férfi beszélgetett valahol a közelben. Talán az egyik szobába. Ez a hely csupa folyosó és szoba. A beszédüket nem tudtam kivenni és a többiek arcát nézve ők sem.
De azt érezni lehetett a hangsúlyból, hogy veszekednek. Mind összerezzentünk amikor egy hatalmas dörrenés rázta meg alattunk a talajt. Olyan hirtelen egyenesedtem ki, hogy megszédültem. Nem mertem megnézni a sebet, ha annyira vészes mint ahogy érzem akkor biztos azonnal kimenekítenek innen. Ki kell bírnom. Ráharaptam az ajkamra és erőt véve magamon halkan megindultam mire Jace azonnal beelőzött, Clary besorolt mellém, Alec pedig a hátunk mögé araszolt és így mentünk tovább.
A két férfi hangja egyre közelebbről jött felénk, egyre tisztábban. A folyosó véghez értünk ahonnan egy függő folyosó folytatódott. Lent a hatalmas alaksor terült el. Még is hány emeletből áll ez a raktár? Nem fogunk itt semmit megtalálni.. nyöszörögtem a gondolataimba. Majd hirtelen lent, az alaksor egyik sarkában megláttuk a két férfit. Egy összecsukható műanyag asztalnál ültek és egy elemlámpa fényén osztoztak.
- Nem gondolhatod, hogy megbízok abban a kígyóban. Nem őrültem meg teljesen! - fortyogott az egyik férfi aki háttal volt.
- Nem kell ahhoz megbíznod benne, hogy együtt működjünk. Amíg azt akarja amit mi addig... - szólalt meg a másik.
- Vagyis használjuk ki. - vihogott fel az aki az előbb még dühös volt.
- Pontosan. - bólintott rá a társa. - Isabella okos de nem eléggé. Amíg ő Folt-al játszadozik addig mi szépen kihasználjuk..
Ez meg mi? A hangjuk. Ismerős.. de honnan? Várjunk csak...
- Én tudom kik ezek. - suttogtam a többieknek mire döbbent tekintettel fordultak felém.
- Mondd, hogy nem Jev barátai.. - mondta halkan Alec. Kicsit megmozdult bennem a harag. Azt hittem ezen már túl vagyunk, hogy Jev rossz. Nem rossz.. régen talán az volt de most már jó! Megbánta...
- Nem. Bukott Angyalok ők is.. Tegnap találkoztam velük. Öhm.. elbeszélgettünk. Őt keresték de nem épp barátok. - morogtam magam elé.
- Jó nyugi. Csak megkérdeztem. - emelte fel Alec a kezét miközben mosolyogva válaszolt.
A tekintetem visszaterelődött a két fiúra mint kiderült kik ők. Férfinak egyáltalán nem nevezném őket. Maszk nélkül még fiatalabbnak tűntek mint tegnap.
Jace közelebb araszolt a peremhez és nézelődni kezdett, hogy juthatnánk le úgy, hogy a lehető legkisebb zajt keltsük.
A szemem megakadt egy rozoga tűzlépcsőn tőlünk balra. Megböktem Jace-t majd oda mutattam a létrára mire felderült a tekintete.
- Ügyes. - suttogta elhaladva mellettem. Mire oda értünk mi is már lefelé tartott a sötétségbe. Gyorsan lelépkedtünk utána. Szerencsére én mentem utoljára így nem tűnt fel senkinek, hogy minden egyes lépésnél megremegek a lábam miatt. Alec lesegített az utolsó fokról majd ledermedtünk.
A két fiú velünk szemben állt és ránk irányították a lámpát. Csodás. Ennél jobb már nem is lehetne.
- Nocsak, nocsak. Nephilimek akik önszántukból ide sétálnak hozzánk? A napom már nem is lehetne szebb! - mondta ujjongva az egyik fiú.
- Ne éld bele magad. Ti ketten vagytok, mi négyen. Szerintem nem kell többet mondanom. - felelte Jace jeges éllel a hangjában.
- Látom nem volt még dolgod Angyallal. Fél kézzel elintézlek. - szólalt meg most a másik, sokkal megfontoltabb hangon. Pontosan tudtam, hogy igaza van. Tapasztaltból... Isabella után eleget szenvedtem. A gyomrom összerándult a gondolattól, hogy bárkinek baja eshet most. Miattam jöttek ide, én kértem a segítségüket.
- Elég legyen. Nem akarunk bajt.. Jevet keressük. - szólaltam meg most én és közben feléjük léptem. Őszintén rácsodálkoztam, hogy a hangom nem remegett meg.
- Jev, Jev... utálom ezt a nevet. Foltnak hívják, hívd így. Amúgy jó álca Boszorkánymester. - mondta félmosollyal az arcán az egyik Angyal.
