7. fejezet
Vallomás
A tegnapi napot még mindig nem fogtam fel teljesen. Jev vallomása.. és a csók. Ami a fejemben van most az enyhén szólva is nagy nagy gubanc.
Magnus tegnap este elmondta hogy, mit akart akkor amikor ránk nyitott. Szeretné ha végre beszélnék Jacenek a kapcsolatunkról... Megegyeztünk de egy feltétellel. Egyedül akarok menni. A Jeves dologról pedig egy szót se szólt. Csak annyit szólt hogy, bármikor meghallgat ha beszélni szeretnék róla. Imádom őt de egyenlőre én magam se tudom hogy, mi van.. így beszélni se nagyon tudok róla.
A szekrényem előtt állva nézegettem a felsőket. Már vagy 5 felső landolt az ágyamon mert nem nyerte el a tetszésem. Hirtelen kicsapódott az ajtóm és Magnus rontott be a szobámba és bár már volt időm megszokni hogy, neki általában nem jelent semmit a csukott ajtó.. most mégis megijedtem.
- Segíts Tessy.. hónapfordulónk van és fogalmam sincs mit vegyek neki.. már mindent átgondoltam de semmi se jó. - mondta Magnus majd egy sóhaj kíséretében rádőlt a ruhával teli pakolt ágyamra.
- Óóó szia Magnus! Nem, persze hogy, nem zavarsz. Nyugodtan ülj le. Ne is zavartasd magad hogy, épp öltözöm. - mondtam neki vigyorogva miközben a tükörben nézegettem magam.
- Komolyan.. Kifogytam az ötletekből! - szipogta Magnus mire ijedten megfordultam.
- Jó jó nyugi. Segítek! Mit szólnál... ömm.. ha csinálnál valami programot? Valami cuki romantikusat? - kérdeztem tőle mosolyogva. Láttam rajta hogy, már is jobb kedve lett.
- Hmm.. ez nem is rossz. Jajj Tessy tudtam hogy, te kihúzol a bajból! - mondta vigyorogva majd felugrott és kirohant a szobából. Jajj Magnus.. te bolond!
Miután sikerült végre olyan felsőt találnám amibe jól éreztem magam kimentem a konyhába. Alec türelmesen magyarázta épp hogy, merre kell menni az Intézethez amikor megcsörrent a mobilom.
- Igen? - szóltam bele mire csak káromkodást hallottam.
- Öhhm.. Szia Angyalom... Nem neked ment a káromkodás, ne haragudj. Csak gondoltam felhívlak.. Jól vagy? - kérdezte Jev és hallottam a hangján hogy, mosolyog.
- Szia.. Semmi baj. Jól vagyok.. és Te? - kérdeztem vissza miközben integetve elköszöntem Alectől és elindultam.
- Lehetnék jobban is.. Mit csinálsz ma? - hallottam hogy megint káromkodik és mintha valami összetört volna.
- Van egy kis dolgom de max 2 óra alatt megjárom. Minden rendben Jev? Összetörtél valamit? - miközben vártam a válaszra azon járt az agyam mit fog szólni Jace.
- Egyedül? Mi dolgod? Elkísérlek! - vágta rá Jev idegesen mire én megtorpantam.
- Magánügy és nem kell. Egyedül fogom elintézni. Nem vagyok gyerek és tudok magamra vigyázni. - válaszoltam neki indulatból és kinyomtam a hívást. Nem hiszem el... végre Magnus elengedett... erre most ő kezd rá.
Alig félórával később már idegesen toporogtam az Intézet kapuja előtt miközben arra vártam hogy, valaki beengedjen. A kezem izzadt és remegtem mint a nyárfalevél.
Istenem csak kérem fogadja el.. vagy legalább ne akadjon ki..
Rémültem kaptam az ajtóhoz a tekintetem amikor az csikorogva kinyílt és egy magas, hosszú fekete hajú lány állt meg a küszöbön és úgy nézett rám mint aki a tekintetével akar megölni.
- Miben segíthetek? - kérdezte kedvesnek nem mondható hangon.
- Szia. Öhm.. Tessa Gray vagyok. Jace itt van? Vele szeretnék beszélni. - fejeztem be a mondandómat. Akárki is ő, már most nem kedvel. Hurrá. Nagy ötlet volt ide jönni..
- Tessa?! Ohh.. Én Izzy vagyok. Ne haragudj csak.. ne is figyelj rám. Gyere be nyugodtan! - vágta rá döbbenten Izzy egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. Ezek szerint Magnus és Alec sokat beszélhetett rólam. Jacel egyszer már találkoztam de akkor alig váltottam vele néhány szót. Magnus azóta megszállottan győzköd arról hogy, Jace kedvel engem és örülni fog ha végre leülök vele beszélni. Mivel ismerem Magnust tudom hogy, szokása túlozni.. szokása nagyon túlozni ha a meggyőzésről van szó.
