Kreatív :)

Az unalom csodákra képes :) Egy üres üveg, fekete alkoholos filc és kész is :)

Részlet :)

Kis részlet a 4. fejezetből.. 

 "Miután bekanyarodtunk az elhagyatott gyárépületek között az egyik szűk sikátorba durcásan álltam meg az egyik falnak neki dőlve. Nem hiszem el, hogy képes volt hajnali 2-kor kirángatni az ágyból valami hülye meglepetés miatt. Melegen ajánlom neki, hogy nagyon jó meglepetés legyen vagy nem fogja megköszönni azt amit tőlem kap... "

/Mindkettő kép a netről van./

3. fejezet - Szívritmus zavar

3. fejezet

Szívritmus zavar

Konkrétan nem sülök el magamon. Beengedtem a lakásba egy vadidegent, aki követett és ráadásul még álmomban is kísért. Lehet hogy, elment az eszem de valamiért úgy érzem bíznom kell benne, segítenem kell neki.. csak egyenlőre még azt se tudom hogy, hívják.
- Elárulod a neved vagy legalább hogy, mit akarsz? Segítsek? Oké, de miben? Gondolat olvasó egyenlőre még nem vagyok... - mondtam neki majd letettem elé a forró teát amit az előbb készítettem neki. Megkerültem az asztalt majd leültem vele szemben és kitartóan bámulni kezdtem. Elhatároztam hogy, addig nem tágítok amíg nem mond el mindent.
- Elnézést, ha megijesztettelek de meg kellett bizonyosodnom hogy, valóban te vagy az. A nevem Jev Cipriano és az hogy, miben is kéne segítened.. hát eléggé bonyolult ügy. Tudom, hogy mi vagy Tessa.. tudok rólad mindent, a múltad, a jelened és talán még a jövőd is. - mondta majd fáradtan beletúrt a hajába.
Oké Tessa gondolkozz.. Haladás legalább a nevét már tudjuk meg hogy, tudja mi vagyok bár ez elég relatív fogalom. Rossz pont viszont hogy, azt még mindig nem árulta el, hogy miben is kéri a segítségem.. és valljuk be az utolsó mondata... uhh.. kiráz tőle a hideg és még rosszabb pont hogy, jó értelembe ráz ki a hideg tőle.
- Rendben Jev. Tök jó hogy, ilyen sok mindent tudsz de most már ne húzz, rendesen mondd el mit akarsz tőlem. Az álmomban is te hívtál igaz? Mi az az álom Jev? Kikészültem már tőle.. - mondtam neki egy sóhaj kíséretében. Sok mindent megéltem már de az hogy, még az álmomba is betör valaki.. na perpillanat ez volt az utolsó csepp a pohárba.
- Nem mondhatom el. Komolyan nem.. így nem. Nem véletlenül kerestelek meg álmodban. Ott nincsenek szabályok, de mivel boszorkánymester vagy így erősebb az elméd mint az embereké. Nem olyan könnyű belépnem az álmodba ezért se tudtam többet mutatni.. Ha volnál olyan kedves, hogy valahogy kisebbre veszed az extra védelmi rendszered a fejedben... - mondta majd felhúzta az egyik szemöldögét és úgy nézett rám.
Ezt nem gondolhatja komolyan.. álomban akar velem társalogni? Ez egy rossz, nagyon rossz vicc.
- Sok sok furcsa dolgot megéltem már... De ez.. Ahh..  Jev.. ömm. Még ha meg is tudnám csinálni azt amire kérsz mire mennék vele? Ha nem mondhatod el, akkor valami tilos dolog.. Tiltják a törvények? Biztos. Ez hülye kérdés volt.. Ha nem beszélhetünk róla akkor hogyan segítsek? Mivan ha nem értem meg mit akarsz? Tippelgessek aztán egyszer csak össze jön? Vagy mi? - mondtam neki miközben mutogattam a kezemmel. Ha izgulok akkor általában béna vagyok és most eléggé béna vagyok..