- Mivel szorult belém némi udvariasság... Jack-nek hívnak. A drága barátom pedig Daniel. - mondta a higgadtabb fiú. Rendben a nevüket legalább már meg tudtuk. Haladunk.
- Jack, Daniel. Nem verekedni jöttünk. - mondta kimérten Alec miközben mellém lépett.
- A magad nevében beszélj... - mormolta Jace Alec-nek halkan, hogy a két Angyal fiú ne hallja.
- Folt itt van.. - jött a hang fejünk felől, a függő folyosóról ahonnan előbb lemásztunk. Isabella karcsú alakja kirajzolódott a félhomályban majd döbbenten vettem észre, hogy Jev mellette áll. Nem tartja vissza és még is ott áll mellette. Mért áll még ott? Mért nem szalad hozzám?
A többiek arcán ugyan olyan döbbenet suhant át mint a sajátomon. Jace elkáromkodta magát, Clary csak pislogott. Alec csak egy pillantással nyugtázta a párost majd vissza fordult Jack és Daniel felé. Még most koncentrál és figyel mindenkire. Én nem tudom ezt csinálni. Az agyam vészhelyzetben nem működik a legjobban. Sőt...
" - Angyalom... Mért kerülsz mindig veszélybe? Mi történt a lábaddal? " - kérdezte Jev az elmémben. Rémület suhant át a tekintetén miközben a lábamra siklott a tekintete majd rendezte az arcát és újra póker arccal nézett Isabellára majd le, ránk. Attól, hogy Jev újra eszembe juttatta a lábamon a sérülést megint elfogott a szédülés amit eddig próbáltam elnyomni. Egy gyors pillantással nyugtáztam, hogy a farmerom vérben ázott és enyhén remegett a lábam ahogy rá nehézkedtem. Csak bírjam ki. Erős vagyok... Erősnek kell lennem.
- Akár el is tüntethetnéd az álcád Kis Boszorkány. Fölösleges.. Azt hittem magadtól is rájössz, engem és a kedves barátaim nem tudod átverni a szánalmas produkcióddal. - mondta Isabella gúnyosan miközben erősen megragadta Jev karját. Isabella megremegett majd felemelkedett és magával húzta Jevet is. Pár pillanat kellett mire feldolgoztam azt amit látok. Isabellának szárnyai vannak. Hatalmas fehér szárnyai amibe arany pettyezés van. Úgy ragyogott, vissza verte az elemlámpa fényét, sőt még a pengék fényét is. Annak ellenére és mélységesen gyűlölöm őt.. a szárnyai csodálatosak. Pár lomha szárnycsapással alig öt méterre tőlünk lehuppantak a földre.
- Az.. ööö... basszus. - Alec hangot adva a döbbenetének csak ennyit bírt ki mondani. Nem csodálom. Jace összeszorított szájjal nézte őket.
- Spóroljuk meg az időt mindenkinek. Folt nem megy el. Ti kaptok 3 másodpercet, hogy szabadon elmenjetek. Hopp.. letelt. - mondta Daniel ördögien vigyorogva.
" - Nagyon nagy ostobaság volt ide jönnötök! Elterelem Isabella figyelmét, a másik kettő gyengébb, előlük megtudtok lógni. Ha azt mondom most, akkor ahogy tudtok rohantok balra. Ott lesz egy ajtó ami hátra a folyópartra visz. Ott letudjátok rázni őket. Könyörgöm mondd, hogy tudsz futni Angyalom.." - Jev hangja elkeseredett volt de a szemében fellángolt valami. Valami amitől összeszorult a szívem. Ebben a pillanatban annyira megakartam csókolni.
Alig láthatóan megráztam a fejem. Nem megyek el nélküle. Ha az kell, hogy harcoljak akkor harcolni fogok amennyire bírok. Jev becsukta a szemét és kicsit megremegett majd csak azt vettem észre, hogy Isabella hátra vetődik és vagy 10 métert csúszik a padlón. Ekkor vettem észre, hogy Jev egy tört tart a markában ami most markolatig véres volt. Egy utolsót rám pillantott majd megfordult és Isabellára vetette magát. Daniel és Jack felhördültek és megindultak felénk. Jace Danielnek ment neki, elsodródtak ahogy egymásnak ugrottak. Alec hátrált majd kitért jobbra Jack pedig követte. Claryval összenéztünk majd mindketten megindultunk. Ő Danielt vette célba én pedig Jack hátát szemeltem ki a tőrömnek. Nem tudom mennyi kárt tudok benne tenni ezzel, de meg kell próbálnom. Ha csak időt nyerek Alecnak az is sokat segíthet. Mély levegőt vettem, koncentráltam és eldobtam. A lapockái közé fúródott bele mire Jack össze esett és elterült a padlón. Fájdalmasan nyöszörögve, forgolódott de a tőrt nem bírta kihúzni.