- Örülök hogy, megismerhetlek Izzy. Bejelentés nélkül jöttem.. Nem akarok zavarni úgyhogy ha valami dolgotok van vissza tudok jönni máskor is. - mondtam neki zavaromban miközben beléptem a templom kapuján. Félhomály uralkodott a teremben így szinte csak a padokat tudtam kivenni amik mellett elhaladtunk miközben a lifthez sétáltunk. Izzy szitkozódott pár sort a lift lassúságáról majd miután sikeresen feljutottunk az emeletre előre tessékelt.
- Ez a könyvtár, menj be nyugodtan. Megkeresem Jace-t aztán beküldöm hozzád.. - mondta miközben a mögöttem lévő kétszárnyú ajtóra mutatott.
- Oké. Izzy.. köszönöm. - köszöntem el tőle majd beléptem a könyvtárba. Hatalmas volt. Több ezer könyv lehet itt.. Miközben az ablakhoz sétáltam gyengéden végig húztam az ujjaim a könyvek gerincén. Mindig is imádtam a könyveket.
- Szia Tessa. - hallottam meg egy hangot valahonnan a hátam mögül. Csak lassan fordultam meg mivel felismertem a hangot.
- Szia Jace. - köszöntem vissza neki.
- Izzy teljes sokkba van miattad. - közölte velem Jace mosolyogva majd leült az ablakpárkányra.
- Miattam? Ja.. - válaszoltam neki automatikusan miközben már azon járt az agyam hogy, hozzam fel a kínos témát.
- Hát nem vagy mindennapi eset. Amúgy jobban vagy már? Magnus mesélte hogy, volt egy baleseted. - kérdezte Jace és tényleg aggódó tekintettel fürkészte az arcom.
- Igen jobban. Még nem teljesen de ez már semmiség. - mondtam neki. Baleset? Ezek szerint Magnus és Alec nem árulta el nekik Jevet? Mért? Magnus megígérte hogy, nem titkolózik többet előttem. Jev is azt mondta ezentúl mindent elmond. Ezek szerint mégse.
- Jace.. valamit el kell mondanom. - kezdtem bele majd amikor észre vettem hogy, közbe akar szólni felemeltem a kezem.
- Ha most nem mondom el akkor még egyszer nem veszem rá magam. Kérlek.. - Jace egy bólintással jelezte hogy, rendben.
- Kerek perec kimondom... Az apád részéről.. Az igazi apád részéről a rokonod vagyok. - hadartam el neki egy szuszra majd fáradtan fújtam ki a maradék levegőmet. Nem mertem ránézni hosszú hosszú pillanatokig majd mivel egy szót se szólt így felnéztem.
- Kérlek mondj valamit. - nyögtem neki. A padlót bámulta elkerekedett szemekkel.
- Mért nem mondtad el eddig? Mért nem kerestél meg? Annyi ideig egyedül voltam.. mért most? - kérdezte megtörten. Nem bírtam megszólalni. Könny szökött a szemembe. Nem volt erőm letörölni így végig csordultak az arcomon és halkan a padlóra csöppentek.
- Sajnálom. - suttogtam magam elé.
- Nem kellett volna elmondanod. Jobb lett volna ha megtartod magadnak. Menj el.. most. - dörrent rám Jace komoly arcal.
Vissza se néztem úgy rohantam ki a könyvtárból ahol egyenesen Alecba futottam bele. Az ütközéstől elvesztettem az egyensúlyom és Alecnak utánam kellett kapni hogy, ne a padlón kössek ki.
- Szia Tessy.. - kezdte majd láttam ahogy elkomorul az arca. - Beszéltél Jacel? Mit mondott?
- Alec.. kérlek engedj, elakarok menni. - nyöszörögtem neki majd amint elengedett rohantam is a lifthez. Mielőtt becsukódott volna az ajtó még hallottam ahogy Alec Jace nevét kiáltja.
Nem érzékeltem semmit magam körül csak botladoztam egyik utca után a másikon. Egy hangos csattanás térített észhez mire megráztam a fejem és körbe néztem. Egy sikátor féleségben voltam épp aminek az egyik fele téglafalból állt a másik pedig drótkerítés volt. Kis nézelődés után megállapítottam a hang forrását.. egy kukát borított fel egy kóbor macska. Mivel amióta New Yorkban tartózkodtam alig hagytam el Magnus lakását és most voltam még csak másodszor egyedül a városban így fogalmam se volt róla hol lehetek. Nem tudtam felidézni mennyi ideig sétáltam és főleg hogy, merre. A szemem égett a sok sírástól a szívem pedig sajgott.