- Csak próbáljuk meg, ennyit kérek. Ha tényleg nem megy, békén hagylak és megesküszöm hogy, soha többet nem látsz engem... álmodban sem fogsz. - suttogta Jev majd lassan felállt és oda sétált mellém. Annyira meglepődtem hogy, simán hagytam neki, hogy megfogja a kezem és felsegítsen a székről. Mondjuk ez jól jött mert annyira remegett a lábam, hogy lehet egyedül nem ment volna. Kézen fogva sétáltunk el az ágyamig majd a jobb kezével átkarolta a derekam.. A világ lelassult. Csak figyeltem ahogy közelebb húz magához. Olyan volt mintha kívülről nézném az egészet. Teljesen lesokkoltam.. a térdem felmondta a szolgálatot, ha nem tartott volna meg térde esek előtte. A homlokát hozzá érintette az enyémhez, alig ért hozzám de éreztem ahogy a forróság végig kúszik az egész testemen. Csak remélni tudom hogy, nem vagyok vörös.. Istenem csak ne legyek vörös..!
- Mit akarsz? - leheltem majd megbabonázva tűrtem ahogy felemeli az állam és mélyen a szembe néz. Nem tudok gondolkozni, azt hiszem az agyam felmondta a szolgálatot... legalábbis addig amíg ő ilyen közel van hozzám.
- Semmi olyat amit te ne akarnál Angyalom.. - suttogta Jev majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Uhh.. ez a mosoly.. Ölni lehetne vele. Legalábbis a nőket.. megáll a szívünk. Tessa lélegezz, lélegezz te idióta tyúk.. nehogy már ilyen könnyen elvegye az eszed! Hiába dorgáltam magam gondolatban semmi haszna nem volt, ugyan úgy rongybabának éreztem magamat amit Jev kedve szerint rángathat. Még hogy, semmi olyat amit nem akarok.. Angyalom? Kinek képzeli magát, hogy csak így becézget? Különben is ha tényleg ismerne tudná hogy, minden vagyok csak angyal nem...
- Hahh.. Angyalom? Ugyan.. - mondtam neki egy mosoly kíséretében amit gyorsan magamra erőltettem. Figyeltem ahogy leül az ágyra majd gyengéden meghúzza a kezem, hogy én is mellé üljek.
- Nekem tetszik.. - mondta még mindig azzal az édes féloldalas mosolyával.
- Mit kell csinálnom hogy, sikerüljön az amit szeretnél? - kérdeztem tőle halkan. Nem néztem rá, inkább a kezem kezdtem el bámulni amit még mindig fogott. Így legalább bírok koncentrálni.. Ez az, nem szabad ránéznem. Így megy..
- Teljesen bíznod kell bennem, el kell lazulnod és nem szabad rágörcsölnöd. Csak így megy.. Menne ez neked? - kérdezte Jev miközben a fülem mögé tűrt egy rakoncátlan tincset. Hmm.. bízzak benne.. lazuljak el.. és ne görcsöljek.. misem könnyebb. Pff..
- Nem ígérek semmit de megpróbálom.. - mondtam neki majd feljebb csusszantam az ágyon.  - Akkor most csak el kéne aludnom és ennyi? -
- Hát nagyjából igen.. de kétlem hogy, most eltudnál aludni.. - mondta majd elnevette magát. - Egyezzünk meg az estében. Amennyit vártam rád hogy, ez már semmiség. - Oké... Akkor este. Viszont.. öhmm.. nekem vacsora vendégeim lesznek. - mondtam neki kicsit zavartan. Komolyan kinevetett az előbb?!
- Semmi gond, már itt sem vagyok. Akkor este. - mondta miközben felállt az ágyról és megindult az ajtó felé.
- Várj.. Jev. Ha szeretnél, maradhatnál vacsorára.. vagy vissza jöhetnél kicsit később. Persze csak ha nincs más programod.. - mondtam neki miután én is felálltam és oda sétáltam mögé.
- Bevallom őszintén most megleptél. Azt hittem ha nem kötelező akkor látni se akarsz.. de nagyon szívesen elfogadom a meghívást. Vissza jövök később. Rendben Angyalom? - kérdezte megint azzal a féloldalas gyilkos mosolyával.
- 7re jönnek a többiek. Várlak. - mondtam neki majd én is rá mosolyogtam.
Azt hiszem megbolondultam. Nem elég hogy, egy vadidegent beengedtem a lakásomban most még megis hívtam vacsorára. Gratulálok Tessa..
Ebből még mi lesz..
- Remélem nem fogok túlságosan hiányozni! - mondta majd rám kacsintott. Leesett állal néztem ahogy kisétál az ajtón majd becsukja maga mögött.