- Ez egy sima tőr. - mondtam magam elé pislogva. Nem hittem el, hogy Jack egyetlen egy szúrástól a padlón kötött ki és nem úgy nézett ki mint aki hamarosan újra harcba tudna szállni.
- A lapockája közé célozz Jace - ordította el magát Alec mire Jace tökéletes pontossággal eldobta a pengét és az Daniel lapockái közé fúródva ugyan úgy földre vitte őt mint előbb én Jack-et. Oké ez könnyebb volt mint gondoltam. Huhh.
A gondolataim azonnal Jev körül forogtak. A termet pásztáztam, majd hunyorogva észre vettem egy alakot a fal tövébe ülve. A lábaim azonnal megindultak felé, nem éreztem fájdalmat a sokk miatt.
- Jev.. - nyögtem miközben letérdeltem mellé. Nem is letérdeltem.. lerogytam. A lábam felmondta a szolgálatot.
- Angyalom! - suttogta Jev majd az ölébe húzott. A nyakához bújtam és halk zokogás tört ki belőlem.

Mire kiértünk az épületből már nyoma se volt a sötét felhőknek. A nap melege engem is átmelegített és a szívem felengedett a tudattól, hogy a lehető legjobban sikerült a mentőakció. Senki se sérült meg. Kivéve engem..
- Mutasd a lábad Tessy. - parancsolt rám Jace miután Jev óvatosan leültetett egy fa ládára amit a kuka mellől csent el.
- Nem vészes. - mondtam neki kissé erőltettet mosollyal. Pontosan éreztem, hogy eléggé vészes.
- Uhhhhh. - Clary hangja minden elárult amikor oda pillantott.
- Magnus azonnal itt lesz. - mondta Alec miután letette a telefont. Miután kiértünk rögtön őt hívta.
- Jev még is mit kerestél te itt? - Jace hangja vádló volt.
- Isabellával beszéltem. - mondta Jev és ökölbe szorította a kezét. Oda nyúltam és gyengéden megsimogattam az ökölbe szorított kezét mire az azonnal ellazult és összekulcsolta az ujjainkat.
- Sikerült? - kérdeztem tőle halkan. A toll miatt jött ide. Még mindig annyira akarja...
- Igen. - mondta majd egy halvány mosoly futott át az arcán.
Legalább megérte. De még is lelkiismeret fordulásom van azért, hogy veszélybe sodortam a barátaim. Még ha az életük is az, hogy harcoljanak, veszélyben legyenek.. a lelkiismeretem nem nyugszik.
Egy halk motoszkálás ütötte meg a fülem. A többiek beszélgettek de én tisztán hallottam. Majd egy alig hallható keserves nyávogás.
A hang irányába fordultam majd felálltam. Jev felugrott velem együtt.
- Angyalom mit csinálsz? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Hallottam valamit.. - mondtam halkan. Majd egy kuka mellett észre vettem a hang forrását. Egy apró fekete kis cica figyelt minket a gyönyörű kék szemeivel. Soha nem láttam még ilyen szép cicát. Azok a szemek.. Láttam már ilyen kék szemeket..
Jev is észre vette a macskát. Megemelte az egyik szemöldökét és úgy nézett rám.
- Ugye nem tervezed összeszedni azt a bolhatanyát.. - kezdte Jev de félbeszakítottam egy kézmozdulattal. - A macskák az ördög csatlósai... - morogta továbbra is.
- Nem gondolod, hogy ez ironikus? A mesékben a Boszorkányoknak macskái vannak. Ráadásul feketék.. - mondtam neki kuncogva.
- Akkor is... és ha beteg? - kérdezte olyan képpel mint aki mindjárt elhányja magát.
- Jev ez csak egy apró kis cica! - mondtam neki nevetve majd leguggoltam. Féltem ha állva maradok még megijed tőlem és elszalad.
- Nem szeretem a macskákat.. és ők se szeretnek engem! - válaszolta mérges arccal.
- Nem bántlak kis cica. Gyere ide! Cicc-cicc.. - mondtam mosolyogva az apróságnak és a ujjaimmal megütögettem a földet. Magamban továbbra is mulattam Jev reakcióján a cica iránt. Mintha halálos fenyegetést jelentene számára.. bármi is. Főleg egy kis cica..
Vicces ez a mai nap után. Isabella megint nyomtalanul eltűnt.. de Jev legalább megszerezte a tollat amit annyira akart. A két Angyal fiú pedig még mindig bent feküdt a padlón.
Hirtelen fékcsikorgás hallatszott majd a sarkon befordult egy hatalmas terepjáró Magnussal a kormány mögött. A cica ijedtében beleugrott az ölemben és hálásan dorombolt amikor megsimogattam a füle tövét.
Már csak aludni akarok.. és enni. Aludni és enni. Meg azt, hogy Jev ne mozduljon el mellőlem és talán még azt, hogy Magnus csináljon valamit a lábammal..