Mit gondoltam?! Azt vártam hogy, örömkönnyek között a nyakamba ugrik és elmondja mennyire örül? Az elejétől fogva tudtam hogy, nem jó ötlet. Magnus mégis meggyőzött.. Elhittem neki hogy, nem lesz baj, Jace tárt karokkal fogad mint új-régi családtagot. Hát nesze neked..
Miközben még mindig a gondolataimmal emésztettem magam tovább sétáltam.
- Drágaság! Ne olyan sietősen. - szólalt meg a hátam mögül egy férfi hang mire én teljesen lefagytam. Lassan megfordultam és szembe kerültem egy maszkot viselő férfival aki úgy vigyorgott mintha én lennék az év poénja.
- Van pár kérdésünk amire szeretnénk választ kapni. - jött a hang most a másik irányból majd rémülten vettem észre, hogy ott ketten állnak. Hárman vannak remek. Akár mit is akarnak.. ez túlerő.
Mivel mindkét irányból bekerítettek így a falhoz hátráltam hogy, mindhármat szem előtt tartsam. Jobban megnézve alig lehettek 20 évesek. Már amennyire megbírtam állapítani a maszk miatt.
- Milyen kérdések? - kérdeztem a jobb oldali férfit aki közelebb volt hozzám majd összerezzentem amikor közelebb lépett.
"Olyan kérdések amikre ha nem válaszolsz könnyen bajod eshet."
A hang a fejemben szólt. Csak pislogtam. Egyből Jev magyarázata ugrott be.. Az Angyalok képesek gondolatban beszélgetni.
- Ha arra pályáztok hogy, megijedjek bebuktátok. Nem félek. - válaszoltam felváltva nézve rájuk és mosolyra húzták a szájukat.
- Áhh. Szóval igaz a pletyka. Tényleg Folt kis kedvence lettél.. Mondjuk szemre való vagy azt meg kell hagyni. De nem vagy Nephilim.. egy démonvérű Boszorkánymester vagy. - úgy mondta a boszorkánymestert mintha valami káromkodás lenne.
- Nem vagyok a kedvence és igen Boszorkánymester vagyok.. egy erős Boszorkánymester. - válaszoltam neki. Egy kis hazugság belefér. Perpillanat mindennek éreztem magam csak erősnek nem. - Szóval.. a kérdések?
- Milyen türelmetlen lettél hirtelen. - mondta vihogva az egyik.
- A kérdések a következők és jól figyelj mert nem teszem fel még egyszer. Mit tervez Folt? Le akarja igázni a saját fajtáját? Hol van? Megfogjuk találni.. így vagy úgy. Tudjuk hogy, átállt a Nephilimnek oldalára úgyhogy ne nézz ilyen bambi szemekkel. - mondta a másik.
- Nem tudom miről beszéltek! - kiabáltam vissza neki majd hátrálni kezdtem amikor lassan megindultak felém.
- Akkor kapsz tőlünk 3 napot, ha azután se kapunk választ azt is megbánod hogy, megszülettél. - válaszolt most a másik maszkos férfi majd amilyen gyorsan megjelentek olyan gyorsan felszívódtak. Ott maradtam egyedül a járdán és közel jártam ahhoz hogy, sírva essek össze.
Csak fáziskéséssel tudatosult bennem hogy, a rezgés amit érzek az a mobilom a zsebemben. Még mindig az utcát bámulva belenyúltam a zsebembe és kihalásztam a mobilt. Bár nem mentettem el a számot, felismertem. Jev hívott. Az agyam még mindig az elmúlt eseményeken kattogott. Először Jace.. most meg ez.
- Hmm? - nem voltam képes többet kinyögni.
- Végre! Merre vagy? Most azonnal érted megyek. Beszélnünk kell.. - mondta Jev és mintha egy megkönnyebbült sóhajt eresztett volna el.
- Őszinte leszek. Perpillanat egyáltalán nem vagyok olyan hangulatban hogy, beszélgessek. Pláne veled. Ne is foglalkozz vele.. de mintha megígértél volna nekem valamit. Nincs több hazugság. Rémlik? - csevegő hangnemben mondtam mindezt de minden egyes szó csöpögött a gúnytól.
- Pont ez az.. Ezért mondtam 10 másodperccel ezelőtt hogy, beszélnünk kell. - kaptam meg a választ ami egyáltalán nem hangzott bocsánatkérésnek ami csak tovább hergelt.
- Nem tudom merre vagyok. Eljöttem az Intézetből de nem emlékszek merre indultam. Ja és összefutottam pár barátoddal. Azt hiszem nem vagy a szívük csücske. - mondtam neki miközben végre elértem a sikátor végét és egy csendes kis mellékutcában találtam magam.