Miután össze szedtem a lelkierőm kimentem a fürdőszobába és megálltam a tükör előtt. A hajam brutálisan szét állt, a sminkem se volt a legjobb és az ingem is összegyűrődött. Szóval úgy összességében botrányosan néztem ki. Áhh.. inkább neki állok kitalálni mit főzzek vacsorára.
A konyhában a sürgés forgás elterelte a figyelmem és közben még egy kicsit ki is takarítottam. Épp a tányérokat pakoltam ki az asztalra amikor rápillantottam az órára. Te úristen már ennyi az idő?! Ahhw..!! Röpke fél órám van arra hogy, lezuhanyozzak, kezdjek valamit a hajammal és felvegyek valami csinosat.

Rajzaim

A fekete fehér rajz Tessa & Will párost akarja illusztrálni.. :D A színes pedig Magnus & Alec párost.. :) A rossz képminőségért elnézést..:(  /Mindkettő saját rajz/

Véleményért könyörgök ... :) + 3. fejezet ízelítő.. :)

Sziasztok! Mindig kicsit megdobban a szívem ha látom 1-2 emberrel többen nyitották meg az oldalam. Bár ez nem jelenti azt, hogy az illető el is olvasta... de azért reménykedek! :D Akit viszont érdekel és olvasta vagy olvasni fogja azt nagyon nagyon szépen megkérem véleményezzen a fejezetek alá illetve hamarosan chat is lesz az oldalon. Sokat számítana nekem ha kapnék véleményt Tőletek!
Amúgy készül a 3. fejezet.. :) Egy kis részlet belőle..

"- Mit akarsz? - leheltem majd megbabonázva tűrtem ahogy felemeli az állam és mélyen a szembe néz. Nem tudok gondolkozni, azt hiszem az agyam felmondta a szolgálatot... legalábbis addig amíg ő ilyen közel van hozzám.
- Semmi olyat amit te ne akarnál Angyalom.. - suttogta Jev majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Uhh.. ez a mosoly.. Ölni lehetne vele. Legalábbis a nőket.. megáll a szívünk. Tessa lélegezz, lélegezz te idióta tyúk.. nehogy már ilyen könnyen elvegye az eszed! Hiába dorgáltam magam gondolatban semmi haszna nem volt, ugyan úgy rongybabának éreztem magamat amit Jev kedve szerint rángathat."

Puszi
Juce

1. fejezet (befejezése) 2. fejezet - Váratlan látogató

1. fejezet (folytatás)

- Nem értem mért hiszed, hogy ha tudná te a rokona vagy akkor meggyűlölne. Ismer téged, kedvel és szerintem bárki örülne neki ha ilyen nagynénije vagy bármilyen más rokona lenne mint te. Ideje lenne ha abba hagynád azt, hogy gonosznak hiszed magad csak azért mert boszorkánymester vagy! Némelyik Árnyvadász megirigyelhetné azt a sok jóságot ami benned van Tessa... és ezt komolyan mondom, ne vágj pofákat! - Magnus felállt majd az ablakhoz sétált és az eget kezdte bámulni. Ugyan felhők takarták a holdat de a fénye még így is megvilágította az alvó várost.
- Nem tudok erre mit mondani.. Sajnálom. Elfogom neki mondani, ígérem de adj még egy kis időt. Átkell gondolnom, mit mondjak. Rendben? - kérdeztem majd oda sétáltam Magnushoz és a vállára hajtottam a fejem. - Tudom mire gondolsz... Amit most elmondtál rólam, az ugyanúgy rád is vonatkozik. Csodálatos ember vagy és csak köszönni tudom azt a sok jót amit az életembe hoztál amióta ismerlek.. Hány száz éve is?! - vigyorogva kérdeztem majd boldogan vettem észre hogy, Magnus is újra mosolyog. Amióta tudom mi vagyok, ő mindig is mellettem állt és segített. Olyan mintha a testvérem lenne. Volt régen egy testvérem.. sajnos nem volt a legjobb testvér, de azt már rég elfeledtem. Jobb nem bolygatni a múltat...