- A francba Tessy most azonnal menj oda egy házhoz és olvasd le az utca nevét! - majdnem kiabált de éreztem hogy, még így is jócskán vissza fogta magát.
Oda kocogtam a hozzám legközelebb lévő kerítéshez majd bemondtam neki a címet.
- Öt perc és ott vagyok, el ne mozdulj. - ennyit válaszolt csak és letette.
Már észhez tértem és végig tudtam rendesen gondolni mind azt amit a két férfi mondott nekem. Első gondolatom az volt hogy, a legkisebb esélyt se fogom ezentúl megadni hogy, megint sarokba szorítsanak. Alig pár másodperccel később átváltoztam egy fekete hajú magas, vékony lánnyá. Régen volt már így nem emlékszem pontosan hogy, mikori ez az emlék. Miközben leültem az út patkára a mobilomra lestem. A hívás miatt nem vettem észre hogy, egy sms-t is kaptam. Magnus volt az.
"Tessym! Alec elmondott mindent. Úgy de úgy sajnálom. Merre vagy? Jev téged keres. Dühöng. HÍVJ!!!"
Nem volt most kedvem válaszolni neki. Főleg nem mivel a gyomrom görcsbe rándult a tudattól hogy, Jev perceken belül itt lesz és nincs jó kedvében. Nagyon mellé fogott.. mert most én se vagyok mosolygós kedvemben.
Egy fekete csillogó sport kocsi parkolt le velem szemben az útszélén majd Jev szállt ki belőle lassan és a kocsinak dőlt. Végig nézett rajtam úgy hogy abba beleborzongtam. Hogy tudja ezt csinálni velem? Két percel ezelőtt még olyan mérges voltam hogy, meg akartam folytatni. Most pedig csak bambán bámulok és gondolatban csorgatom a nyálam.
- Angyalom.. - kezdte de megakadt. Akár mit is akart mondani az nagy valószínűséggel komoly dolog. Itt az ideje.
- Mondj el mindent. Hallani akarok minden apró részletet. Ne nézz hülyének.. elég rég óta élek. Láttam már egy s mást. Azt hiszem jogom van tudni mibe keveredtél. Isabella csak a jéghegy csúcsa igaz? - a dühöm kezdett vissza térni de legbelül tudtam hogy, nem akar rosszat.. csak rossz döntéseket hozott amiknek meg vannak a maguk következményei.
" - Ez.. uhmm.. bonyolult. Nem nézlek hülyének Angyalom de vannak olyan dolgok.. amikről biztos hogy, nem hallottál. Nem csak te.. sokan." - még mindig az utca túl oldalán volt és halkan beszélt de mégis hallottam mindent. Kicsit megkésve de leesett hogy, azért hallom kristálytisztán mert a fejemben szólalt meg. Soha nem csinálta még ezt. Csak azon pörgött az agyam hogy, valami olyat készül megosztani velem ami eléggé.. nyomasztó.
Egy bólintással nyugtáztam amit mondott majd felhúztam az egyik szemöldököm így jelezve neki hogy, kíváncsian várom a folytatást. Láttam rajta hogy, gyötrődik.
" - Aki lebukott az gonosz. Valamilyen okból bűnbe esett. A Pokol helyett mégis a Földre száműztek minket de.. vannak bizonyos hiányosságaink. Semmit nem érzünk a testünkkel. Így találnunk kellett egy megoldást... A Nephilim félig Angyal félig ember így elég erős ahhoz hogy, elbírjon egy igazi Angyal lelkével és tudatával. Megtaláltuk a módját hogy, hajtsuk az akaratunk alá őket... Viszont nem lehet állandóan mert bár erősek de nem eléggé így hamar meghalnának. Esküre kell kényszeríteni a Nephilmt a Bukott Angyalnak ahhoz hogy, megtudja szállni a testét. Volt amikor én is ezt tettem.." - Jev hangja elkeseredtek tűnt és láttam a szemén hogy, retteg attól mit reagálok.
- Azt hiszem.. ömm.. ez durva. - nyögtem. Ez az új információ összefügg azzal amit a két férfi közölt velem. Az agyam úgy pörgött hogy, féltem a végén még összeomlok. Magamra parancsoltam hogy, vegyek pár nyugtató mély lélegzetet és tisztítsam ki az agyam.
- Ti uralkodtok az Árnyvadászok felett. - a hangom alig volt több suttogásnál. - Erről mért nem tudtam eddig? Sőt... senkit se ismerek aki tudna ilyesmiről.
" - Az eskü.. benne van az is hogy, tilos erről beszélni. Ha meg teszi... meghal. Hamarabb mint kéne. - "