2. fejezet - Váratlan látogató

Örömmel léptem be a lakásba amit tegnap béreltem ki, hogy amíg itt tartózkodok az ügyeim miatt legyen hol laknom. Nagyjából úgy saccoltam, hogy 1 hónap alatt elintézek mindent amiért jöttem és mehetek New Yorkba. Az utóbbi 50 évet Írországban töltöttem egy elég eldugott kúriában így nem keltett nagy feltűnést, hogy nem öregszem egy cseppet sem. Szeretettem ott lakni, de ott sem bírtam az időjárást, mint ahogy itt sem. Az eső az egyetlen amit soha de soha nem bírtam megszokni. Az hogy, New Yorkba költözök nem teljesen az én ötletem volt.. Magnus ajánlotta fel nekem az ottani lakását. Ugyan ő is ott lakik de azt mondta elég nagy az a lakás kettőjüknek. Meg egy macskának..
Gyorsan lefürdöttem majd pizsamába bújtam és ahogy lefeküdtem szinte egyből el is aludtam.
Sikoltozásra ébredtem és beletelt pár pillanatba mire rájöttem, hogy a saját hangom hallottam. Megint az a rémálom.. Hónapok óta ugyan azt álmodom. Egy erdőben futok valami elöl, már érzem, hogy majdnem elkap és általában ilyenkor szoktam felébredni a saját sikoltozásomra. Az álom alatt folyamatosan a saját nevem suttogja egy férfi és azt kéri, hogy segítsek neki. " Tessa, kérlek... segíts! " Már kezd elegem lenni belőle.. Nem tudom megfejteni az álmot, nem tudok értelmet adni neki. Pedig valami értelmének kell lenni, ha hónapok óta minden éjszaka ugyan azt álmodom.. Valami fontos.. Valaki fontos..
Rá néztem az órára és reggel 7 órát mutatott. Egész jó.. Bár rám férne, hogy többet aludjak, úgy döntöttem felkelek. Kibotorkáltam a konyhába és elkezdtem keresgélni a konyhaszekrényen a kávét. Emlékszem, hogy tegnap vettem.. valahol itt kell lennie.. Ááá meg is van. Miután sikeresen megcsináltam egy jó forró fekete kávét, leültem az asztalhoz. Mivel se újság se a laptopom nem volt a közelben így csak az ablak bámulása jutott nekem.
Annyira elbambultam, hogy jó pár csöngés után vettem észre, hogy csörög a telefonom. Oda siettem az előszobába a kabátomhoz majd előkutattam a zsebeiből a mobilom.
- Hello? - kérdeztem, mivel ismeretlen volt a szám.
- Szia Tessy! - szólt vidáman Magnus.
- Szia! Mit szeretnél? - miközben vártam a válaszra, csak annyi jutott eszembe, hogy honnan tudja a számom? Nem rémlik, hogy megadtam volna neki az új számom.. Mondjuk tőle bármi kitellik..
- Hamarabb megyek New Yorkba mint eredetileg terveztem. Holnap utánra már ott kell lennem. A Klávé akar valamit és erősen ajánlották, hogy jelen legyek a gyűlésen. Szóval azt akarom kérdezni, hogy feltétlenül maradni szeretnél még 1 hónapot vagy, eltudod intézni addig amit szeretnél? - hallottam hogy, valamit susmorog a háttérben valakivel, de azt nem tudtam megállapítani, hogy kivel beszélhet.
- Hát igazság szerint eltudnám intézni addigra.. Csak gondoltam kipihenem magam egy kicsit mielőtt oda költözöm hozzád. De tudod mit? Megyek veled...! - mondtam mosolyogva majd a homlokomra csaptam. - Magnus mégse mehetek rögtön! Van egy dolog amit leghamarabb is csak 1 hét múlva tudok elintézni. De amint lehet, megyek utánad.. Rendben? De azért köszi, hogy megkérdezted! - elkeseredtem, mivel belegondoltam, hogy teljesen egyedül leszek itt Londonban.. Nem mintha Írországban nem lettem volna, egyedül de az szándékos magány volt.. most nem akartam egyedül lenni.. szükségem lenne a társaságra, vagy az álmaim miatt úgy érzem becsavarodok.
- Rendben drágám. Ja Alec üdvözöl és azt mondja alig várja, hogy megismerjen! - hallottam Magnus hangján az izgatottságot. - Ha gondolod átjöhetnél ma vacsorára!
- Ez jó ötlet, de inkább gyertek ti, főzök valami finomat! - javasoltam nagy lelkesedéssel, ezzel legalább letudom magam kötni és nem jár folyton az agyam az álmon.
- Jobban tetszik, hogy nem nekem kell... - hallottam a hangján hogy, mosolyog. - Hányra vagyunk hivatalosak?
- Hétre szerintem jöhettek. Hozz bort vagy valami más finomat! - mondtam én is mosolyogva.
- Ez csak természetes! Akkor este, addig is szép napot! - majd letette.
Leraktam a telefonom a konyhai asztalra, majd a besasszéztam a fürdőbe hogy, tűrhető külsőt öltsek magamra. A hajam szokás szerint szénabogja de mondhatni volt időm megszokni. Miután a hajam megcsináltam, felraktam egy kis sminket és végeztem a fogmosással, átmentem a hálószobámba. Kis válogatás után egy fekete farmernál és egy kék ingnél döntöttem. Az előszobábam felkaptam a csizmám, a bőrdzsekim, a vállamra csaptam a táskám és kiléptem az utcára.
A vásárlást hamar letudtam, a közelben találtam egy kis piacot, ott majdnem mindent beszereztem az esti vacsorához, amit meg mégsem sikerült azt a ház melletti közértben megtaláltam.
Elgondolkodva sétálgattam a járdán, már csak pár háznyira voltam a lakástól amikor észre vettem, hogy valaki követ. Ugyan az utca túl oldalán ment, de egyértelműen utánam jött. Magamra parancsoltam, hogy meg ne álljak, és még csak véletlenül se nézzek oda. A szívverésem enyhén felgyorsult, és mintha a lábam is megremegett volna de magamban nyugtáztam, hogy két lépés és bent vagyok a lakásban. Mivel nem néztem hátra, nem tudtam hogy hol lehet az alak. Gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót majd becsusszantam a résen és bevágtam a hátam mögött az ajtót majd neki dőltem.
Kellett pár másodperc mire lenyugodott annyira a szívverésem, hogy nem hallottam a fülemben dobolni. A konyhai ablakhoz sétáltam és kinéztem az ablakon. Megnyugodva nyugtáztam, hogy egy szerelmes páron kivül senki sincs az utcán. Ezt nem hiszem el.. tényleg kezdek becsavarodni.. Lehet szólnom kéne Magnusnak..
Hamar elvetettem ezt az ötletet, nem akarom még ezzel is terhelni őt. Ezt magamnak kell megoldanom és punktum!
Előhaláztam az ágy alól a laptopom majd miután beüzemeltem gyors megnéztem az e-mail-jeim és elindítottam a zenelejátszót. Zene hallgatás mellett a legjobb főzni. Mosolyogva álltam neki a reggelim elkészítésének. Egy kis pirítós tökéletes lesz most egy bögre tea mellé. Nyammi! Már teljesen meg is feledkeztem az alakról aki követett, úgy gondoltam tényleg csak rossz passzban vagyok, és az az ember nem is engem követett csak pont erre jött ő is. Ennyi.. Nem kell mindent túl komplikálni Tessa..
Pont a mosogatást fejezetem be amikor halk kopogást hallottam. Megtöröltem a kezem és oda kocogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Az az alak állt a küszöbömön.. Ugyan az az alak aki nagyjából egy órája hazáig "kísért". Hátra léptem egyet. Nem láttam az arcát, a kapucnia mélyen az arcába lógott és az árnyék se segített abban hogy, jobban lássak. Mivel nem szólalt meg, köhintettem egyet majd erőt véve magamon megszólaltam.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem mivel más nem jutott az eszembe és valamiért azt éreztem ezt kell kérdeznem.
- Csak te tudsz segíteni. Bemehetek? - kérdezte az ismeretlen.. Azt meg kell hagyni nagyon kellemes hangja van. Hmm...
- Semmiképp! Ki maga? - kérdeztem felháborodva, majd átnéztem a válla fölött az utcára, hogy lássam egyedül vagyok-e vele vagy lesz szemtanú ha esetleg ...
- Tudod, hogy ki vagyok. Érezned kell. - felelte majd lehúzta a fejéről a kapucnit. Konkrétan hallani lehetett ahogy elakadt a lélegzetem. Úristen de ciki.. Olyan arca volt, hogy emlékeznék ha valaha láttam volna, de mégis ismerős volt. A hangja pedig.. tökéletesen megegyezik az álmomban hallott férfiéval. Ez meg hogy?
- Én nem tudom maga kicsoda és főleg nem hogy miről dumál itt nekem, de nem vagyok kíváncsi a holtkóros szövegére. Ha nem tud értelmesen kommunikálni, húzzon el innen! - akaratom ellenére ellenséges voltam vele, de mégis mit képzel, hogy itt szórakozik velem? Még, hogy éreznem kell.. pfff!!!
- Tessa.. segíts! - nyögte a férfi megtörten miután így lehordtam. Elég elgyötört arcot vágott, mintha szenvedne azért, hogy segítséget kell kérnie.
- Mégis hogy.. Mi.. Ezt nem hiszem el.. ugye ez csak egy vicc? - kérdeztem de már egyáltalán nem voltam a toppon, ugyan olyan elkeseredetten kérdeztem vissza mint ahogy előbb a férfi válaszolt. - Maga van az álmomban? Hónapok óta.. - nyögtem még majd mivel más lehetőséget nem láttam, kinyitottam az ajtót így beengedve a férfit.

1. fejezet - Kezdet..

1. fejezet
Kezdet..

Zuhogott az eső, villámlott és iszonyatosan fújt a hideg szél amikor a lány végig futott az elhagyatott parkon. Behúzta a nyakát amennyire csak tudta, de így is fázott a vékony kabátjában. Későre járt már és szeretett volna minél hamarabb vissza érni otthonában, de még várt rá egy találkozó. A parkból egy térre ért ahonnan rengeteg kis utca nyílt és kanyargott befele a városban. Az első utcán indult tovább és keresni kezdte a 87-es házszámot.
Amikor oda ért még nem volt ott senki így hát beállt a kapualjba, hogy legalább védve legyen valamelyest az esőtől. Az órájára pillantott.. 23:35. - Még késtem is.. gondolta.. - és még sincs itt! Hol a francba lehet?! Mindig ezt csinálja.. -
Mint egy végszóra az utca túl oldalán megállt egy kocsi, leállt a motor és egy magas, hosszú fekete kabátot viselő férfi szállt ki belőle majd indult meg lány felé.
Már messziről látszott, hogy a férfi mosolyog. Ahogy oda ért elé, meghajolt és nyúlt a lány keze után, hogy csókot adhasson rá.
- Jajj Magnus.. Ne hülyéskedj már! - torkolta le a lány a férfit.
- Drága Tessym, tudod a régi szokásokat nem lehet elnyomni. Remélem nem vártál sokat! - Magnus ha lehet még szélesebben vigyorgott mint eddig és még egy kacsintást is küldött felém.
- Most értem ide. Csak ez az eső készit ki. Elszoktam Londontól.. Már azt sem tudom, őszintén szólva mikor voltam utoljára itt.. 40-50 évvel ezelőtt talán. Lehangoló.. - mondtam, közben fintorogtam egyet ahogy egy esőcsepp pont az orromra esett az ereszről.
- Megszokod hidd el.. és talán megint megszereted. Viszont szerintem térjünk a tárgyra. Kétlem, hogy sokáig szeretnél az esőben ázni! - ezzel Magnus megindult az ajtó felé, elővett egy hatalmas kulcscsomót, kinyitotta az ajtót majd betessékelt a lakásba. A lakás kisebb volt mint amire számítottam de kétségtelenül Magnus stílusát éreztette. Bordó, fekete, ezüst, sötétkék volt mindenhol. Lerogytam a hozzám legközelebb lévő hatalmas arany csipkével díszített, kényelmesnek tűnő fotelba. Magnus a szemben lévő konyhában csörömpölt épp valamivel majd oda sétált hozzám és a kezembe nyomott egy poharat ami valami arany színű folyadékkal volt tele.
- Akarom tudni mi ez? - kérdeztem majd óvatosan belekortyoltam az italba. Kellemes édes-kesernyés íze volt. Elmosolyodtam majd sóhajtva leraktam a poharat az előttem álló kis asztalra.
- Egyszerű bor drágám, csak egyszerű bor bár ha engem kérdezel szerintem a mondénok túl sokra tartják. Finomnak finom de maradok a saját italaimnál azt hiszem. - Magnus is kortyolt egyet a saját italából majd az enyémhez tette az asztalra. - Szóval ha jól sejtem te is hallottál az eseményekről amik az elmúlt pár hónapban történtek. Gondolom azt is tudod, hogy Jace elkezdte kutatni kik a felmenői. Ugyan Tessy még mindig titkolni akarod szegény előtt? - Magnus elgyötörtnek látszott.
- Igen tudok róla, de egyszerűen nem tudom mit csináljak. Ha megtudná, hogy az én véremből való... - Fájt már a fejem, annyit gondolkodtam ezen.